A „friendly bulvárból” a propagandagépezetbe

Forgács Ágnes, a Ripost egykori munkatársa az Átlátszónak adott interjújában részletesen feltárta, hogyan működött a Fidesz-közeli bulvárlap propagandagépezete. A kétórás beszélgetésben elmondta: 2014-ig a Story és a Best magazinnál dolgozott, amelyeket szerinte „friendly bulvárlapnak” lehetett nevezni – ott ugyan követték a celebeket, de igyekeztek nem megbántani őket. Aztán 2014 végén Ómolnár Miklós, a korábbi főszerkesztő új lapot indított: a Ripostot.

Forgács szerint a Ripostnál az első pillanattól egyértelmű volt, hogy nem sztárokról, hanem közéleti és bűnügyi témákról kell írniuk. A szerkesztőségben hamar bevett fogalommá vált a „föntről kérik” – a politikai megrendelésekre utalva. Az első ilyen ügy Murányi Marcell, a Népszabadság akkori főszerkesztőjének balesete volt, akit a cikk megjelenése előtt meg sem kérdeztek. Később a szcientológia elleni cikksorozat mögött is politikai érdek állt: a kormány nem akarta, hogy az egyház Magyarországra hozza közép-európai központját.

„Akták” és titkosszolgálati információk

A vallomás legmegdöbbentőbb része az, hogy 2021-től a Ripost munkatársai már titkosszolgálati jellegű aktákat is kaptak. „Akták és háttérinformációk nem hagyományos újságírói forrásokból érkeztek” – mondta Forgács. A feladatuk az volt, hogy ezeket a dokumentumokat sajtótermékként legalizálják. Korányi Dávidot, Karácsony Gergely tanácsadóját New Yorkban figyelték meg, hogy lejárató cikket írhassanak róla – a hír, miszerint New Yorkban él miközben a fővárostól kap pénzt, nem volt igaz.

Forgács elmondta azt is, hogy a V4NA hírügynökség munkatársaként Brüsszelben és Strasbourgban is járt, ahol „találnia kellett valami rosszat”. A célpontok között volt a Jobbik is: a 2018-as választások előtt a párt lejáratása volt a fő feladat. „Le kellett mennünk egy balatoni hotelba, Jobbik-frakcióülést tartott, és az volt a feladat, hogy csináljunk fotókat. De hogy olyan fotók legyenek, amik ilyen bennfenteskedő fotók, tehát minthogyha mi is velük lennénk, vagy bejutottunk volna, vagy hallanánk őket” – idézte fel.

A végső törés: Magyar Péter

Forgács számára a végső törést Magyar Péter feltűnése hozta el. Azonnal ráállították a lejáratására, ő azonban látta, hogy egy tömegek által támogatott mozgalmat akarnak ellehetetleníteni. „Ez már morálisan más helyzetet eredményezett” – mondta. 2024 áprilisában felmondott, utólag úgy érzi, kilenc évvel korábban kellett volna.

A rendszer szétesése

A Ripost-propagandagépezet leleplezése jól illeszkedik abba a képbe, hogy a Fidesz médiabirodalma az új kormányzat alatt szétesőben van. A TV2-nél a Tények stábjának izolálódása, a propagandista vezetők menesztése, valamint a finanszírozók és a politikai patronátus közötti konfliktusok mind azt mutatják, hogy az intézményi kohézió felbomlott. A Ripost volt munkatársának vallomása újabb bizonyíték arra, hogy a NER médiarendszere nem újságírást, hanem politikai lejáratást végzett – és hogy ennek a rendszernek a felszámolása még csak most kezdődik.

Mit jelent ez a demokratikus átmenet szempontjából?

A vallomás nem csupán egy bulvárlap botrányos működését tárja fel, hanem rávilágít a Fidesz-rendszer mélyen gyökerező intézményi korrupciójára is. A Ripost esete jól mutatja, hogy a NER-ben a média nem a tájékoztatás, hanem a politikai ellenfelek lejáratásának eszköze volt. A kérdés most az: vajon az új kormányzat képes lesz-e felszámolni ezt a rendszert, vagy a NER rossz szokásai – a hatalomkoncentráció és a média politikai instrumentalizálása – tovább élnek? Az eddigi jelek szerint a Tisza-kormány elkötelezett a változás mellett, de az igazi próba még hátravan.