A kísérleti nyúl hét éve
A Budapesti Corvinus Egyetem 2019-ben első modellváltó egyetemként került ki a közvetlen állami fenntartásból. A Fidesz-kormány által preferált közérdekű vagyonkezelő alapítványi (KEKVA) modell lényege az volt, hogy az egyetemek fenntartói jogait egy kifejezetten erre a célra létrehozott alapítványhoz telepítik át. Az elmélet szerint ez nagyobb stratégiai szabadságot és döntési autonómiát biztosított volna az intézményeknek.
A gyakorlat azonban mást mutatott. Az aláíró oktatók szerint az elmúlt hét év „folyamatos, gyakran egymással is ellentétes irányú stratégiai irányváltásai és átalakításai” kifárasztották az egyetemi közösséget. A kiáltvány szerint „a fenntartóváltás hátrányai egyértelműen meghaladták az előnyöket. Összességében a modellváltás átfogó hatását erősen negatívnak értékeljük, annak ellenére, hogy a bérek rendezése és az infrastruktúrafejlesztés részben teljesült és az oktatást-kutatást segítő technikai körülmények javultak.”
Az akadémiai autonómia erodálódása
A legfőbb probléma, amit az oktatók azonosítanak, az akadémiai autonómia súlyos csorbulása. „A beígért stratégiai szabadság és döntési autonómia az egyetemet illetően egyáltalán nem teljesült, az akadémiai szabadság és önrendelkezés súlyosan erodálódott” – írják.
A kuratórium politikai-személyi befolyása erősen érvényesült az egyetemet meghatározó döntésekben, stratégiai és esetenként működési kérdéseket érintő ügyekben is. Ez nem meglepő, hiszen a KEKVA-kuratóriumokba kezdetben Orbán-kormány miniszterei, fideszes politikusok és a NER-hez kötődő nagyvállalatok vezetői kerültek be.
Az eredmény: az egyetem versenyképessége romlott vagy stagnált, a hallgatói létszám radikálisan csökkent. Ad hoc döntésekkel szűntek meg szakok az érintettek tájékoztatása nélkül, a vezetés megalapozatlan döntései esetenként jelentős bevételkiesést okoztak. Ráadásul a KEKVA-s forma miatt az egyetem nem tud élni az EU-s pályázatok előnyeivel – az Erasmus-programból és a Horizon kutatási programból is kikerültek a modellváltó intézmények.
Követelések: új szenátus, új modell
A kiáltvány központi követelése az egyetemi szenátus újjáválasztása. Az oktatók azt szeretnék, hogy a testület tagjainak döntő többségét a választott – oktatói, nem-oktatói és hallgatói – tagok alkossák. Ez gyökeres változást jelentene a jelenlegi struktúrához képest, ahol a kuratórium által delegált tagok dominálnak.
„Az egyetem jelenlegi vezetését felkérjük, hogy ügyvezetőként működjön az új szenátus felállásáig: ne szülessenek stratégiai döntések, és ne kerüljön sor olyan visszafordíthatatlan lépésekre, mint szakok, tárgyak megszüntetése, dolgozók elbocsátása!” – fogalmaznak.
Az oktatók emellett javasolják az új kormánynak, hogy szervezze újra a magyar felsőoktatást, és szűnjenek meg „a magyar társadalom és az egyetem polgárai felé felelősséggel nem tartozó, el nem számoltatható, autokratikus működésű” közérdekű vagyonkezelő alapítványok.
A Tisza-kormány első tesztje
A tiltakozás az új Tisza-kormány számára az első komoly teszt a felsőoktatás területén. A kormányváltás után az oktatási miniszter, Lannert Judit kinevezését a tanári szakszervezetek és civil mozgalmak üdvözölték, és a szakmai párbeszéd újraindítását ígérték. A Corvinus-oktatók most konkrét lépéseket várnak: a KEKVA-modell felszámolását és a valódi akadémiai autonómia helyreállítását.
A kérdés az, hogy az új kormány képes-e szakítani a NER centralizált egyetemirányítási gyakorlatával. A modellváltás öröksége ugyanis nem csak a Corvinust érinti: több tucat egyetem működik hasonló alapítványi formában, és a HUMDA vagyonkezelő alapítvány csődje is azt mutatja, hogy a KEKVA-modell strukturális problémákkal küzd.
A Corvinus-oktatók kiáltványa egyértelmű üzenet: az akadémiai közösség nem elégszik meg a látszatváltozásokkal. Valódi autonómiát, választott szenátust és a politikai befolyás megszüntetését követelik. Az új kormánynak most kell bizonyítania, hogy a demokratikus megújulás nem csak a retorika szintjén létezik.