A nyílt levél: „alkotóidegen atmoszféra” az Operaházban
A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének (MZTSZ) küldöttgyűlése 2026. május 20-án nyílt levélben fordult Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterhez. A dokumentumban a szakszervezet Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatójának azonnali felfüggesztését és teljes körű vizsgálat elrendelését kéri.
A levél szerint az Operaházban hosszú évek óta „kifejezett személyes döntései alapján” zajlanak a szakmaiságot nélkülöző elbocsátások. A szakszervezet azt állítja: a főigazgató megszüntette a magánénekesek, karmesterek, rendezők és korrepetitorok munkaviszonyban történő foglalkoztatását, felszámolta a főrendezői és más vezető előadóművészeti ágak pozícióit, ezzel „megszüntette saját szakmai munkájának minden belső és külső kontrollját”. A szakszervezet szerint a főigazgató „megteremtette az intézmény szakmai döntéseinek szubjektív alapját”.
A levél súlyos vádakat fogalmaz meg a munkáltatói magatartással kapcsolatban is. A szakszervezet szerint a főigazgató „közel félszáz esetben az elbocsátás eszközét használta azokkal szemben, akik bármilyen véleményt mertek kifejezni”, és „munkáltatói erőfölényével visszaélve igyekezett elüldözni azokat a művészeket, munkavállalókat, akik szakszervezeti tisztségviselőként képviselték a tagság érdekeit”.
A perek és a költségvetési teher
A szakszervezet szerint a főigazgató „gyakorlatilag az összes munkaügyi pert elvesztette”, ami több százmillió forintos kárt okozott a magyar költségvetésnek. A levél szerint a perek elvesztése a főigazgatót „nem rendítették meg, sőt inkább jól ismert magatartását erősítették”. A szakszervezet szerint az adófizetők pénze „számolatlanul állt rendelkezésére”, így a perveszteségek nem érintették a pozícióját.
A szakszervezet záró gondolatként leszögezi: „Meggyőződésünk szerint az elmúlt másfél évtized alatt a vezetőség által kialakított alkotó-idegen atmoszféra Ókovács Szilveszter és vezetőtársainak egyéni karrierjét szolgáló intézménnyé tette az Operaházat, aláásta a dalszínház addig európai szinten is elismert egyedi nemzeti arculatát és művészi hírnevét.”
A főigazgató válasza: „szemenszedett hazugságok”
Ókovács Szilveszter az Indexnek adott reakciójában visszautasította a vádakat. A levelet „szemenszedett hazugságnak” nevezte, és azt állította: a szakszervezet anélkül fogalmazott meg ítéletet, hogy előtte kikérte volna az ő véleményét. A főigazgató szerint a levél „ítéletként fogalmazták át a hetven-pluszos, az OPERA ügyeivel már nagyon rég csak távoli és hézagos kapcsolatot tartó, műtétből lábadozó szakszervezeti vezető szavait”.
„Remélem, a felfüggesztést egyenesen a lámpaoszlopra értik” – fogalmazott a főigazgató, utalva a szakszervezeti vezetők elleni korábbi kormányzati retorikára. Ókovács közölte: nem áll szándékában lemondani, és Tarr Zoltán minisztert húszoldalas összefoglalóval várja az intézmény elmúlt másfél évtizedes munkájáról. A főigazgató szerint az Operaház „Európa egyik legsikeresebb operaháza” lett, amely megduplázta a balettelőadások számát, meghatszorozta a saját bevételeit, és összesen mintegy hétmillió jegyet adott el 30 országban.
Tarr Zoltán előtt a döntés – a Tisza-kormány első nagy kultúrpolitikai tesztje
A szakszervezet nyílt levele egyértelműen Tarr Zoltán miniszter asztalára teszi a döntést. A tárcavezető korábban többször is hangsúlyozta: véget akar vetni a politikai lojalitás alapú kultúrafinanszírozásnak, és a kultúra helyreállítását tűzte ki célul. Tarr Zoltán a parlamenti meghallgatásán azt mondta: „Egy abuzált ország vagyunk, abuzált kultúrával” – és a kultúrbéke helyreállítását ígérte.
Az Operaház ügye most próbára teszi, hogy a Tisza-kormány mennyire képes szakítani a NER örökségével. Ókovács Szilvesztert még a Fidesz-kormány nevezte ki 2011-ben, és azóta is folyamatosan vezeti az intézményt. A szakszervezet szerint a főigazgatói pályázaton „szinte senki nem támogatta újabb kinevezését a szakmai bizottság tagjai közül” – mégis maradhatott.
A kérdés most az: Tarr Zoltán elrendeli-e a vizsgálatot, és ha igen, milyen következményekkel jár? A Tisza-kormány eddig a szakmaiság és az átláthatóság jegyében lépett fel – az Operaház ügye lehet az első komoly próbatétel, ahol a szavak mögött tetteknek is kell következniük.