A 200. közgyűlés: rendszerváltó hangulat az Akadémián
2026. május 4-én és 5-én a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) székházában, a pesti rakpart mellett tartották a 200. közgyűlést. Az eseményt rendszerváltó hangulat övezte: a Fidesz-rendszer által centralizált és politikailag instrumentalizált tudománypolitika (HUN-REN-törvény) felszámolása és az MTA teljes szellemi, gazdasági és működtetési autonómiájának helyreállítása volt a tét. A közgyűlés második napján, kedden választották meg az MTA új elnökét és főtitkárát.
Az elnöki posztra négy jelölt pályázott: Borhy László régész (az ELTE volt rektora), Miklósi Ádám etológus, Perczel András kémikus és Pósfai Mihály geológus. A Telex információi szerint sokáig Perczel András tűnt a befutónak, de a választások előtt a Professzorok Batthyány Köre (PBK) egy állásfoglalást tett közzé, amelyben Orbán Viktor győzelmét sorsdöntőnek nevezte, és kiállt a Fidesz-KDNP-kormány mellett. Mivel Perczel tagja volt (vagy még mindig tagja) a PBK-nak, és nem határolódott el a nyilatkozattól, ez jelentősen rontotta az esélyeit a megtépázott MTA-n belül. Végül Pósfai Mihály geológus, a környezeti ásványtan nemzetközi hírű kutatója győzött, aki a 444 szerint rokoni kapcsolatban áll Pósfai Gáborral, a Tisza Párt pártigazgatójával.
Magyar Péter beszéde: új fejezet a tudománypolitikában?
A közgyűlés hétfői napján felszólalt Magyar Péter (Tisza Párt elnöke, leendő miniszterelnök) is. A leendő miniszterelnök érkezését Szabó Bálint, az elmúlt években tüntetéseken rendszeresen trombitáló aktivista próbálta megzavarni, aki azt kérdezgette Magyartól, hogy lemond-e a mentelmi jogáról. A Tisza Párt elnöke jelezte, hogy az MTA nem cirkusz, és kérte Szabó eltávolítását, megjegyezve: „szerencsére egyre kevesebb a bohóc”.
Magyar Péter a köszöntőbeszédét azzal kezdte: „Kevés nagyobb megtiszteltetés létezik egy magyar ember számára, minthogy a magyar társadalom által az egyik legmegbecsültebb közintézmény közgyűlésén felszólalhasson.” A leendő miniszterelnök szerint aggodalmat szül a tudományos közösségben, ha politikust lát a köreikben, de ez nem az ő hibájuk, az elmúlt 16 év adott okot erre. Beszélt arról is, hogy a reformkor után most egy újabb korszakhatárhoz értünk, Magyarország történelmi lehetőséget kapott arra, hogy újabb rendszerváltás legyen, és ebben a tudománynak és a tudósoknak szerepe lesz.
A Tisza Párt elnöke a tudományos közösséget Magyarország egyik legfontosabb tartóoszlopának nevezte, és közölte, hogy közösen kell dolgozni azért, hogy egy szabad, megbecsült tudományos szférában megérje tudományos utánpótlásunknak itthon kamatoztatnia a tehetségét. Kiemelte: „szomorú, de szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a tudományos és kutatói szféra az elmúlt évek politikai kurzusainak kárvallottjává vált.” Hangsúlyozta, hogy a kormány sokszor inkább ellenségként, semmint partnerként kezelte a tudományos közösséget. Az akadémiai szférában a hatalmat irritálta az autonómia, a kritikai gondolkodás, a valóság tényszerű feltárása, az adatvezérelt érvelés nem volt kívánatos. Szerinte a cél az volt, hogy eltéríthessék, engedelmességre kényszerítsék, ellehetetlenítsék a számukra nemkívánatos kutatókat és intézeteket. A kutatói hálózat 2019-es átszervezését erőszakosnak nevezte, és megjegyezte, hogy a tudósok megkérdezése nélkül zajlott.
Pósfai Mihály programja: a HUN-REN jövője
Pósfai Mihály a választás utáni sajtótájékoztatón a Magyar Tudományos Akadémia székházában egyértelművé tette: nem hiszi, hogy a 2019-ben az MTA-tól erőszakkal elcsatolt kutatóhálózatot (HUN-REN) a jelenlegi formájában tovább lehet működtetni. Az új elnök szerint az akadémia olyan szervezet, ami kutatókat támogat, illetve egy több ezer fős közösséget fog össze – a köztestület például 19 ezer főt számlál. Pósfai elnöki programjának lényeges eleme volt, hogy ezeket a tagokat jobban bevonják a munkába. Ezen felül a kutatói „derékhad” támogatását is célozza, vagyis azokat a kutatókat, akik nem nyernek el jeles pályázatokat, például nem lesznek Lendület-csoporttagok, de szeretnék, hogy az ő munkájukat is elismerjék. Ennek érdekében kisebb pályázatokat is fognak kiírni, illetve kutatótámogató műhelyeket szervezni.
Az új elnök egy kerekasztal-beszélgetést szorgalmaz, amelyen a kutatók, az intézetigazgatók, a kormány képviselői és az érintett egyetemek (például a tavaly nyáron a humán- és társadalomtudományi intézeteket befogadó ELTE) közösen döntenének a hálózat jövőjéről. „Soha többé nem fordulhat elő a kutatóhálózattal az, hogy valamit róluk úgy döntünk el, hogy nem vonjuk be őket” – fogalmazott az új elnök. Ugyanakkor elismerte: „Beszélhetünk arról, hogy szerintünk mi lenne a helyes, de nem csak rajtunk múlik, a HUN-REN-ről törvény rendelkezik, amit módosítani kell, ha bármi változást szeretnénk elérni.”
Kérdések és kihívások: a nepotizmus árnyéka
Bár a Tisza-kormány és az MTA új vezetése között láthatóan megvan a szándék az együttműködésre, a részletek egyelőre kidolgozatlanok. A törvénymódosítás iránya és a kutatói autonómia tényleges helyreállítása tehát még várat magára – a következő hónapokban derül ki, hogy az új kormány valóban szakít-e a NER centralizáló gyakorlatával.
A helyzetet némileg árnyalja, hogy Pósfai Mihály a 444 szerint rokoni kapcsolatban áll Pósfai Gáborral, a Tisza Párt pártigazgatójával. Ez a tény, bár önmagában nem jelent összeférhetetlenséget, emlékeztet a NER azon rossz szokásaira, amikor a hatalomhoz közel álló személyek kerültek kulcspozíciókba. A Tisza Párt elnöke, Magyar Péter korábban a sógora, Melléthei-Barna Márton igazságügyi miniszteri kinevezése kapcsán röhögéssel intézte el a nepotizmus-vádakat, ami aggodalomra adhat okot a jogállamiság és az átláthatóság szempontjából.
A magyar tudományos élet előtt álló legnagyobb kihívás tehát nem csupán a HUN-REN sorsának rendezése, hanem annak biztosítása is, hogy az új rendszerben a kinevezések szakmai alapon, ne pedig személyes kapcsolatok alapján történjenek. A következő hónapokban kiderül, hogy a Tisza-kormány valóban képes-e szakítani a múlt rossz gyakorlataival, és egy valóban demokratikus, átlátható tudománypolitikát kialakítani.