A szám, ami nem hazudik
Szerda délután az Eurostat közzétette legfrissebb adatait: Magyarországon a legmagasabb a lakosságarányos bebörtönzési ráta az Európai Unióban. 2024-ben százezer lakosra 193 fogvatartott jutott, szemben a 113-as uniós átlaggal. Ezzel Magyarország megelőzte Lengyelországot, Lettországot és Csehországot is. A skála másik végén Finnország és Hollandia állnak, ahol a ráta alig éri el a 70-et.
A szám önmagában nem a közbiztonság romlását jelzi – hívja fel a figyelmet a portfolio.hu elemzése. A magas ráta a 2010 óta következetesen alkalmazott, a szabadságvesztést preferáló büntetőpolitika következménye. A „három csapás” elve és az alternatív szankciók (közérdekű munka, pártfogó felügyelet) háttérbe szorítása vezetett a túlzsúfoltsághoz: 2013-ban a börtönök telítettsége 144 százalékos volt, ami rendszerszintű alapjogsértést valósított meg.
A NER büntetőpolitikájának ára
A rendszer fenntartási költségei másfél évtized alatt megháromszorozódtak. A büntetés-végrehajtás összköltségvetése a 2010-es 42 milliárd forintról 2024-re 140 milliárd forint közelébe emelkedett. Az egy fogvatartottra jutó éves költség nominálisan 2,6 millióról 7,6 millió forintra nőtt.
A magas ráta nemcsak pénzügyi, hanem emberi jogi kérdés is. A túlzsúfoltság 2013-ban érte el a mélypontját: az országos telítettségi ráta 144 százalékra duzzadt, ez az állapot pedig már túlmutatott az elvi emberi jogi aggályokon; rendszerszintű alapjogsértést valósított meg. A méltatlan elhelyezési körülmények miatti felelősség elismerése és a kompenzációs jogorvoslat bevezetése innentől nem mérlegelés, hanem kényszerű jogalkotói feladat volt – emlékeztet a portfolio.hu.
A Tisza-kormány előtt a reform kényszere
A Tisza-kormány előtt a büntetőpolitika reformja áll. Az alternatív szankciók előtérbe helyezése, a börtönök humanizálása és a költséghatékonyság növelése lehet a kiút a NER örökségéből. A kérdés az: lesz-e politikai akarat a változtatásra?
A reform nemcsak szakpolitikai, hanem társadalmi kérdés is. A magas bebörtönzési ráta ugyanis nemcsak a büntetőpolitika kudarcát, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek mélyülését is tükrözi. A szegénység, a kirekesztettség és a hiányzó szociális háló mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarországon ilyen sokan kerülnek rács mögé.
A Tisza-kormány eddigi lépései – az uniós forrásokért folytatott tárgyalások, a jogállamiság helyreállítása – azt mutatják, hogy a reform szándéka megvan. A kérdés az, hogy a büntetőpolitika területén is sikerül-e szakítani a NER gyakorlatával, és egy emberségesebb, hatékonyabb rendszert építeni.