Magyar Péter (Tisza Párt elnöke, miniszterelnök) a választási győzelem óta eltelt 12 napban sorozatos juttatásokat jelentett be: iskolakezdési támogatást, családi pótlék-emelést és nyugdíjasoknak szóló intézkedéseket. Az RTL-nek adott nagyinterjújában a kormányfő kijelentette, hogy „nagyon pazarlóan működött az ország (…), mert bizonyos juttatások mindenkinek jártak”, és ezen változtatni kell. A Századvég elemzési igazgatója, Kiszelly Zoltán szerint azonban a mostani osztogatásnak ára lesz – és azt a középosztály fizetheti meg.

A juttatások valódi célja

Kiszelly Zoltán a Magyar Nemzetnek és a Mandinernek adott interjújában kifejtette: a mostani juttatások valójában a későbbi, várhatóan emelkedő megélhetési költségek kompenzációját szolgálják. „Azért kell most sokat beszélnie Magyar Péternek a juttatásokról, hogy az emberek úgymond azt érezzék, hogy kapnak valamit. Utána szembesülnek majd fokozatosan azzal, hogy amit most kapnak, hogy az nem arra van, hogy elköltsék, hanem a többletterhek kompenzációja” – magyarázta az elemző.

Szerinte a középosztály helyzete különösen érdekes: az elmúlt években sokan megtakarításokat halmoztak fel, azonban ha később emelkednek az energiával, a rezsivel vagy a mindennapi fogyasztással kapcsolatos kiadások, akkor egyre többen kényszerülhetnek ezekhez a tartalékokhoz nyúlni életszínvonaluk fenntartása érdekében.

Lassú kiábrándulás

Kiszelly szerint ennek a következménye nem azonnali elégedetlenség lenne, hanem lassú kiábrándulás: a középosztály alsó és középső rétegei csak középtávon érzékelhetik igazán, hogy a megemelkedett költségeket nem tudják teljes egészében kompenzálni. „A középosztálynak az a széles rétege, amelyik eddig a Fideszt támogatta, majd átment a Tiszához, részben azért szavazott Magyar Péterre, mert azt ígérte: megtartják a NER vívmányainak azokat az elemeit, amelyek működnek, és csak azon változtatnak, ami nem. Ennek a középosztálynak a középső és alsó része lehet az, amelyik – miután nem tudja a költségnövekedést kompenzálni – egy idő után kiábrándul, és nagy eséllyel elpártol a Tiszától, akár vissza a Fideszhez” – fejtette ki.

Brüsszel elvárásai

Az elemző szerint a kormányfő kijelentése mögött az áll, hogy az Európai Bizottság elvárja Magyarországtól, hogy csak a „rászorulók” kapjanak támogatást – ez kritérium az uniós pénzek hazahozatalához. „Hosszú távon ennek a középosztály látja majd kárát. Csakúgy, mint 2010 előtt, a rászorulók támogatására hivatkozva kopaszthaják majd meg a középosztályt. Akkor a rászorulók sem éreztek előrelépést, a középosztály pedig igazságtalannak tartotta a terheket. Hasonló várható a jövőben is, mert ezt várja el Brüsszel” – fejtette ki az elemző.

Gazdasági kihívások

A Tisza-kormány előtt álló kihívás nem csupán a költségvetési hiány csökkentése és az euró bevezetéséhez szükséges konvergenciaprogram teljesítése, hanem annak a bizalomnak a megőrzése is, amelyet a középosztály a választásokon a pártba helyezett. Magyar Péter az interjúban elismerte, hogy az ötszázalékos hiány szerinte így sem tartható, a családoknak viszont már most augusztusra százezer forintos iskolakezdési támogatást ígért.

Kiszelly Zoltán a Medgyessy-kormány példáját hozta fel: „A Medgyessy-kormány is úgy számolt 2002-ben, hogy lesz fedezet az ígéreteik betartására, majd hamar kiderült, hogy tovább nyújtózkodtak, mint ameddig a takaró ért.” Az elemző rámutatott, hogy a Tisza-kormány ráadásul az euró bevezetését is szeretné elérni. Az ahhoz szükséges konvergenciaprogram miatt kiadásokat kell csökkenteni, mérsékelni kell a költségvetési hiányt és az államadósság mértékét is.

Következtetés

A Tisza Párt számára a legnagyobb kihívás az lesz, hogy miként tudja egyensúlyba hozni a választási ígéreteket a gazdasági realitásokkal. Ha a mostani juttatások valóban csak a későbbi terhek kompenzációját szolgálják, a lassú kiábrándulás akár a Tisza Párt támogatottságát is megrendítheti. A középosztály, amely a választásokon a párt egyik legfontosabb bázisát jelentette, lehet az első, aki megszenvedi a kormányzati döntéseket. A kérdés az, hogy a Tisza-kormány képes lesz-e olyan gazdaságpolitikát folytatni, amely egyszerre teljesíti a brüsszeli elvárásokat és tartja meg a középosztály bizalmát.