A disznós videó és ami mögötte van
Pócs János fideszes országgyűlési képviselő vasárnap közzétett videójában számolt be arról, hogy a bíróság 5,5 millió forint megfizetésére kötelezte, amiért egy megperzselt disznóra írta Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter nevét. A tavaly nyáron a Facebookon közzétett „Zsír akció” című videóban Pócs egy levágott sertésre az „Ő volt a soros Romulusz” feliratot írta, majd zsírt sütött ki egy nagy kondérban, és azt mondta: „Mangalicazsír igen, Romulusz zsír nem”. A videóban egy bödön zsír is szerepelt, „akciós Romulusz zsír” felirattal és a miniszter karikatúrájával.
Az ügy előzménye, hogy a Fidesz hónapokig azzal támadta Ruszin-Szendit, hogy a Honvédkórház pénzéből végeztetett magán zsírleszívást. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal tavaly júniusi jelentése ezt állította, bár a vádakat később nem sikerült bizonyítani. Pócs a disznós videóval ebből a kampányból vette ki a részét – egy 2017-es húzását idézve fel, amikor Soros György arcával plakátolta tele az országot a Fidesz, és ő egy halott disznóra azt írta: „ő volt a Soros”.
A bíróság döntése és a bocsánatkérés
A bíróság ítélete szerint Pócsnak nyilvános bocsánatkérést is közzé kell tennie. A képviselő a büntetést „a tokaleszívás és a véleményszabadság áraként” értékelte, és közölte: elhunyt apja örökségéből fizeti ki az összeget. Arra kérte a minisztert, hogy az összeget a kárpátaljai magyar gyerekek javára fordítsa.
A bocsánatkérő levél, amelyet Pócs a posztja alatti kommentben tett közzé, a bíróság által előírt szöveget tartalmazza. Ebben a politikus elismeri, hogy „egy megperzselt sertésre írt »Ő volt a soros Romulusz« felirattal Önt egy levágni való sertéshez hasonlítottam”, és hogy „Önt elhízott állatokhoz, állati zsiradékhoz hasonlítottam, megsértettem az Ön becsülethez és emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát”.
A véleményszabadság határai
Az eset rávilágít arra, hogy a jogállami keretek között a közéleti szereplőknek is számolniuk kell tetteik következményeivel. A bíróság döntése azt üzeni: a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a mások becsületét sértő, dehumanizáló megnyilvánulásokra. Ugyanakkor az is kérdés, hogy a politikai kampányok során alkalmazott durva eszközök mennyire férnek bele a demokratikus közbeszédbe.
A Fidesz korábbi éveiben gyakran alkalmazott hasonló, lejárató kampányokat – elég csak a Soros-ellenes plakátokra vagy a „stop Soros” törvénycsomagra gondolni. Pócs János mostani elítélése azt mutatja, hogy az új jogállami környezetben ezeknek az eszközöknek ára van. A kérdés az, hogy a politikai szereplők levonják-e a tanulságot, vagy továbbra is a régi módszerekkel próbálkoznak.