A Tisza-kormány előtt álló egyik legkényesebb szakpolitikai kérdés a drogpolitika irányának meghatározása. A Magyar Nemzet által idézett szakmai álláspont szerint a társadalom ebben a kérdésben meglepően egységes: a drogok teljes elutasítását, pártszimpátiától függetlenül, mintegy 85%-os támogatottság övezi. Ez nem ideológiai álláspont, hanem széles körű társadalmi konszenzus, amely világos irányt szabhat a felelős drogpolitikának.
A zéró tolerancia és a prevenció egysége
A szakértők szerint a zéró tolerancia és a prevenció nem egymás alternatívái, hanem egymást erősítő tényezők. A világos tiltás kijelöli a társadalmi normát, a prevenció pedig megadja azokat az eszközöket – oktatás, közösségi programok, családtámogatás –, amelyek révén ez a norma valóban beépül az egyének döntéseibe. Ahogy az egyik szakmai elemzés fogalmaz: „Ha a társadalom elbizonytalanítja saját határait, azzal nem szabadságot ad, hanem kockázatot növel.”
A drogpolitika nem kísérleti terep – hangsúlyozzák a szakértők. Egy új kormány nem fordulhat új irányba csak azért, hogy mást csináljon, mint elődje. Az ilyen bizonytalanság a leginkább veszélyeztetett csoportokat sújtja. A zéró tolerancia és a prevenció egysége stabil, kiszámítható keretet ad: világos üzenetet közvetít a fiatalok felé, és egyértelmű kapaszkodót a családok, az iskolák és a közösségek számára.
Különbségtétel terjesztő és függő között
Ugyanakkor a szigor nem jelenthet érzéketlenséget. Éppen az a rendszer következetes, amely különbséget tesz a terjesztők és a függők között. Azok számára, akik már a függőség csapdájába kerültek, nem elég a károk minimalizálása. Nekik esélyt kell adni a teljes felépülésre – ez pedig komplex kezelést, hosszú távú rehabilitációt és társadalmi reintegrációt jelent.
A valódi segítség nem áll meg ott, hogy „kevesebb kárt” okozzunk. A cél az, hogy az érintettek visszanyerjék önállóságukat, kapcsolataikat és életminőségüket. Ehhez szakmailag megalapozott terápiás programok, elérhető intézmények és támogató közeg szükséges. A felépülés nem gyors folyamat, de lehetséges – és egy felelős drogpolitika ezt a lehetőséget köteles biztosítani.
A Tisza-kormány kihívása
A kihívás az, hogy az új kormány ne pusztán a Fidesz-rendszer drogpolitikájának folytatásával, hanem egy koherens, szakmailag megalapozott stratégiával álljon elő, amely egyszerre szigorú a terjesztőkkel és támogató a függőségből kilábalni vágyókkal szemben. A társadalmi konszenzus adta lehetőséget kihasználva a Tisza-kormány egy olyan drogpolitikát alakíthat ki, amely hosszú távon csökkentheti a függőség társadalmi terheit.
A NER öröksége és az új irány
A Fidesz-kormány drogpolitikáját gyakran érte kritika amiatt, hogy a büntető szigorra helyezte a hangsúlyt, miközben a prevenciós és rehabilitációs rendszer alulfinanszírozott maradt. A Tisza-kormánynak ezt a hibát kell elkerülnie: a zéró tolerancia nem lehet üres szlogen, hanem egy átfogó stratégia része kell legyen, amelyben a megelőzés és a gyógyítás ugyanolyan hangsúlyt kap, mint a büntetés.
A szakmai szervezetek és civil társadalmi csoportok már jelezték, hogy készek együttműködni az új kormánnyal egy hatékony drogpolitika kialakításában. A kérdés az, hogy a Tisza-kormány képes lesz-e túllépni a politikai reflexeken és egy valóban szakmai alapokon nyugvó, hosszú távú stratégiát kidolgozni.
Összegzés
A drogpolitika nem kísérleti terep – ez a mondás most különös jelentőséggel bír. A Tisza-kormány előtt álló döntés nem csupán szakpolitikai kérdés, hanem a társadalmi bizalom próbája is. Ha az új kormány képes egy olyan drogpolitikát kialakítani, amely egyszerre szigorú a terjesztőkkel, támogató a függőkkel és hatékony a prevencióban, akkor nemcsak a társadalmi konszenzust erősítheti meg, hanem egy olyan modellt is teremthet, amely Európában is példaértékű lehet.