A csendes távozás

2026. május 4-én egy 36 éves férfi és felesége csomagolt Budapesten. Két hetet kaptak, hogy összeszedjék az életüket, majd elhagyták az országot. Artur Szuskov nem volt akárki: az Orosz Föderáció Külső Hírszerző Szolgálatának (SZVR) tisztje, aki a budapesti orosz nagykövetség harmadtitkáraként tevékenykedett – hivatalosan. Valójában azonban az volt a feladata, hogy információkat gyűjtsön a magyar politikai elitről, és beszervezzen olyan magyar állampolgárokat, akik hozzáfértek a legfelsőbb döntéshozói körökhöz.

A VSquare oknyomozó portál részletesen feltárta Szuskov magyarországi tevékenységét. A cikk szerint a férfi nem először járt Magyarországon: 2019 és 2022 között már szolgált Budapesten attaséként, majd 2023 elején tért vissza, immár harmadtitkári rangban. A második alkalommal a felesége, Szvetlana is elkísérte, aki papíron az orosz külügyminisztérium Diplomáciai Akadémiájának alkalmazottja. Mindketten Kalinyingrádban laknak hivatalosan – bár címük egy bevásárlóközpontot és egy szállodát jelöl, ami a VSquare szerint kérdéseket vet fel.

A célpontok: Orbán Balázs birodalma

Szuskov hírszerzésének középpontjában három intézmény állt: a Mathias Corvinus Collegium (MCC), a Magyar Külügyi Intézet és a John Lukacs Intézet. A VSquare szerint ezekben van egy közös vonás: mindegyiket Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója felügyelte.

Az MCC nem csupán egy tehetséggondozó program: a Fidesz agytrösztjeként működik, ahol olyan tudósok is megfordulnak, akiknek orosz kapcsolatai kérdéseket vetnek fel. A kollégium tudományos munkatársa például John Laughland szélsőjobboldali brit gondolkodó, akinek a Párizsban székelő agytrösztjét orosz pénzből finanszírozták, és a brit hatóságok egy rövid időre őrizetbe is vették kémkedés gyanújával. Hasonlóan parádés igazolása az MCC-nek Misa Djurkovic szerb, Kreml-közeli tudós, aki a Valdaj Klubnak is tagja, és szoros kapcsolatban állt a 2016-os montenegrói puccskísérlet elkövetőivel – a művelet hátterében az orosz katonai hírszerzés, a GRU állt.

Ez volt az a közeg, amiben Szuskov úgy gondolta, hogy nem kell óvatoskodnia. A VSquare szerint egészen nyíltan állt neki a toborzásnak: az MCC és a Külügyi Intézet által szervezett konferenciákon próbált megkörnyékezni magyar állampolgárokat, különösen olyanokat, akikről tudta, hogy kapcsolatban állnak kormányzati döntéshozókkal.

A beszervezési hálózat

A VSquare információi szerint Szuskov három beszervezési folyamatot is elindított. Az egyik jelölttel egészen odáig eljutottak, hogy Szuskov már kiképezte a titkos kommunikáció technikáira is. Ez a személy, aki a John Lukacs Intézethez és a Magyar Külügyi Intézethez is köthető, drága ajándékokkal – a VSquare szerint „kenyerezték le” –, és azt is értésére adták, hogy az együttműködésükön igen jól kereshet.

Ennek reményében az illető el is látta a 2023 óta Orbán Balázs felügyelete alatt működő Külügyi Intézetből származó politikai értesülésekkel az orosz hírszerzőt. Ez azért jelentős, mert a Külügyi Intézet nem csak egy a megannyi agytröszt közül: tagságában olyanok is ülnek, akik Orbán Viktor számára készítettek szakértői anyagokat, és közvetlen hozzáférésük van a legfelsőbb magyar döntéshozói körökhöz. Egy kormányzati forrás meg is erősítette a VSquare-nek, hogy Szuskov ügynöke jól ismer több magyar vezetőt is.

A leleplezés és a politikai blokád

Az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) egy meg nem nevezett NATO-ország biztonsági szolgálatával együttműködve már februárban leleplezte Szuskovot. A kémelhárítási művelet sikeres volt: az AH javasolta a kiutasítást. A VSquare szerint azonban politikai okokból az Orbán-kormány akkor még blokkolta ezt. A portál úgy fogalmaz: a téma érzékenysége a választási kampányban időt nyert Szuskovnak.

Panyi Szabolcs, a VSquare oknyomozó újságírója a Facebook-oldalán azt írta: „Az orosz kémet már februárban ki akarták utasítani, ám politikai okokból az Orbán-kormány ezt akkor még sikerrel blokkolta. Végül szokás szerint csendes kiutasítással – azaz a nyilvánosságot nem tájékoztatva – küldték haza.”

Végül május 4-én, a nyilvánosság teljes kizárásával hagyta el az országot. A kormány és a budapesti orosz nagykövetség nem válaszolt a VSquare kérdéseire.

Szakértői értékelés: a rendszer hibája

Buda Péter nemzetbiztonsági szakértő szerint az eset rávilágít a magyar nemzetbiztonsági rendszer strukturális problémájára. „A konkrét eset alapján egyértelmű, hogy a politikai vezetés nem engedte meg a hírszerző szolgálatoknak, hogy megfelelően ellássák feladataikat. Ne legyünk naivak: egy olyan ország, ahol nem kell tartani semmilyen jelentős következményektől, vonzó terepet jelent az ellenséges hírszerző műveletek számára, míg gyakorlatilag minden más európai országban az orosz hírszerző ügynököknek komoly megtorlástól kellett tartaniuk” – mondta a VSquare-nek.

A John Lukacs Intézet a megkeresésre annyit közölt: „Kutatóink minden egyes esetben értesítették az illetékes hatóságokat, amikor gyanúsan viselkedő diplomatával találkoztak.”

Következmények és tanulságok

Az eset több szempontból is aggasztó. Egyrészt rávilágít arra, hogy az Orbán-kormányhoz köthető agytrösztök – amelyeket a miniszterelnök politikai igazgatója felügyelt – mennyire sebezhetőek voltak az orosz hírszerzéssel szemben. Másrészt azt mutatja, hogy a politikai vezetés hajlandó volt felülbírálni a szakmai szervek döntését, ami hónapokkal meghosszabbította egy aktív orosz hírszerző magyarországi tartózkodását.

A VSquare cikke szerint Szuskov nem csak politikai információkat gyűjtött: a belső hálózatok wifi-jelszavaitól kezdve a választási kampány fejleményein át Magyarország Ukrajnával való kapcsolatáig minden érdekelte. Az orosz hírszerzés számára az ilyen információk nem csupán taktikai előnyt jelentenek: a magyar politikai elit belső működésének ismerete stratégiai értékű.

A kérdés most az, hogy az új kormányzat – amely a választási kampányban a nemzetbiztonsági szervek függetlenségének helyreállítását ígérte – képes lesz-e felszámolni azokat a politikai blokádokat, amelyek lehetővé tették, hogy egy orosz hírszerző éveken át zavartalanul tevékenykedjen az országban. Az eset azt is megmutatja, hogy a NER öröksége nem csak a gazdasági és jogállami intézményekben él tovább: a nemzetbiztonsági szféra is mélyen érintett.