A fekete ruhás nővér visszatér
Sándor Mária 2015-ben írt levelével és fekete ruhás tiltakozásával országos figyelmet kapott. Az RTL Klub Házon kívül című műsorában drámai képet festett az egészségügy állapotáról: megalázó bérekről, az ápolók kiszolgáltatottságáról beszélt. Később felhívta az egészségügyben dolgozókat, hogy két hétvégén fekete ruhában dolgozzanak, de ezt megtagadta a munkahelye, ami miatt felmondott. Bár később visszavették, országos tüntetéseket inspirált. A kormány röviden tárgyalt az egészségügyisekkel, de a valódi változás akkor és azóta is elmaradt.
Most, tíz évvel később, Sándor Mária újra a nyilvánosság elé lépett. A Szinten túl podcastban Krug Emíliának adott interjúban bejelentette: „Én is veled táncolok” néven Facebook-oldalt indít, amelynek célja, hogy július elsejéig száz segédápolót – laikusokat, diákokat, pályaelhagyókat – vonjanak be alapvető betegellátási feladatokra. Ezek közé tartozik az etetés, itatás, mozgatás és a higiéniai ellátás, mindezt szakképzett nővérek irányítása mellett.
„Méltatlan halál” – az egészségügy valósága
Sándor Mária szerint az egészségügyi rendszer összeomlása már megtörtént. Példaként hozta fel, hogy apósát súlyos betegként egy többfős kórteremben, a többi beteg füle hallatára hagyták meghalni. „Méltatlan halálról” beszélt, és arról, hogy a hozzátartozók kénytelenek elvégezni az alapvető ápolási feladatokat. Szerinte az ápolóhiány olyan mértékű, hogy a nővérek nem tudnak minden beteggel foglalkozni, és sokszor a családtagokra hárul a gondozás.
A mozgalom célja, hogy enyhítse ezt a helyzetet. Sándor Mária elmondta: nincs hozzá jogosultsága, de vállalja, hogy a végzettség nélküli jelentkezőket betanítja. Szerinte már az is nagy előrelépés lenne, ha a nővérek minden osztályra kapnának egy-egy segédet.
Tíz év a háttérben – hol dolgozott Sándor Mária?
Sándor Mária elmondta: az elmúlt tíz évben végig Magyarországon dolgozott, annak ellenére, hogy elterjedt róla, külföldre távozott. Miután visszaadta kamarai tagságát, nem vehették fel állami intézménybe, és politikai szerepvállalása miatt sok helyen elutasították. Ennek ellenére végig dolgozott, gyakran több lábon állva.
Megkereste Demján Sándor, aki munkát adott neki a saját alapítványánál. Később a Baptista Szeretetszolgálatnál és a református egyház szeretetszolgálatánál is dolgozott. Emellett a Magyar Posta Logisztikán válogatott kiküldendő hírlapokat, ahol kollégái megmutatták neki, melyik újságokat szállítják a Karmelitába – ezeket aztán megtaposták és leköpdösték. Dolgozott magáncsaládnál gyermekfelügyelőként, a szociális szférában, gyermekhospice-ban segédápolóként, sőt mosodában is.
Sándor Mária elmondása szerint tudatosan nem beszélt ezekről nyilvánosan, mert féltette azokat az embereket és szervezeteket, akik munkát adtak neki.
Politikai fordulat és bizalom a Tisza-kormányban
A Tisza Párt április 12-i választási győzelmét Sándor Mária történelmi pillanatként élte meg. Elmondása szerint az első sorokban volt a Tisza eredményváróján, és azt élete legjobb döntésének tartja. „Kiállította azt a szakértői kormányt, amiről én álmodtam” – mondta. Kifejezetten bízik Hegedűs Zsolt leendő egészségügyi miniszterben, akit régi harcostársának tart.
Ugyanakkor hangsúlyozta: a legsürgetőbb probléma az emberhiány, amelyet programokkal sem lehet azonnal megoldani. Szerinte a rendszer már nem javítható belülről, csak közösségi összefogással. A mozgalommal támadásokra és feljelentésekre számít, de szerinte „most vagy soha”.
Kritikus szemmel: a NER öröksége és az új kormány kihívásai
Sándor Mária mozgalma jól mutatja, hogy a Tisza-kormány előtt hatalmas kihívások állnak. Az egészségügyi rendszer évtizedes leépítése nem fordítható meg egyik napról a másikra. Bár Hegedűs Zsolt már bejelentette, hogy július 1-ig leszerelik a kórházi arcfelismerőket – szimbolikus lépésként a Pintér-féle rendszer felszámolására –, a valódi változáshoz hosszú távú reformokra van szükség.
A NER öröksége az egészségügyben is érződik: a közpénzek pazarlása, a politikai kinevezések és a szakmai szempontok háttérbe szorítása mind hozzájárultak a jelenlegi válsághoz. Sándor Mária mozgalma egyfajta civil kontrollként is felfogható: ha a kormány nem tud gyorsan lépni, a társadalom maga próbál segíteni.
A kérdés az, hogy a Tisza-kormány képes lesz-e olyan strukturális reformokat végrehajtani, amelyek hosszú távon is fenntarthatóvá teszik az egészségügyet. Sándor Mária bizakodó, de a „most vagy soha” érzése azt jelzi, hogy az idő sürget.