A szám, ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen
Hont András publicista 100 százalékos tulajdonában lévő Öt-kontent Nonprofit Kft. 503 millió forint bevételt könyvelt el 2025-ben – ebből mindössze 3 millió forint származott értékesítésből, a maradék 500 millió forint az „egyéb bevételek” soron jelenik meg. A cég nemrég leadott éves beszámolója szerint a kiegészítő melléklet nem részletezi ezt a tételt, csupán annyi szerepel: „Az egyéb bevételek tárgyidőszaki összege 500 001 eFt”. A szám pontossága – egyetlen ezres eltéréssel – szinte túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
A 2025 januárjában elindult cég nevében nagyon hasonlít az öt.hu impresszumában szereplő Ötmédia Kft.-hez, de nem azonos vele. Az Öt-kontent ennek a tételnek köszönhetően zárta 2025-öt 236 millió forint profittal – a nyereséget Hont egyetlen fillér osztalék kifizetése nélkül az eredménytartalékba helyezte, azaz a következő években is ebből tud működni.
„Magyar vállalkozók nem feltétlenül akarják, hogy velem emlegessék együtt”
Hont András a HVG és a 24.hu kérdésére azt mondta: hiába látványosan kerek a szám, a bevétel több forrásból állt össze. Többen adtak pénzt a projekthez, de „magyar vállalkozók nem feltétlenül akarják, hogy velem emlegessék együtt”. Hozzátette: egy fillér állami pénz nincs a tételben. Az 500 milliós összeg nem egy évre szól, hanem hosszabb távú befektetés.
A publicista szavai mögött egy régi sérelem húzódik: Hont András a Fidesz-korszak egyik legmarkánsabb kritikusa volt, aki a NER médiagépezete által gyakran támadott szereplővé vált. Az általa említett „magyar vállalkozók” vonakodása a nyilvános szerepvállalástól érthető: a Fidesz-közeli gazdasági körökben a Honttal való kapcsolat politikai kockázatot jelenthetett. Az új kormányzat alatt azonban ez a kockázat csökkent – vajon a befektetők anonimitása mögött mégis a régi reflexek húzódnak meg?
Két cég, egy tulajdonos
A hasonló nevű Ötmédia Kommunikációs Kft. – amelyben Hont 50 százalékos tulajdonos, a másik 50 százalék Ceglédi Zoltáné – 74,9 millió forint árbevétellel zárt, ebből mindössze 41 ezer forint volt az egyéb bevétel. Hont szerint az Ötmédiánál tartalom-előállítás zajlik, oda érkezik be a harmadik fél – például az Index vagy az ATV – részére készített tartalomért járó bevétel. Az Öt-kontent pedig a műsorgyártó, amivel az újságíró szerint ugyanazt szeretnék megcsinálni, amit már írásban megcsináltak, ennek a beindítását szolgálná az 500 millió forint.
A két cég között vagyonelemek és pénz átadása nem történik, soha nem is történt – mondta Hont András. Ez a struktúra arra utal, hogy a publicista hosszú távú, professzionális médiaműködésre készül, nem pedig egyszeri projektekre.
Az átláthatóság határai – a NER öröksége és az új kormány kihívása
Az eset rávilágít a magyar médiafinanszírozás egyik örök problémájára: miközben a NER-közeli médiabirodalmak szétesése zajlik – a győri Győr Plusz Média Zrt. felszámolása, a Centrál Médiacsoport leépítései, a Balásy Gyula-féle PR-birodalom összeomlása –, a független oldalon is felmerül a kérdés, hogy ki áll a pénz mögött.
A Tisza-kormány által meghirdetett átláthatósági reformok – a végső tulajdonosok nyilvánosságra hozatala, a közpénzek felülvizsgálata – éppen az ilyen típusú anonimitást kívánják felszámolni. Hont András esetében azonban nem közpénzről van szó – a publicista hangsúlyozta, hogy egy fillér állami pénz nincs a tételben. A kérdés az: vajon a demokratikus médiatérben is elfogadható-e, hogy egy-egy jelentős összegű befektetés mögött ne lehessen tudni, ki a donor?
A médiafinanszírozás nagy dilemmája
A magyar médiában hagyománya van a titkos finanszírozásnak. A NER idején a Fidesz-közeli médiabirodalmak mögött álló tulajdonosi kör – Mészáros Lőrinc, Várkonyi Andrea, Szalai Vivien – gyakran offshore cégeken keresztül finanszírozta a propagandagépezetet. Az új kormányzat alatt ez a rendszer szétesőben van, de a független médiafinanszírozás terén is vannak kérdőjelek.
Hont András esetében a források titkosak maradnak – a publicista szerint a befektetők anonimitást kértek. Ez önmagában nem törvénytelen, de felveti a kérdést: vajon a magyar közéletben – ahol a politikai és gazdasági érdekek gyakran összefonódnak – lehet-e teljesen anonim módon finanszírozni egy közéleti szereplő projektjét?
Konklúzió: bizalom és átláthatóság
Hont András esete jól mutatja, hogy a magyar médiafinanszírozás átláthatósága még messze van a kívánatostól. A publicista szavahihetősége nem kérdőjelezhető meg – évtizedes újságírói munkássága garancia arra, hogy nem a NER módszereit követi. A kérdés inkább az: vajon a demokratikus médiatérben is szükség van-e a teljes átláthatóságra, vagy elfogadható-e a befektetői anonimitás, ha a pénz nem közpénzből származik?
A Tisza-kormány előtt álló kihívás éppen ez: olyan szabályozási környezetet teremteni, amely egyszerre védi a befektetők üzleti titkait és biztosítja a közéleti szereplők finanszírozásának átláthatóságát. Hont András 500 millió forintja csak egy példa – de jól mutatja, hogy a NER utáni Magyarországon is vannak még megválaszolatlan kérdések.