A bántalmazás és a nyomozás
Március 29-én bántalmazott egy fiatalt egy nevelő a Debreceni Javítóintézetben – erősítette meg a 24.hu-nak a Hajdú-Bihar Vármegyei Főügyészség. Az intézet igazgatója, Kocsis Éva feljelentést tett, a rendőrség közfeladatot ellátó személy által elkövetett bántalmazás gyanúja miatt indított nyomozást. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BvOP) közölte: belső vizsgálat után április 22-én megszüntették a nevelő munkaviszonyát. A rendőrség szerint a bántalmazott fiatal nem szenvedett sérülést, gyanúsítotti kihallgatás egyelőre nem történt.
A 24.hu kiemeli: nem tudni, milyen jellegű bántalmazás történt, mit tárt fel a belső vizsgálat, és hogy a rendőrök jelen voltak-e az eset idején. A debreceni javítóintézetben 12–21 éves fiúkat helyeznek el. A BvOP arról is tájékoztatott, hogy másnap, április 23-án egy másik nevelő jogviszonyát is megszüntették, de ez nincs összefüggésben a bántalmazással. Az intézet igazgatója nem reagált a lap megkeresésére.
A kormány ígérete és a valóság
Az eset azért különösen kínos a kormány számára, mert 2025 decemberében – a Szőlő utcai botrány után – éppen azért helyezték a javítóintézeteket rendőri felügyelet alá, hogy az ilyen eseteket megelőzzék. Gulyás Gergely akkor azt mondta: „meggyőződésünk, hogyha ezeket az intézményeket a rendőrség irányította volna, akkor ilyen nem fordult volna elő.” Hozzátette: „azért vállalunk politikai felelősséget, hogy ilyen ne forduljon elő többé.” A debreceni eset az első ismert bántalmazás az új rendszerben.
A rendőrség felügyelete alá helyezés egyébként nem volt vitamentes. Gyermekjogi szervezetek már akkor jelezték: „nemzetközi gyermekjogokat sért, hogy a javítóintézeti neveltek a büntetés-végrehajtás szervezetéhez kerülnek.” A kormány azonban azzal érvelt, hogy a rendőrség jelenléte garantálja a törvényességet. A debreceni eset most azt mutatja: a rendőri felügyelet önmagában nem elég.
Rendszerszintű problémák
A debreceni javítóintézet nem először kerül a hírekbe. Decemberben a Szőlő utcai intézet élére Varga László Balázst, a debreceni intézet igazgatóhelyettesét nevezték ki, aki egy héttel később lemondott. Varga akkor azt mondta: az ingázás és a sajtónyomás miatt távozott. Azóta visszatért debreceni pozíciójába.
A mostani eset rávilágít arra, hogy a javítóintézetek problémái nem oldhatók meg pusztán hatáskör-áthelyezéssel. A belső vizsgálat gyorsasága és a munkaviszony megszüntetése azt jelzi, hogy az intézmény vezetése komolyan veszi az ügyet – de a rendszer működésének átfogó reformja továbbra is várat magára. A kérdés az: vajon a Tisza-kormány képes lesz-e olyan intézményi változásokat végrehajtani, amelyek valóban megelőzik a hasonló eseteket, vagy a NER rossz szokásai – a hatáskörök átrendezése a valódi reform helyett – tovább élnek?