„A közösségi médiából értesültünk” – a szerződésbontás története
Péntek délután Magyar Péter miniszterelnök (Tisza Párt) a közösségi médiában jelentette be: a Tisza-kormány felbontja azt a 261,7 milliárd forintos finanszírozási szerződést, amelyet még februárban kötött a Hankó Balázs vezette Kulturális és Innovációs Minisztérium az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvánnyal. A kormányfő azt is közölte: a már kifizetett 22,4 milliárd forintot is visszakérik.
Az Élvonal Alapítványt tavaly novemberben hozták létre közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány (kekva) formájában. A szerződés szerint 2031 végéig összesen 261,7 milliárd forintot kapott volna az alapítvány, ebből idén április végéig 22,4 milliárdot ki is fizettek. Emellett évi 400 millió forintos, inflációkövető működési támogatásban is részesült volna.
Az alapítvány közlése szerint az összegből legalább 25 nemzetközileg elismert, világszínvonalú kutató, valamint mintegy 50 kiemelkedően tehetséges fiatal kutató számára hoztak volna létre versenyképes kutatási környezetet, miközben egy országos tehetséggondozási rendszert is kiépítettek volna.
Magyar Péter bejelentését követően azonnali hatállyal rendkívüli egyeztetést tartott az Élvonal Alapítvány kuratóriuma. A testület tagjai egyhangúlag fogadtak el egy Magyar Péternek címzett hivatalos levelet, amelyben párbeszédet kezdeményeztek a miniszterelnökkel, hangsúlyozva, hogy a tehetséggondozás nemzeti és társadalmi érdek.
Hankó Balázs, a Fidesz-kormány volt minisztere a döntést politikai indíttatásúnak és törvénysértőnek nevezte. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető volt miniszter pedig politikai bosszúként jellemezte a lépést.
Tanács Zoltán: nem a tudománnyal van baj, hanem a konstrukcióval
Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter (Tisza Párt) részletesen megindokolta a döntést. „A tudományt támogatni kell, de nem így” – fogalmazott. Szerinte nem a kutatás vagy a csúcstudomány támogatásával van probléma, hanem azzal, hogy ekkora közpénzt egy alapítványi struktúrába szerveztek ki, korlátozott demokratikus kontroll mellett.
Tanács a konstrukciót „egy alternatív tudománypolitikai és innovációs infrastruktúra közpénzből történő felépítéseként” jellemezte, ami a Fidesz-korszak kekva-rendszerének logikáját követi. A miniszter szerint az Élvonal-program nem egyszerű támogatási konstrukció, hanem egy olyan modell, amely kivonja a közpénzeket az átlátható demokratikus ellenőrzés alól.
Ez a kritika nem új: a Fidesz-kormányzat alatt számos kekva jött létre, amelyeket a szakma és a civil társadalom is az átláthatóság hiányával vádolt. A Tisza-kormány egyik ígérete éppen ezeknek a struktúráknak a felszámolása volt – az Élvonal-ügy az első komoly próbatétel ezen a téren.
Krausz Ferenc nyílt levele: gratuláció, megértés, de sérelem is
Hétfő reggel az Indexen megjelent Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus nyílt levele, amelyet Magyar Péternek címzett. A levél hangvétele udvarias, de határozott.
„Engedje meg, hogy ez úton gratuláljak választási győzelméhez! A legnagyobb elismerés jár annak, aki több millió magyar ember bizalmát képes kiérdemelni. Ezért a legnagyobb tisztelettel viseltetek a mindenkori magyar miniszterelnök iránt, függetlenül az esetleges álláspontbeli különbségektől” – írta Krausz.
A fizikus hangsúlyozta: tudatában voltak annak, hogy az új kormány nehéz helyzetben veszi át az ország irányítását, és fel voltak készülve arra, hogy a korábban kilátásba helyezett források korrekcióra szorulhatnak. Nyilatkozataiban korábban világossá tette: a szerződés adta jogi lehetőségektől függetlenül további kötelezettségvállalásokat kizárólag az új kormánnyal való konzultációkat követően tesznek.
Ugyanakkor sérelmezte, hogy a döntésről először a közösségi médiából értesültek. „A közösségi médiából értesültünk arról, hogy a Magyar Kormány felbontja szerződésünket, valamint arról is, hogy »párhuzamos rendszerekre« nincs szükség” – írta.
A levél központi eleme, hogy Krausz kérte a szervezet „teljes körű és minden részletre kiterjedő átvilágítását”. Ezzel gyakorlatilag nyitva hagyta a kaput a párbeszéd előtt, miközben hangsúlyozta: az Élvonal nem „párhuzamos rendszert” épít, hanem a magyar tudományos ökoszisztémát erősítené.
„Hazajönnének a Nobel-díjasok” – a levél víziója
Krausz a levélben egy személyes víziót is megfogalmazott: „Szeretném megérni, hogy Magyarország egyszer olyan ország legyen, ahonnan a jelen és a jövő Nobel-díjasai nem elmennek, hanem hazajönnek.”
Ennek példájaként említette Roska Botondot, valamint több más külföldön dolgozó magyar kutatóval folytatott tárgyalásokat. Állítása szerint az Élvonal néhány hónap alatt olyan nemzetközi érdeklődést generált, amely hosszú távon is versenyképes kutatási feltételeket biztosíthatna Magyarországon.
A levél záró gondolata ismét a nyílt társadalom és a szabad véleménynyilvánítás melletti elköteleződést hangsúlyozza: „És ha egyetlen személyes kívánságot megfogalmazhatok: szeretném megérni, hogy Magyarország egyszer olyan ország legyen, ahol az emberek nyíltan – bármilyen ügyben – ki merjék mondani, ha valakit, vagy valamit támogatnak.”
A tét: tudománypolitikai reform vagy újabb konfliktus?
Az Élvonal-ügy nem csupán egy szerződéses vita. A Tisza-kormány számára ez az első komoly teszt, hogyan kezeli a Fidesz-korszak örökségét a tudománypolitikában. A kormány ígérete szerint a HUN-REN-rendszert is átalakítja, és visszaadja az MTA autonómiáját – az Élvonal-ügy azonban megmutatja, hogy a szakmai és politikai szempontok ütközésekor milyen döntéseket hoz.
A kérdés most az: a Tisza-kormány hajlandó-e új alapokra helyezni az együttműködést Krauszékkal, vagy a teljes átvilágítás után is ragaszkodik a szerződésbontáshoz. Az alapítvány kuratóriuma korábban egyhangúlag fogadott el egy Magyar Péternek címzett levelet, amelyben párbeszédet kezdeményeztek – Krausz mostani nyílt levele ezt a szándékot erősíti meg.
A tudományos közösség figyelemmel kíséri az eseményeket. Ha a kormány a teljes átvilágítás után is elzárkózik az együttműködéstől, az a magyar tudomány nemzetközi versenyképességét is veszélyeztetheti. Ha viszont sikerül egy olyan modellt találni, amely ötvözi a szakmai igényeket az átláthatósági követelményekkel, az mintaértékű lehet a teljes tudománypolitikai reform számára.
A következő hetekben kiderül: a Tisza-kormány a szakmai érveket vagy a politikai üzeneteket helyezi előtérbe.