Lemondás vagy maradás? A számok beszélnek
A 21 Kutatóközpont május 9. és 13. között ezer fő telefonos megkérdezésével készített reprezentatív kutatása szerint a magyar választóközönség 60 százaléka gondolja úgy, hogy Sulyok Tamás köztársasági elnöknek távoznia kellene a Sándor-palotából. A megkérdezettek 31 százaléka szerint nem kellene lemondania, 8 százalék pedig nem tudott vagy nem akart véleményt nyilvánítani. Ez az arány önmagában is erős mandátumot ad Magyar Péter miniszterelnök követelésének, aki a választás éjjelén és azóta többször is felszólította az államfőt a távozásra.
A kutatás arra is rákérdezett, hogy ha az államfő nem távozik önként, támogatnák-e a parlamenti többség általi eltávolítását. A teljes minta 52 százaléka helyeselné ezt a lépést – ez az arány azok körében, akik a lemondást sem ellenzik, 78 százalékra ugrik. Vagyis aki nyitott Sulyok távozására, az túlnyomórészt a kényszerítő megoldást is elfogadná. A társadalom 17 százaléka köztes állásponton van: 6 százalék a lemondást szükségesnek tartja, de a parlamenti eltávolítást már ellenzi, 11 százalék pedig nem tudott dönteni a két kérdés legalább egyikében.
Pártpreferencia szerinti megosztottság
A számok mögött éles pártpolitikai törésvonal húzódik. A Tisza Párt szavazóinak 87 százaléka követeli a lemondást, ami alig hagy kétséget afelől, hogy a kormánypárti tábor egységesen áll a miniszterelnök mögött. Ezzel szemben a Fidesz szavazóinak 86 százaléka ragaszkodik ahhoz, hogy Sulyok töltse ki a mandátumát. Érdekes ugyanakkor, hogy a fideszesek közel tizede – 9 százaléka – is örülne, ha az államfő magától távozna. Ez a repedés a korábban monolitikusnak hitt Fidesz-táborban is érzékelhetővé teszi a bizonytalanságot, és arra utalhat, hogy a párt szavazói sem teljesen egységesek az új kormányzati struktúrával szembeni ellenállásban.
A legnagyobb ingadozást a pártnélküliek és a kisebb pártok szavazói mutatják: 22 százalékuk támogatná a lemondást, 54 százalékuk ellenzi, és 24 százaléknyian bizonytalanok. Ez a csoport lehet a kulcs a kérdés politikai kimenetele szempontjából. A bizonytalanok magas aránya azt jelzi, hogy a kérdés nem csupán pártpolitikai, hanem alkotmányos és morális dilemma is: sokan nem tudják, hogyan viszonyuljanak egy olyan eljáráshoz, amelyre a magyar demokráciában még nem volt példa.
A Tisza-kormány mozgástere
Magyar Péter miniszterelnök már a választás éjjelén lemondásra szólította fel Sulyok Tamást, és azóta többször is kilátásba helyezte, hogy ha az államfő nem távozik önként, a parlamenti kétharmados többséget kihasználva távolítják el. A kutatás adatai szerint a társadalom többsége ezt a lépést is támogatná, bár a jogi út – az alkotmányos fékek miatt – korántsem egyszerű. A Fidesz-frakció már jelezte, hogy minden lehetséges eszközzel védeni fogja az államfőt, és alkotmányossági aggályokra hivatkozva akár a Kúriához vagy az Alkotmánybírósághoz is fordulhat.
Sulyok eddig sejtelmesen kommunikált. A Telexnek az elnöki hivatal annyit írt: „A köztársasági elnök jogállását és a hivatalviselésének feltételeit az Alaptörvény egyértelműen szabályozza.” Magyar Péter állítása szerint az elnök egy személyes találkozón azt mondta, megfontolja a kérést – hivatalos döntés azóta sem született. A csend arra utalhat, hogy Sulyok a jogi lehetőségeit mérlegeli, vagy éppen a Fidesz támogatására építve készül a hosszú távú ellenállásra.
A háborús kampányüzenet összeomlása
A kutatás másik fontos tanulsága, hogy a Fidesz kampányának egyik központi eleme – miszerint a Tisza-kormány háborúba sodorná az országot – gyakorlatilag hatástalanná vált. Míg januárban a választók 23 százaléka tartotta reálisnak ezt a forgatókönyvet, addig májusra ez az arány 7 százalékra zuhant. A változás jelentős része a Fidesz táborában zajlott: a fideszes szavazók körében januárban 57, májusban már csak 27 százalék gondolta úgy, hogy a Tisza háborúba lépne. A Tisza szimpatizánsai között ez az arány 0 százalék – vagyis a kormánypárti szavazók egyáltalán nem tartanak ettől a forgatókönyvtől.
Ez az adat azt mutatja, hogy a Fidesz kampányüzenetei – amelyek a választás előtt még erős félelmet tudtak kelteni – az új kormányzat első heteiben gyorsan veszítettek erejükből. A választók egyre kevésbé hisznek a katasztrófa-forgatókönyvekben, és inkább a tényleges kormányzati teljesítmény alapján ítélik meg a helyzetet.
Következmények és kilátások
A következő hetekben eldőlhet, hogy Sulyok Tamás a közvélemény nyomásának engedve távozik, vagy a Tisza-kormánynak kell bevetnie a kétharmados többséget. Az mindenesetre biztos: a magyar társadalom többsége már meghozta a döntést. A kérdés most az, hogy az államfő – és a mögötte álló Fidesz – hajlandó-e elfogadni ezt a döntést, vagy inkább a jogi és politikai csatározás útját választja. Az alkotmányos fékek és a parlamenti erőviszonyok bonyolult játékában a következő hetek akár a magyar demokrácia újabb próbatételévé is válhatnak.