A Lufthansa döntése: előrelátás vagy előjel?
A Lufthansa csütörtökön bejelentette: 20 ezer járatot töröl az év végéig, hogy körülbelül 40 ezer tonna repülőgép-üzemanyagot spóroljon. A lépés a kevésbé jövedelmező rövid távú járatokra koncentrálódik — nem általános piaci visszavonulásról van szó, hanem tudatos üzemanyag-racionalizálásról.
Petras Katinas, a RUSI (Royal United Services Institute) energiapolitikai kutatója szerint ez nem pániknak, hanem racionális döntésnek tekinthető. A légitársaság vezetése előre látja: az iráni-amerikai konfliktus miatt a Hormuzi-szoros forgalma megbénult, és ha a háború nyárig így marad, a tényleges kerozinhiány bekövetkezik. Katinas szerint az előrejelzés valóban nehéz, de az egyik forgatókönyv világos: minél tovább húzódik a konfliktus, annál nagyobb az esélye a valódi szállítási hiánynak.
A Hormuzi-szoros: a világ energiájának szűk keresztmetszete
A Hormuzi-szoros az egyik legfontosabb tengeri útvonal: a világ olajszállítmányainak körülbelül 30 százaléka halad át rajta, az LNG-szállítmányok jelentős része szintén. Az iráni-amerikai konfliktus miatt az elmúlt hónapban számos hajó rekedt az Öbölben, és nem tud átkelni a szoroson.
Katinas szerint az LNG-termelés újraindulása heteket-hónapokat igényelne. Az infrastruktúra fizikai újraindulása mellett a munkaerő is vissza kellene térjen az öbölbeli létesítményekbe — és itt kezdődik a valódi probléma. Sok pletyka kering iparági körökben arról, hogy a világ legnagyobb LNG vállalata, a Qatargas a válság előtti időszakhoz képest csak a munkavállalói 80 százalékát tudná visszaküldeni. Az olajtermékek esetében a helyzet még nem ennyire durva, mert az olajtermelő országoknak van némi tartalékuk, de természetesen minél tovább tart a válság, annál nagyobb kárt szenved a gazdaság.
Tengeri forgalom és aknamentesítés: a visszaindulás nehézségei
A helyzetet súlyosbítja, hogy számos hajó rekedt az Öbölben, és nem tud átkelni a szoroson. Az aknamentesítés a legfontosabb feladat lesz, mivel senki sem akar úgy hajózni, hogy bármikor felrobbanhat. Az Egyesült Államok és Irán közötti jövőbeli békeszerződés fog eldönteni, hogyan működik majd az újraindult forgalom — és az iráni tárgyalócsoport már új útvonalakat javasolt, északabbra és közelebb az iráni partokhoz.
Katinas szerint egy-hat hét közötti időre lehet szükség a teljes újraindításhoz: először az LNG-vel, majd a nyersolajjal, végül általánosságban a tengeri forgalommal. Ez az időkeret azonban csak akkor érvényes, ha a tárgyalások sikeresek és az infrastruktúra viszonylag sértetlenül marad. Ha a konfliktus nyárig húzódik, ez az optimista forgatókönyv is megdőlhet.
Európa gazdasági előrejelzéseinek felülvizsgálata
Európát a kerozinhiány különösen sújtaná. A kontinens gazdasági előrejelzéseit a jelenlegi energiaárakon alapozzák — ha a szoros nyárig zárt marad, az nem csupán a légitársaságokat érinti. Az infláció, a szállítási költségek, az utazási és logisztikai ipar összeomlása következne.
A Lufthansa döntése csak az első jel: más légitársaságok is követhetik, és a gazdasági modellek, amelyeket a kormányok és a központi bankok használnak, teljesen megbízhatatlanná válnak. Az Európai Központi Bank, az Európai Bizottság és az egyes nemzeti kormányok gazdasági előrejelzéseit a jelenlegi energiaárak alapján készítik — ha a kerozin ára meghétszereződik vagy a szállítás lehetetlen lesz, az inflációs és növekedési előrejelzések értéktelenné válnak.
A geopolitikai tét: Irán, az USA és az energiabiztonság
A konfliktus lényege az iráni-amerikai szembenállás, amely az elmúlt évek során fokozódott. Az iráni olaj- és gáztermelés szankciók alatt áll, az iráni hajók nem tudnak szabadon közlekedni, és az iráni drónok és rakéták támadásai az amerikai és szövetséges hajókat célozzák meg. Az Egyesült Államok katonai jelenléte az Öbölben erős, de az iráni fenyegetés valódi.
Az energiabiztonság szempontjából az Európa számára kritikus: az EU energiaimportjának jelentős része az Öbölből érkezik, és a szoros blokádja az egész kontinenst érinti. Az energiaárak emelkedése inflációs nyomást gyakorol, a szállítási költségek nőnek, és a gazdasági növekedés lassul.
A legrosszabb forgatókönyv
Katinas szerint a legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha az iráni-amerikai tárgyalások sikertelenek maradnának, és a konfliktus nyárig vagy még tovább is húzódna. Ebben az esetben a kerozinhiány valódi, az infrastruktúra sérülne, és az újraindulás hónapokat vagy akár éveket igényelne. Az európai gazdaság pedig olyan inflációs és növekedési sokkal szembenézne, amelyekre az előrejelzések nem készültek fel.
A Lufthansa döntése azt mutatja, hogy az iparág már felkészül erre a forgatókönyvre. A kérdés az, hogy a kormányok és a központi bankok követik-e a példáját, és felülvizsgálják-e gazdasági előrejelzéseiket — vagy csak akkor reagálnak, amikor a válság már teljes.