Az átverés módja: információ-megvonás és szisztematikus félretájékoztatás

Barán László április 30-án, a botrány nyilvánosságra kerülése után egy nappal mondott le az NKA Bizottságában betöltött tagságáról. A Szépművészeti Múzeum főigazgatójának levele, amelyet Hankó Balázs leköszönő kulturális és innovációs miniszternek címzett, részletesen dokumentálja, hogyan kerülhetett sor az intézmény szisztematikus félretájékoztatására.

Az április 23-i bizottsági ülésen a Kiemelt Kulturális Programok Ideiglenes Kollégiuma (KKPIK) mindössze két programcsoportot — a Jókai-emlékévhez és a Márai-évfordulóhoz kapcsolódó támogatásokat — emelt ki beszámolójában. Valójában azonban az ideiglenes kollégium tízmilliárdos összegeket osztott ki fideszes képviselők választások előtti vurstlijaira, és 17 millió forintot adott a Bajnokok Ligája himnuszának népzenei előadására.

"Azt ülést követően megjelent sajtóértesülésekből világossá vált, hogy a kollégium beszámolója messze nem fedte le a KKPIK támogatási döntéseinek széles körű spektrumát, így az súlyosan hiányos s éppen ezért megtévesztő képet adott a Bizottság számára a KKPIK éves munkájáról" — írta Baán.

A főigazgató már április 24-én írásbeli indítványban kérte az NKA alelnökét, hogy a bizottság azonnali hatállyal vonja vissza a kollégium beszámolójának elfogadását. Az alelnök ezt a szavazási kezdeményezést meg is tette, és a bizottság valóban visszavonta a beszámoló elfogadását — de ez már csak a botrány után történt meg.

Hankó felelőssége: nem vitatható, sőt: teljeskörű

Barán egy később adott interjúban — amelyet a Válasz Online-nak adott — egyértelműen megnevezi a felelőst: Hankó Balázs (Fidesz, leköszönő kulturális és innovációs miniszter). "A miniszter jóváhagyta ennek az ideiglenes kollégiumnak a döntéseit, ez tény" — mondta a Szépművészeti Múzeum főigazgatója.

Barán szerint az NKA jelenlegi szabályzata olyan mértékben centralizált, hogy "végül is a miniszter hagyja jóvá az NKA valamennyi döntését, a kollégiumokét és a Bizottságét is" — ez szerinte "teljeskörű felelősséget telepít a miniszterhez". Ez a megfogalmazás kritikus: nem csupán azt jelenti, hogy Hankó tudott az ideiglenes kollégium döntéseiről, hanem azt, hogy az intézmény szerkezete szerint ő az egyedüli felelős döntéshozó.

Hankó tudatosságáról Baán kimondja: "Természetesen tudott róluk, de ezt ő sem vitatja. A miniszter tehát legfeljebb azt állíthatja, hogy ezek jó kulturális döntések voltak — azt nem, hogy nem tudott róluk." Ez a megfogalmazás lezárja a "tudatlanság" lehetőségét: Hankó nem állíthatja, hogy nem tudott a döntésekről.

A kollégium összetétele: nem szakmai, hanem politikai

A KKPIK tagjai között nem voltak független kulturális szakemberek. Ughy Attila (a XVIII. kerület korábbi fideszes polgármestere) volt az elnök, mellette pedig két minisztériumi beosztott dolgozó. Baán szerint ez utóbbiak "teljesen nyilvánvalóan nem autonóm döntéseket hoztak" — valójában végrehajtók voltak.

"Egy kiszolgált fideszes polgármester — ez a lényegen nem változtat" — mondta Baán az Ughy-féle elnökségről. A tényleges döntési folyamat továbbra sem ismert, de a kép egyértelmű: a névleges döntéshozók mögött magasabb szintű utasítások álltak. Ez azt jelenti, hogy az NKA közpénzeiről valójában nem a kollégium tagjai döntöttek, hanem valaki más — valószínűleg a minisztérium szintjén.

Bús Balázs alelnök szerepéről Baán óvatosabban fogalmaz. Megerősíti, hogy a botránykollégium "hivatalosan alá tartozott" Bús Balázsnak, amiből az következik, hogy "erről a folyamatról valamilyen információval kellett, hogy rendelkezzen". Hogy pontosan mennyivel, azt Baán nem tudja, mivel nem beszélt vele. Azt azonban hozzáteszi: mivel a kollégium az alelnök felügyelete alá tartozott, "talán joggal gondoljuk, hogy feladata volt átlátni".

Az intézményi kultúra: az átláthatóság hiánya

A botrány egy mélyebb problémát tár fel: az NKA intézményi kultúrájában az átláthatóság hiánya. Az ideiglenes kollégiumok létrehozása bevett gyakorlat az NKA-ban, de a KKPIK esetében ez a gyakorlat olyan mértékben torzult, hogy az intézmény vezetése szándékosan vagy gondatlanul félretájékoztatta a bizottságot.

Barán szerint a bizottság csak az éves beszámolóból látja együttesen a döntéseket — a KKPIK esetében azonban a 2025. április 23-án kapott beszámoló "édeskevés köze volt a valósághoz". Ez azt jelenti, hogy az NKA jelenlegi szerkezete lehetővé teszi, hogy az intézmény vezetése — vagy a miniszter — szándékosan vagy gondatlanul megvonjon információt a bizottságtól.

Barán lemondása — saját szavai szerint — a történtek "vállalhatatlanságát" kívánta jelezni, nem bűnösségét. Ez a különbségtétel fontos: a főigazgató nem azt mondja, hogy ő bűnös, hanem azt, hogy az intézmény működése vállalhatatlan.

Reform: gyors és egyszerű lépések, de strukturális változás szükséges

Barán szerint az NKA rendszerének reformja nem bonyolult: ki kell venni a miniszteri vétójogot a kollégiumi döntésekből, nyilvánosságot kell biztosítani minden támogatásnak, és a bizottság összetételét meg kell újítani, hogy valóban független szakemberekből álljon.

Ezek a lépések azonban nem csupán technikai változások: az NKA intézményi kultúrájának alapvető megújítása szükséges. Az intézmény jelenlegi szerkezete lehetővé teszi, hogy a politikai vezetés szándékosan vagy gondatlanul megvonjon információt a bizottságtól, és így a közpénzeket a szokásos eljárás megkerülésével osztja ki.

A botrány azt mutatja, hogy az új kormányzat alatt is folytatódnak a közpénz-felhasználás etikai problémái: az ÁKK-szervezte luxuskitelepülések, a formális megtérítés ellenére közpénzből finanszírozott miniszteri kiruccanások, valamint az intézményi átláthatóság hiánya azt jelzik, hogy az intézményi kultúra és a közpénz-kezelés gyakorlatai nem változtak meg a Fidesz-rendszer után.

Barán lemondása egy jel: az intézmények belülről kezdenek ellenállni az átláthatóság hiányának. De ez nem elegendő. Az NKA reformja — és az intézményi kultúra megújítása — az új kormányzat feladata, és a civil társadalom aktív felügyelete szükséges ahhoz, hogy ez valóban megtörténjen.