A könnyek mögött: Balásy Gyula bűnbánata és a reakciók
Május 5-én a Tisza-közeli Kontroll stúdiójában könnyek között jelentkezett be Balásy Gyula, a Fidesz-rendszer egyik legbefolyásosabb propagandistája. A rendszerkegyelt milliárdos felajánlotta cégcsoportját és magántőkealapjait az államnak – döntéséről a leköszönő kormányzati szereplőket nem tájékoztatta. Az interjú országos visszhangot keltett: Magyar Pétertől Liluig mindenki megszólalt, a Fidesz közelében pedig államcsínyt látnak Balásy könnyeiben.
Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere azonban nem hagyta szó nélkül a jelenetet. Facebook-bejegyzésében leszögezte: „A gyűlöletpolitika végrehajtóinak és megrendelőinek nincs bocsánat. Budapestet pedig egyszer és mindenkorra meg kell tisztítani a vizuális környezetszennyezéstől.”
A főpolgármester felidézte, hogy maga is többször szerepelt a Balásy által gyártott gyűlöletplakátokon, ahol bohócként, kerítésvágóként vagy dollárbaloldaliként ábrázolták. „De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy vissza kell nyernünk a teret, ahol a politika újra erkölcsi cselekvés lehet” – írta.
A vizuális környezetszennyezés: a NER látható öröksége
Karácsony bejegyzésében részletesen kitért arra, hogy a gyűlöletpropagandát hosszú évekig jogszabályok védték. „Törvényekkel, kormányrendeletekkel biztosították a sok milliárdos profitot, és így védték a propagandájukat az önkormányzatoktól is, amelyek el akarták ezeket tüntetni az utcáról” – fogalmazott.
A főpolgármester szerint a jogszabályi védelem miatt lehetett az utcákon osztogatni Budapesten újságnak kinéző szennypropagandát, ezért rondíthatják még mindig a városképet otromba épülethálók, és azért éktelenkedhetnek az üres és romos telefonfülkék városszerte, mert azokra is propagandaplakátokat tettek. Budapest kénytelen elviselni az egyik legtöbb óriásplakátot az európai városok közül – a több mint tízezer óriásplakát túlnyomó többsége ráadásul illegálisan lett kihelyezve.
A jogi út: perek és lehetőségek
Budapest az elmúlt években több pert indított a vizuális környezetszennyezés ellen, egy részük még most is folyamatban van. Karácsony szerint azonban most, a kormányváltás után valós esély nyílik a változásra. „Az új kormánnyal azokról a jogszabály-módosításokról is készek vagyunk tárgyalni, amelyek lehetővé teszik, hogy eltüntethessük az ocsmány épülethálókat, hogy eltakarítsuk végre az üres telefonfülkéket az utcáinkról, és hogy radikálisan csökkentsük az óriásplakátok számát a városban” – írta.
A kérdés az, hogy a Tisza-kormány mennyire lesz partner ebben. A NER propagandaapparátusának szétesése látható: a Szuverenitásvédelmi Hivatal leállt, Lánczi Tamás elcsendesedett, a Fidesz-közeli médiabirodalom pedig bomlásnak indult. De vajon a jogszabályi környezet megváltoztatása is napirendre kerül?
A morál és a felejtés kérdése
Karácsony bejegyzésének egyik legérzékenyebb pontja a felejtés és a megbocsátás kérdése volt. „Ezek az emberek tudatosan és szisztematikusan, egyre nagyobb dózisban adagolva csöpögtették a mérget a magyarok lelkébe. Embereket, közösségeket tettek gyűlöletcélponttá, rámentek erre életek az elmúlt 16 évben. Nincs az a könnyes interjú, ami ezt rendbe hozhatja” – fogalmazott.
A főpolgármester szerint a felejtés nem opció, mert ha nem dolgozzuk fel a lelkek ellen elkövetett bűnöket, arra ítéltetünk, hogy újra átéljük azokat. Ez a gondolat összecseng azzal a narratívával, amely a NER propagandaapparátusának felszámolását nem pusztán jogi, hanem erkölcsi kérdésként is kezeli.
Mit jelent ez a Tisza-kormány számára?
Balásy Gyula felajánlása és Karácsony Gergely reakciója egyaránt azt mutatja, hogy a NER örökségének felszámolása nem lesz egyszerű feladat. A propagandaapparátus szétesése ugyan megkezdődött, de a jogszabályi védelem és a vizuális környezetszennyezés felszámolása hosszú távú, intézményi reformokat igényel.
A Tisza-kormánynak el kell döntenie, hogy valóban partner-e a városi terek megtisztításában, vagy a hatalomkoncentráció új formái jelennek meg. Karácsony Gergely bejegyzése egyértelmű üzenet: a főváros kész a tárgyalásokra, de a morál felől nézve nincs bocsánat. A kérdés az, hogy a kormány is így gondolja-e.