A HUN-REN kísérlete és kudarca
A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat 2019-ben jött létre ambiciózus céllal: az állami kutatóintézetek összefogásával, nemzetközi szinten versenyképes kutatási infrastruktúra kialakításával. A hálózat az államháztartástól független szervezetként működött, amely elvileg nagyobb rugalmasságot és önállóságot biztosított volna a kutatóintézeteknek.
Hét év után azonban a valóság más képet mutat. A kutatóintézetek főigazgatói — az Agrártudományi Kutatóközpont kivételével mindegyik — közös állásfoglalásban kritizálják a HUN-REN működési modelljét. Szerint a hálózat felépítésében az adminisztratív irányító központ mérete és centralizációs törekvése nem áll arányban a kutatási potenciállal. A kutatói önkormányzatiság elve, amely a tudományos intézmények alapvető működési elve kellene hogy legyen, csak marginálisan érvényesül a hálózatot létrehozó jogszabályban.
"A kormányprogramban megfogalmazott célkitűzés – »Visszaadjuk a tudomány autonómiáját. Új, átlátható törvényt készítünk, amely visszaállítja az MTA és az állami kutatóintézetek szakmai önállóságát, és rendezi az akadémiai vagyon helyzetét.« kapcsán a HUN-REN törvény által létrehozott szervezet jövőképét, a működési alapelveit, újragondolásra javasoljuk" — írták az intézmények vezetői.
A vagyonkérdés: egy alkotmánysértő helyzet
A HUN-REN-hez csatolt intézmények működési problémái azonban mélyebbre nyúlnak, mint az adminisztratív szervezet. Az egyik legégetőbb kérdés az ingatlanvagyon helyzete. Az MTA tulajdonában lévő épületek, amelyekben a HUN-REN kutatóintézetei működnek, jogi és finanszírozási szempontból egy szürke zónában vannak.
"Az MTA tulajdonában lévő, kutatóhálózat intézményei által használt ingatlanvagyon alkotmánysértő helyzetének megoldását alapvető fontosságúnak tartjuk" — szögezte le az intézmények vezetői. Ez nem pusztán technikai kérdés: az ingatlanok használatára vonatkozó jogi bizonytalanság gátja a hosszú távú beruházásoknak és a kutatási infrastruktúra fejlesztésének.
A kutatóintézetek javaslatai konkrétok: a kormány módosítsa a HUN-REN törvényt, az alapító jogokat adja át az MTA-nak, és a közfinanszírozási szabályzat (KSZF) éves finanszírozása kerüljön át az Akadémia fejezetébe. Ugyanakkor az intézmények integritásának és szervezeti önállóságának megőrzésére szorgalmaznak — vagyis nem teljes felszámolást, hanem átszervezést követelnek.
A munkavállalók szava: bérek és képviselet
Míg az intézmények vezetői az adminisztratív és vagyonjogi kérdésekre fókuszálnak, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) a kutatók anyagi helyzetét és munkafeltételeit helyezi a középpontba. A szakszervezet szerint az elmúlt évek alatt felhalmozódott problémákat nem lehet szervezeti átszervezéssel egyedül megoldani.
A TDDSZ alapbéremelést követel, és azt hangsúlyozza, hogy a tudományos dolgozók nem kényszerülhetnek másodállásokra vagy egyéb kiegészítő jövedelmek keresésére. "A tudományos dolgozóknak olyan fizetést kell meghatározni, amely mellett nem kényszerülnek másodállásokra vagy egyéb kiegészítő jövedelmek keresésére" — írták a szakszervezet közleménye.
Ez nem csupán szociális kérdés. A magyar kutatók alacsony fizetése nemzetközi összehasonlításban is szembetűnő, és számos tehetséges kutató emigrációjához vezet. A szakszervezet azt is hangsúlyozza, hogy az érintett munkavállalók képviseletét — üzemi tanácsokat és reprezentatív szakszervezeteket — be kell vonni a kutatóhálózat jövőjéről szóló tárgyalásokba.
A kormányzati ígéret és annak korlátai
Az új kormány tudománypolitikai programjában vállalta a tudomány autonómiájának helyreállítását. A kormányzat célja világos: "Visszaadjuk a tudomány autonómiáját. Új, átlátható törvényt készítünk, amely visszaállítja az MTA és az állami kutatóintézetek szakmai önállóságát, és rendezi az akadémiai vagyon helyzetét."
Az MTA már közölte, hogy együttműködne az új kormánnyal a tudománypolitika megújításában, és minden releváns adatot, kutatást és stratégiai tervet rendelkezésére bocsát. A szakszervezet pedig azt írta, hogy az általuk megfogalmazott elvek benne lesznek a "Tézisek a tudományért" című javaslatcsomagban, amelyet hamarosan nyilvánosságra hoznak.
Azonban nyitott kérdés marad: az MTA-hoz való visszakerülés valóban autonómiát jelent-e, vagy csak egy másik, esetleg szintén centralizált irányítási rendszerre cserélődik? Az MTA maga is állami intézmény, és történelmileg gyakran volt a politikai nyomás alatt. Az autonómia garantálása nem csupán szervezeti kérdés — jogszabályi és finanszírozási garanciákat is igényel.
Az európai kontextus
A magyar kutatáspolitika átszervezésének szélesebb európai kontextusa is van. Az EU kutatási és innovációs politikája az elmúlt évtizedben egyre inkább az intézmények autonómiájára és a kutatói szabadságra helyezte a hangsúlyt. Az Európai Kutatási Tanács (ERC) és az Horizon Europe program alapvetően a kutatók és kutatóintézmények függetlenségén alapul.
A magyar kutatáspolitika reformja ezért nem csupán belső kérdés: az EU-s finanszírozási lehetőségek és a nemzetközi kutatási együttműködés is függ attól, hogy mennyire garantált a magyar kutatók és kutatóintézmények autonómiája.
Következmények és nyitott kérdések
A HUN-REN átszervezésének kérdése tehát három szinten mozog: az adminisztratív szervezet (központosítás vs. decentralizáció), a vagyonjogi helyzet (az ingatlanok jogi biztonsága), és a kutatók anyagi helyzete (bérek, munkafeltételek, képviselet). Az intézmények vezetői és a szakszervezet közös célja világos: az MTA-hoz való visszakerülés és az autonómia helyreállítása.
Azonban a valódi kihívás az lesz, hogy az új szervezeti forma valóban autonómiát biztosít-e, vagy csak átcsoportosítja a függőséget. Az MTA-nak szüksége lesz jogszabályi és finanszírozási garanciákra ahhoz, hogy valóban független maradjon. A kutatók pedig csak akkor dolgozhatnak hatékonyan, ha anyagi biztonsággal és munkafeltételek tekintetében is támogatottak.
A kormányzat ígérete jó irányba mutat, de az ígéret megvalósítása sokkal összetettebb lesz, mint egy törvénymódosítás. Az új tudománypolitika sikeressége attól függ, hogy mennyire képes az autonómia elvét nem csupán szervezeti szinten, hanem finanszírozási és jogszabályi szinten is garantálni.