A buborék kipukkadása: érzelmek és indulatvezetés

Demeter Szilárd a Mandiner műsorában Kacsoh Daniéllel beszélgetett a Fidesz választási vereségéről. Szerinte az érzelmek döntötték el az idei választást – ez egy indulatvezérelt impulzuskampány volt, ahol az érvelés helyét az érzelmi kiábrándulás vette át. "Ennyi volt, kalap-kabát, elegük van belőlünk" – foglalta össze a volt múzeumvezetõ a választás eredményét.

Demeter szerint azonban "ebből a szempontból ez még jót is tesz nekünk", mert a kipukkadt buborék visszahozza őket "a saját valóságunkba". Ez nem csupán politikai metafora – Demeter maga is azt érezte az utóbbi időben, "hogy nem a saját valóságomban élek". Az intézményi munka, amely korábban értelmes feladatnak tűnt, az utolsó években egyre kevésbé vált az számára. "Egy következmények nélküli valóságban nem én kellek oda, más típusú intézményvezető kell" – magyarázta később.

A választás indulatvezetett jellegét Demeter így értékelte: az érzelmek, nem az érvelés döntöttek. "Az, hogy dögölj meg, az nem érv" – mondta, utalva arra, hogy a kampány személyes kiábrándulásra épített, nem pedig racionális politikai vitára.

Az intézmények strukturális kudarca és a nemzeti kultúra válsága

Demeter szerint azonban a választási vereség mélyebb okai vannak, mint az érzelmek. Az intézmények – amelyeket az Orbán-kormány alatt vezetett – nem teljesítették alapvető feladatukat: a nemzeti kultúra átörökítését a fiataloknak.

"Nem mi nem értettük meg a fiatalokat, hanem a fiataljaink csúsznak ki abból a nemzeti kultúrából, amit nem örökítettünk át, mert az intézményeink nem ezt csinálják" – mondta Demeter. Ez nem személyes kritika, hanem rendszerkritika: az intézmények nem voltak képesek vagy nem voltak felkészülve arra, hogy a fiatalok számára hozzáférhetővé tegyék a magyar kulturális hagyományt.

Demeter konkrét példákat hoz. Jó, hogy lefordítottak angolszász konzervatív gondolkodókat – például Roger Scrutont –, de ha a fiatalok nem olvasnak mellé Kölcseyt, Deákot, Kossuthot, Széchenyit vagy Bibót, akkor "az le fog válni a magyar valóságról". A kulturális oktatás és intézményi munka egyoldalúvá vált, és ez generációs szakadékhoz vezetett.

Az Orbán-kormány alatt nem kerültek helyrehozásra a kultúra területén meglévő strukturális hibák. Demeter szerint például a vidéki múzeumok "elképesztően kevés pénzből gazdálkodtak Budapesthez képest" – a finanszírozás aránytalanul sok pénzt juttatott a fővárosnak, ami a vidéki kulturális intézmények szisztematikus leromlásához vezetett.

A liberális elit és az európai orientáció

Demeter kritikája azonban nem csak az Orbán-kormányt érinti. A rendszerváltás után a liberális elit – szerinte – a Nyugathoz akart igazodni, és nem magyar, hanem európai művészként akart létezni. Ez egy másik típusú szakadékhoz vezetett: az európai identitás és a magyar valóság közötti feszültséghez.

Ezzel kapcsolatban Demeter megjegyezte, hogy a fiatalok félelmei az EU-ról és az európai integrációról nem alaptalanok, de félreértelmezik a kérdést. "Ők nem Európához akarnak tartozni, hanem a jóléti társadalmat akarják" – mondta. Szerinte azonban az európai kultúra nem azonos az EU-val: "a világirodalmat nem is lehet elképzelni például ukrán vagy orosz kultúra nélkül", de az európai elit kollektíven megbélyegezte az orosz kultúrát az orosz-ukrán háborút követően.

A fiatalok pedig fogalmuk sincs, mit jelent az, hogy "ruszkik". "Tehát azt nagyjából egy mesedélutánból tudják, hogy az valami rossz, de nem tudják hogy megfogalmazni, hogy pontosan mit értenek a rossz alatt" – mondta Demeter, utalva a kulturális tudatlanságra.

A Tisza-kormány kihívásai és az ellentmondások

Demeter szerint a Tisza Párt választói bázisa "egymást kizáró dolgokat akar", ami előbb-utóbb belső konfliktusokhoz fog vezetni. A Tiszának nem volt koherens narratívája – csak azt tudta, hogy "nem Fidesz", de nem világos, hogy mire akar építeni.

Azt azonban kívánja, hogy a Tisza-kormány "helyt tudjon állni" a polikrízisek korszakában – "hiszen senki nem olyan hülye, hogy a saját sorsát rontani akarja". Demeter szerint azonban az a belpolitikai üzenet, hogy "minden szar volt, az egyszerűen nem igaz". Nem hiszi azt sem, hogy a Tisza lesz a "jobb Fidesz", azaz mindent megtartanak, amit a Fidesz csinált, csak még kicsit jobban fogják csinálni.

A nemzetépítő stratégia és az önvizsgálat

Demeter október végétől februárig egy "nemzetépítő kulturális stratégia" megalkotásán dolgozott Orbán felkérésére. Az anyagot újraolvasta a választás után, és úgy találta, hogy "vér ellenzéki" – vagyis kritikus az Orbán-kormány kulturális politikájával szemben. De a részletekről nem beszélt, mivel döntéselőkészítő, bizalmas dokumentumról van szó.

Ez az önvizsgálat azonban nem személyes: Demeter szerint "nem szabad azt mondani, hogy a kormány a hibás. Ez a legfontosabb mondatom a következő négy év vonatkozásában". Vagyis az orbánista elit kollektíven felelős, nem csak az egyéni döntéshozók.

Az új valóság: munka a kertben

Demeter azt mondta: "most nagyjából munkanélküli leszek". Az összes hivatalát elveszíti – a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ vezetésétől és a miniszterelnöki biztosi pozíciótól is. Ez azonban nem jelent radikális életmódváltást – "nekem nincs Gucci táskám, azt se tudom, hogy néz ki. Életemben nem voltam jachton. Nálunk a luxi azt jelentette, hogy évente egyszer elmentünk egy észak-olasz kempingbe, és 50 euróért béreltem egy vízi biciklit."

Inkább a kertben szeretne dolgozni, vagy havonta egy kávé áráért osztaná meg gondolatait Substacken vagy Patreonon. Az intézményi munka az utóbbi években egyre kevésbé tűnt értelmes feladatnak számára – a világjárvány után különösen.

Demeter szerint azonban "tiszteletreméltó, hogy magára vállalja a felelősséget" Orbán Viktor – de mindenki felelős, hibáztak, és az orbánista elit kollektíven hozzátette a magáét a bukáshoz. Ez az önvizsgálat azonban nem vezetett arra, hogy Demeter elforduljon az orbánista narratívától. Szerinte a Fidesz bukása után a valóságba való visszatérés szükséges – és ez az új kormány feladata.

Az értékek és az etika

Demeter szerint a fideszes tábornak vissza kell térni az alapértékekhez. "Nem kell nekünk új etika, a tízparancsolat tökéletesen elég volt 2000 éven keresztül" – mondta, utalva arra, hogy az orbánista projekt nem szükséges új értékrendszert kitalálni, hanem a tradicionális értékekhez kell visszatérni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Demeter teljesen elégedett az Orbán-kormány kulturális politikájával. Szerinte az intézmények nem teljesítették alapvető feladatukat, és a strukturális hibák nem kerültek helyrehozásra. A nemzeti kultúra átörökítésének kudarca – amely a fiatalok kicsúszásához vezetett – az intézmények felelőssége.

Zárszó: a valóságpróba

Demeter szerint most jön a valóságpróba: kiderül, hogy lesz-e, aki havonta egy kávé árát kifizet-e neki a gondolataiért online platformokon. De ez már nem az intézmények világáról szól – hanem arról, hogy a magyar kultúra és a nemzeti identitás hogyan lehet hozzáférhető a fiatalok számára, anélkül hogy egy "következmények nélküli valóságban" élnének.

A Tisza-kormánynak feladata lesz, hogy ezt a strukturális válságot megoldja – vagy legalábbis felismerje. Demeter azonban szkeptikus: a Tisza választói bázisa "egymást kizáró dolgokat akar", és nem világos, hogy lesz-e politikai akarat a mélyreható intézményi reformokra. Az orbánista elit önvizsgálata után a valóságba való visszatérés még csak elkezdődött.