„Lezárják a hidakat, lőni fognak”
Gálvölgyi János (Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész) volt a szezonzáró Népszava-est vendége. A beszélgetést Balogh Gyula, a Népszava főmunkatársa vezette. Gálvölgyi nem csak a színházról és a televíziózásról beszélt, hanem arról az országról, ahol szerinte hosszú ideig sokan már elképzelni sem tudták, hogy a hatalmat egyszer valóban le lehet váltani.
A 2026. április 12-i parlamenti választás után kilépett az utcára – ekkor csordult ki a könnye. Ugyanakkor többször hangsúlyozta: az ország kettészakítottsága nem tűnik el egyik napról a másikra. A színművész annyira nem hitt a hatalom békés átadásában, hogy a Klubrádió másnapi meghívását sem akarta elfogadni. Attól tartott, lezárják a hidakat, mert lőni fognak.
A közmédiából való kiszorulás története
Gálvölgyi felidézte, hogyan szorult ki fokozatosan az állami médiából. Apósa, Rodolfo (Gács Rezső) századik születésnapjára televíziós megemlékezést terveztek, ám a műsor végül nem valósult meg. Hiába volt május, Gálvölgyit jegelték – mesélte. A színész szerint a jó művészet mindig túléli az aktuálpolitikát.
A közmédia hangvételének spontán változása az új kormányzat alatt éppen azt a folyamatot indította el, amelyet Gálvölgyi is hiányolt: az intézményi önkontroll és az újságírói etika helyreállítását. Ahogy a PontA korábbi cikkében is elemeztük, a Fidesz-rendszer propagandagépezete szétesőben van, és a közmédia szerkesztési gyakorlata észrevehetően változik.
A valódi kultúra szerepe a megújulásban
Arra a kérdésre, milyen változásokat vár az elkövetkezendő időkben, Gálvölgyi kijelentette: csak azt, hogy legyen kultúra. Úgy véli, eddig mind a kormányoldali, mind az ellenzéki színház csak azt vitte a színpadra, amit a közönségük vagy a megbízójuk hallani akart. Ám a valódi kultúra művészei önmaguknak is képesek kényelmetlen kérdéseket feltenni, függetlenül attól, hogy milyen rendszerben működnek.
Pintér Béláról – szerinte korunk egyik Shakespeare-jéről – azt mondta, az emberek mindig azt hallják bele az előadásokba, amit akarnak. Mivel a közönség hajlamos minden előadásban aktuálpolitikai utalásokat keresni, ezek a művek időszakos jelképekként jelenhetnek meg. Gálvölgyi szerint Pintér Béla darabjai ennél sokkal mélyebb emberi mechanizmusokról szólnak.
Társadalmi szakadék és a bizalom helyreállítása
Gálvölgyi szavai emlékeztetnek arra, hogy a demokratikus átmenet nem csupán intézményi kérdés: a társadalom mélyén élő bizalmatlanság és félelem lassan oldódik csak fel. Az ország kettészakítottsága, amelyről a színész is beszélt, a mindennapok része marad még akkor is, ha a politikai rendszer megváltozott.
A PontA elemzése a Fidesz vereségéről rámutatott: a jobboldali szavazók egy része továbbra is az orbáni médiagépezet által felépített alternatív valóságban él. Gálvölgyi szerint ez az a Magyarország, ahol még ma is két és fél millió ember hisz egy olyan világképben, amelyben „pitypang is felszólításra nyílik”.
A kultúra, ami túlél mindent
Gálvölgyi János üzenete egyértelmű: a valódi kultúra művészei nem félnek kényelmetlen kérdéseket feltenni. Függetlenül attól, hogy milyen rendszerben működnek, a jó művészet mindig túléli az aktuálpolitikát. A kérdés az, hogy az új kormányzat képes-e olyan kulturális teret teremteni, ahol ez a fajta autonóm művészet valóban kibontakozhat – anélkül, hogy a NER kizáró gyakorlatát új, más irányú kizárásokkal váltaná fel.