A száz éves születésnap – és a hallgatás

Janikovszky Éva 35 országban adták ki a könyveit, világszerte több millió olvasója van. A "Kire ütött ez a gyerek?", a Pöttyös és Csíkos kalandjai, vagy a "Nem vagy egyedül" – ezek a kultikus történetek generációk számára mértékadók maradtak. Az írónő humora, kultikus történetei, írói hangja összetéveszthetetlen, és örökérvényű.

Janikovszky János, az írónő fia és a Móra Könyvkiadó tulajdonosa a Buksó legújabb epizódjában beszélt édesanyja életművéről, és elárulta, hogy felterjesztette az emlékév kijelölésének gondolatát. A miniszter azonban arra sem méltatott, hogy válaszoljon.

A hallgatás különösen szimbolikus, hiszen Janikovszky Éva maga is politikai üldözöttség alatt szenvedett az előző rendszerben. Életműve azonban túlélte ezt az időszakot, és ma is releváns marad. Az új kormányzat alatt, amely a demokratikus megújulást és a kulturális értékek védelmet ígérte, az emlékév hiánya kérdéseket vet fel az intézményi függetlenség és a kulturális politika prioritásairól.

Szemmagasságban beszélgetett a gyerekekkel

Lovász Andrea, a Móra Könyvkiadó főszerkesztője szerint Janikovszky azért maradt olyan aktuális, mert "nem alattvalókat nevelt, hanem egy szemmagasságban beszélt a gyerekekkel". Ez az antiautoriter hozzáállás – amely a nyugat-európai gyermekirodalom felszabadulásával járt – forradalmi volt a magyar kultúrában.

"Egy kisgyerek megkérdezte tőle: te honnan tudod, hogy a gyerekek csak kicsik és nem buták?! – idézte fel Lovász Andrea. – Ez akkor együtt járt a gyerekirodalom egészének a felszabadulásával, tehát jött egy ilyen antiautoriter hullám egészen Nyugat-Európából gyűrűzve be hozzánk is, és ez azzal járt, hogy felfedeztük, hogy a gyerek milyen jópofa, vicces, és milyen bölcs is tud lenni egyidejűleg."

Ez az alapvetően demokratikus gondolkodásmód – amely a gyereket nem alattvalónak, hanem egyenrangú partnernek tekinti – máig hat. A gyerekek ugyanolyan szemtelenek, mint voltak, a felnőttek ugyanúgy szajkózzák azokat a mondatokat, amiket megfogadnak 16 évesen, hogy "na én ezeket nem fogom kimondani". Ettől működnek még ma is a Janikovszky szövegek.

A műfajteremtő vizuális stílus

Janikovszky János szerint az írónő és illusztrátora, Réber László műfajteremtő vizuális stílust hoztak létre. "Talán Nyugat-Európában is különlegesnek számított, hiszen korábban az volt, hogy van a mesekönyv és akkor vannak hozzá bizonyos pontokon színes vagy fekete-fehér rajzok, de itt a szöveg és a grafika együtt dolgozott és együtt élt."

Ez a szöveggrafika-szintézis nem csupán esztétikai újítás volt, hanem a gyermekirodalom egészének a felszabadulásához járult hozzá. A képek és a szövegek nem egymás mellett éltek, hanem egy közös narratívát alkottak, amely a gyerek képzelőerejét és kritikai gondolkodását egyaránt fejlesztette.

A legendás együttműködés – és a formális határok

A Réber–Janikovszky kapcsolat különlegessége abban rejlik, hogy a magánéletben meglehetősen formális volt, mégis egy lélekkel készültek a szövegek. Ez a paradoxon sokat elárul az alkotói folyamatról és az intézményi függetlenségről.

"Azt hihetnénk, hogy sülve-főve együtt voltak, és együtt ittak, és együtt találták ki a poénokat, de nem, nagyon erősen tartották a határokat – magyarázta Lovász Andrea. – Ez nagyon különlegessé teszi a kapcsolatukat, mert igazából ott találkoztak a könyvek lapjain. Nem volt ez olyan baráti viszony ahogy elképzeljük a könyvek alapján, pedig nagyon egy lélekkel készültek a szövegek."

Ez a professzionális távolságtartás és a művészi összhang egyidejűsége tanulságos lehet a mai magyar kultúrára nézve is. Az intézményi függetlenség és a szakmai szabadság nem szükségképpen személyes barátságot igényel – de igényli a kölcsönös tiszteletet és a közös értékeket.

Nyugaton előbb volt sikere, mint keleten

Janikovszky János elmondta, hogy "előbb volt sikere nyugaton, mint keleten". Ez a nemzetközi elismerés előbb érkezett, mint a hazai intézményi támogatás. Az írónő politikai üldözöttsége miatt a szocialista Magyarország hosszú ideig nem ismerte el teljes értékén az életművét.

Ma azonban, amikor az új kormányzat a demokratikus megújulást és a kulturális értékek védelmet ígérte, az emlékév hiánya kérdéseket vet fel. Janikovszky János legszívszorítóbb élménye az volt, amikor 2026 januárjában ukrán nyelven jelent meg Kijevben a "Kire ütött ez a gyerek?" – így az írónő szelleme még a háborús Ukrajnában is vigaszt nyújthat az olvasóknak.

Az örökség és a jelenlegi kihívás

Janikovszky Éva életműve nem csupán a gyermekirodalom történetéhez tartozik. Az antiautoriter gondolkodásmód, amely az egyenlő párbeszédet helyezi a középpontba, máig releváns. Az intézményi függetlenség, amely lehetővé tette számára, hogy a gyerekek mellett maradjon, még akkor is, amikor a politikai nyomás erős volt – ez is tanulságos.

A miniszter hallgatása tehát nem csupán egy emlékév hiánya. Ez egy kérdés a magyar kultúrpolitika prioritásairól, az intézményi függetlenségről, és arról, hogy az új kormányzat valóban képes-e támogatni azokat az értékeket, amelyeket Janikovszky Éva képviselt: a demokratikus gondolkodást, a gyerekek tiszteletét, és a művészi szabadságot.