A lemondás háttere: két konkrét kijelentés
Lovász László két konkrét kijelentés miatt döntött a távozás mellett. Az egyik Gulyás Balázs (HUN-REN-elnök) és Jakab Roland (vezérigazgató) április 23-i nyilatkozata volt, amelyben személyes támadásokkal reagáltak a kutatóintézeti főigazgatók kritikájára.
A főigazgatók — több mint egy tucat intézmény vezetője — közös közleményt adtak ki, amelyben a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat jövőjéről beszéltek. Kritikájuk középpontjában az állt, hogy a kutatói önkormányzatiság elve marginálisan érvényesül a hálózatot létrehozó jogszabályban, és szorgalmazták a kutatóközpontok teljes szakmai és gazdasági önállóságát.
Gulyás és Jakab erre azzal vádolta meg őket: pozícióféltés vezérli a kritikáikat. Ez a válasz Lovász László számára elfogadhatatlan volt. "Számomra elfogadhatatlan az ilyen személyes támadás olyan kollégák ellen, akik az elmúlt években sokat tettek a magyar tudományért" — írta a matematikus.
A másik ok a HUN-REN vezetőjének és vezérigazgatójának április 26-i Telex-interjúja volt, amelyben azt mondták: katasztrófának tartanák, ha a kutatóhálózat visszakerülne az MTA keretei közé. Ez a kijelentés közvetlenül Lovász László személyes tudománypolitikai álláspontjával ütközött.
Az MTA-elnök visszatekintése: a Fidesz tudománypolitikai háborúja
"Az MTA egykori elnökeként, aki hivatali idejének utolsó két évét töltötte azzal, hogy az intézethálózatot az MTA-ból kiszakító kormányzati törekvések ellen harcolt, álláspontom ebben a nagyon markáns kérdésben teljesen ellentétes Gulyás Balázs és Jakab Roland megnyilvánulásaival" — írta Lovász a lemondó levelében.
Ez a megfogalmazás nem véletlen. Az MTA-ból 2019-ben kiszakított kutatóhálózat (amely később HUN-REN-ként jött létre) a Fidesz-rendszer tudománypolitikai centralizációjának egyik legfontosabb eszköze volt. Az Orbán-kormány az intézményi autonómiát nem tudta elviselni — ahogyan az egyik vezető akadémikus, Kertész János (Széchenyi-díjas fizikus) fogalmazott: "Az MTA autonómiáját nem tudta elviselni az előző rendszer. Ugyanez vezette az egyetemek kiszervezését is, amik aztán emiatt ki is záródtak az EU-s diákcseréből és a nemzetközi kutatási pályázatokból."
Lovász László MTA-elnöki ciklusa végén ezt a folyamatot próbálta meg megállítani. Most, amikor a Tisza-kormány alatt a tudománypolitika demokratikus megújulása zajlik, a HUN-REN vezetői azonban továbbra is azt hangoztatják: a kutatóhálózat visszakerülése az MTA-hoz katasztrófa lenne.
A szimbolikus jelentőség: nemzetközi hitelességvesztés
A lemondás szimbolikus jelentőségét növeli, hogy Lovász László az egyik legbefolyásosabb magyar matematikus, Abel- és Wolf-díjas kutató, aki nemzetközileg elismert tudósaként a HUN-REN Nemzetközi Tudományos Tanácsadó Testületének is tagja volt — egy olyan testületé, amelyet éppen a szervezet nemzetközi hitelességének és kutatási stratégiájának fejlesztésére hoztak létre.
November óta volt tagja a testületnek, amelyet Gulyás kért fel azzal, hogy javaslataikkal és véleményükkel támogassák a hálózat munkáját. Lovász akkor még bízott abban, hogy tanácsaival szolgálni tudja a magyar tudomány ügyét. Most azonban azt tapasztalja, hogy a HUN-REN vezetése olyan kijelentéseket tesz, amelyek ellentétesek a tudománypolitikai autonómia helyreállítása felé mutató reformokkal.
A nagyobb kontextus: a tudománypolitika rendszerváltása
Lovász László lemondása nem elszigetelt esemény. A Fidesz tudománypolitikai konstrukciója a választási vereség után szinte azonnal elkezdett inogni. Az elmúlt hetekben több mint száz vezető szakember közös javaslattal fordult a kormányhoz a tudományos autonómia helyreállításáról. A Magyar Tudományos Akadémia jelezte, hogy kész lenne visszavenni a kutatóhálózatot, és az MTA elnökjelöltjei is nyitottnak mutatkoztak erre a megoldásra.
A kutatóintézeti főigazgatók nyílt lázadásban vannak a HUN-REN vezetése ellen. Kritikáik között szerepel az átláthatóság hiánya, a finanszírozási szerződések részleteinek hosszú ideig tartó titkolása, és az új teljesítménykritériumok bizonytalansága.
Ebben az összefüggésben Lovász László lemondása egy jól ismert, nemzetközileg elismert tudós világos üzenete: a HUN-REN vezetése nem képviseli azt a tudománypolitikai irányt, amely a magyar kutatás helyreállítása felé mutat.
Reménység és bizonytalanság
Lovász László levele reményre alapuló, de nem naiv. "Abban reménykedem, hogy a magyar tudományos kutatások ügye jobb irányba fordul a közeli jövőben" — írja. Ez a megfogalmazás azt sugallja: a matematikus látja a változás lehetőségét, de tudja, hogy az még nem garantált. A HUN-REN vezetésének magatartása azt mutatja, hogy a Fidesz tudománypolitikai örökségéből való kilábalás még nem automatikus — azt aktívan meg kell harcolni.
A Tisza-kormány alatt zajló tudománypolitikai reformok középpontjában az MTA szellemi és gazdasági autonómiájának helyreállítása áll. Lovász László lemondása azt jelzi: az ebben az irányban haladó döntéshozók számára a HUN-REN jelenlegi vezetése már nem elfogadható partner.