A szék, ami körül botrány kerekedett
Forsthoffer Ágnes (Tisza Párt, házelnök) szerdai videójában jelentette be, hogy az 1902-ben készült, Tisza István korából származó házelnöki széket az Országgyűlési Múzeumba szállíttatja. A döntést azzal indokolta, hogy a tölgyfából faragott műtárgy napi használata károsítaná azt. Helyére egy tűzpiros, magas támlájú gurulós széket állíttatott – ez már az új parlament első szimbolikus vitáját is kiváltotta.
A szék története nem mentes a furcsaságoktól. 2012-ben a Parlamenti Múzeum igényelte vissza a Nemzeti Múzeumtól, de az akkori vezető meglepődve tapasztalta, hogy a szék nem a múzeumba került, hanem Kövér László (Fidesz-KDNP, volt házelnök) feneke alá. Így lett a muzeális darabból 2013-tól a házelnöki hatalom szimbóluma.
A vita: hagyomány vagy anakronizmus?
Latorcai Csaba (KDNP, országgyűlési képviselő) Facebookon támadta a lépést, azt vizionálva, hogy „holnap a Szent Koronáról mondják majd ugyanezt”. Szerinte a „történelemhez és a nemzeti hagyományainkhoz kapcsolódó tárgyak nem poros múzeumi dísztárgyak”.
Forsthoffer azonban határozottan érvelt: „Egy ilyen értékes bútordarab napi igénybevétele gyorsíthatja a kopást és sérüléseket okozhat, ezért a múzeumban történő kiállításáról döntöttem. Számomra pedig egy egyszerűbb elnöki szék a szolgálati szerepet szimbolizálja: a házelnök nem uralkodó, hanem közfeladatot ellátó tisztségviselő.”
Tágabb kontextus: szimbolikus szakítás vagy túlzás?
A lépés illeszkedik a Tisza-kormány szimbolikus szakításának sorába: korábban Forsthoffer az EU-zászlót is visszahelyeztette a Parlament homlokzatára, Magyar Péter (Tisza Párt, miniszterelnök) pedig élőben járta végig a Karmelitát, és új iratmegsemmisítőt talált. A házelnöki szék cseréje ebbe a sorba illeszkedik: a NER szimbolikus tárgyainak eltávolítása.
A vita azonban rávilágít: a hagyomány és a megújulás közötti feszültség az új parlamentben is élesen jelen van. Míg a Tisza-párti szavazók üdvözlik a szimbolikus szakítást, a konzervatív oldal szerint ez a nemzeti örökség megtagadása. A kérdés az: meddig mehet el egy új kormány a szimbolikus változtatásokban anélkül, hogy a folytonosság érzését megszakítaná?
Következmények
A szék cseréje önmagában apró lépés, de a mögötte lévő vita a magyar politikai kultúra mélyebb törésvonalait mutatja. A Tisza-kormány számára a kihívás az lesz, hogy megtalálja az egyensúlyt a szimbolikus megújulás és a nemzeti hagyományok tisztelete között. Az első ilyen teszt a házelnöki szék volt – a következőkön múlik, hogy a szimbolikus politika építő vagy megosztó erőként hat-e.