„Ha meglátom a fotóját, görcsbe rándul a gyomrom”
Pintér Béla, a független színházi rendező a Válasz Online-nak adott interjúban beszélt arról, hogy a NER évei alatt Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója megkeserítette az életét. „Tény, hogy Vidnyánszky Attila megkeserítette az én életemet is… Nehezen is beszélek róla. Ha meglátom a fotóját, már görcsbe rándul a gyomrom” – fogalmazott. Pintér szerint Vidnyánszky tehetséges, de „tehetségesebbnek, magyarabbnak és keresztényebbnek gondolja magát mindenki másnál”. Hozzátette: „Talán csak azt az egy pozitívumot tudom elmondani róla, hogy amikor 2019-ben meg akarták szüntetni a független színházak támogatását, akkor még a Teátrumi Társaság és az MMA is felszólalt ez ellen.”
A NER bukása és a színpadi fordulat
A rendező a Tisza Párt kétharmados győzelmét eufórikusnak nevezte. A Vérvörös, törtfehér, méregzöld című darabját leveszik a műsorról, mert a NER bukásával elvesztette aktualitását. „Az a NER bukása után valóban nem működik. Kétszáz év múlva játszódik, amikor egy Gáspár Győző-kaliberű figura elnökli az országot, amelyben addigra már Putyinváros is van… Április 12. megmutatta, hogy mégsem arra mennek már a dolgok, amerre 2021-ben tartottak, amikor azt a darabot írtam” – mondta.
A Kabuki című előadáson csak annyit változtatott, hogy a választás éjjelén optimistább lezárást kapott. „ha megint nyer a Fidesz, legalább egyszer eljátszottuk optimistán” – mondta. Másnap „már úgy nevettek a nézők, ahogy A tanún szoktunk nevetni. A tegnap még aktuális jelenvalóság mára történelmi bornírtsággá vált. A poénokra adott reakció megtízszereződött. Döbbenetes tapasztalat” – mesélte.
A Kabuki kapcsán korábban botrány is kirobbant: az egyik karaktert – egy NER-oligarchát – sokan Schmidt Máriaként azonosítottak, és a darabban egy bottal agyonverik. Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke külföldről finanszírozott erőkről beszélt. Pintér szerint „Ha a gyalázkodók megnézték volna az előadást, talán észrevették volna, hogy egy álomjelenetet látnak, amely néhány pillanatig valóságosnak tűnhet, de a karakter később is a színpadon van… Mindenesetre Nagy Ferónak volt akkor egy botrányos megszólalása, kellett valami az úgynevezett „másik oldalról”, amiből botrányt lehet kreálni.”
A NER keserű zamata
Pintér a NER éveit keserűen idézte fel: „A NER átszőtte az életemet, keserű zamata végig ott volt a szánkban. »Hol zsarnokság van…«. Tizenhat éven át üvöltöttek a pofánkba azok az iszonyatosan buta és gonosz propagandaplakátok. Szoronghattam, hogy a Harcosok klubjából egy nyugdíjas vajon belök-e a villamos alá…”
Azt látta, hogy „közpénzmilliárdok folynak értéktelen és értékelhetetlen kulturális produktumokra”, míg a függetlenek nulla támogatást kaptak. „Az egekbe kellett emelnünk a jegyárainkat, hiszen a jegybevételből élünk 94 százalékban. A maradék 6 százalékot meg nézői adományok teszik ki” – mondta.
A Hankó Balázs-féle NKA-botrányról, amelyben a volt kultúráért felelős miniszter 17 milliárd forintot osztott ki Fidesz-közeli celebeknek és szervezeteknek a bizottságot megkerülve, Pintér azt mondta: „Nem lepett meg a hír. Remélem, elnyeri méltó büntetését, de a munkámra szeretnék koncentrálni. Nincs időm rá, hogy ilyen emberekkel foglalkozzam.”
Az új kormány és a remény
Az új kormánnyal más lesz a kapcsolata, Nagy Ervin, Dunaújváros frissen megválasztott országgyűlési képviselője például három darabjában is játszik, jó viszonyban vannak. „Bízom benne, hogy ezentúl mindenkinek az általa létrehozott művek értéke szerint támogatják majd a munkáját” – mondta. Abban egyetért a színésszel, hogy a „Most mi jövünk!”-hagyomány helyett minőség- és teljesítményalapú támogatási rendszerre van szükség. „A nézőknek és hosszútávon a nemzetnek ez lenne az érdeke” – mondta.
A kampány utolsó heteiről úgy fogalmazott: „átszakadt a gát, hiszen látszott, hogy végre tényleg van esély”. Hozzátette: „Lehet, hogy hiányozni is fog közös történetünk ilyen fokú intenzitása, bár úgy tűnik, Magyar Péter továbbra is kampányüzemmódban van.”
Pintér szerint nem véletlen, hogy „a lázadó betyár Magyar Péter-ihletettségű a Kabukiban”. A rendező úgy érzi, a politikát nem akarta színpadra vinni, de a lelkiismerete ezt diktálta. „Nem volt nekem vágyam sosem, hogy politikát vigyek színpadra. Azért tettem, mert ezt diktálta a lelkiismeretem. Petőfi Sándor sorait ugyan a XIX. század költőinek ajánlotta, de találva éreztem magam. »Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd«. Én is úgy éreztem: helyzet van, ez a dolgom. Ezzel együtt tényleg bízom benne, hogy kiállják az idő próbáját” – mondta.