„Furcsa fordulat” – de nem hisz benne
Lengyel Tamás színész a napokban éles hangú Facebook-bejegyzésben reagált Kálomista Gábor filmproducer, a Thália Színház igazgatójának Mandinerben megjelent interjújára. Kálomista az interjúban arról beszélt, hogy „eszement gyűlölet terjedt el az országban az utóbbi hónapokban, ami a filmszakmába is beivódott”, és kijelentette: teljes mellszélességgel kiáll Lengyel Tamás és Schilling Árpád mellett a színházi zaklatási ügyek kivizsgálásában.
Lengyel szerint ez „furcsa fordulat”, hiszen amikor tavaly egy kollégájuk halála után Kálomista megvádolta őket azzal, hogy „a nemzeti vagyonért aggódnak, de a saját szakmánkért és pályatársunkért nem”, a Thália Színházból senki nem állt ki mellettük. „Senki nem mondott neked ellent. Pedig többekkel jó kapcsolatban vagyunk, együtt forgatunk, együtt játszunk” – írta a színész.
Konkrét kérdések a múltból
Lengyel a „Bűnösök közt cinkos, aki néma” mondatra utalva azzal vádolja Kálomistát, hogy korábban hallgatott, és „a rendszer cinkosává vált”. Több konkrét kérdést is feltett: „Hol voltál, amikor Vidnyánszky Attila kormányzati segítséggel leuralta a szakmát, saját befolyása alá vont mindent, élet és halál urává vált? Akkor miért nem mondtad, hogy ez nem frankó?” – tette fel a kérdést, utalva a Nemzeti Színház díszletbontási botrányára és a kurzusfilmek óriási támogatására.
A színész azt is megkérdőjelezte, hogyan higgye el Kálomistának, hogy vállvetve fogják „megreformálni ezt a rendszert, biztonságosabbá és a dolgozók számára kevésbé kiszolgáltatottá tenni, amikor te minden életet, minden állami forintot politikai haszonszerzésre és saját gazdagodásodra használtál fel?”
A megtisztulás feltétele
Lengyel hangsúlyozta: a megtisztuláshoz mindenkinek szembe kell néznie a múlt hibáival, mert ezek „nem jobb- vagy baloldali bűnök. Egyszerűen bűnök.” Hozzátette: „És attól, hogy bizonyos kérdésekben most ugyanarra az erkölcsi álláspontra jutunk, még nem tűnnek el azok a bűnök és mulasztások, amelyek évekig elválasztottak minket!”
A színész korábban a fővárost is bírálta az Eszenyi Enikő-ügy eltussolása miatt, azt állítva, hogy „pontosan úgy viselkedett velünk, mint a NER bárkivel, aki kritikát fogalmazott meg”. Szerinte a vizsgálat ellenére nem lett valódi következménye az ügynek: a bizottsági anyagokat állítólag megsemmisítették, a nyilvánosságra hozott dokumentumokból pedig kitakarták a megállapításokat. Úgy látja, a folyamat „nem a megtisztulást szolgálja, hanem a félelmet erősíti”.
Schilling Árpád is beszólt
A vita nem Lengyel Tamás egyedüli reakciója volt. Schilling Árpád Jászai-díjas rendező is a Facebookon üzent Kálomistának, ironikus hangvételű kérdésekkel: „De akkor ki fogja megcsinálni az Elk*rtuk 2-t az Orbán-birodalom összeomlásáról? Ki fog feszültséget kelteni a szakmában, ha Kálomista már nincs benne? Ki fog aljas, hazug kommentárokat tolni a HírTV-ből, ha már nem ül ott országos cimborájával, Gajdics Ottóval?” – tette fel a kérdéseket a rendező.
A NER-örökség és a szakmai felelősség
A vita jól mutatja: a színházi világ megtisztulása nem megy egyik napról a másikra, és a NER-örökség feldolgozása még hosszú folyamat lesz. Lengyel Tamás szerint a megtisztuláshoz mindenkinek szembe kell néznie a múlt hibáival – és a hallgatás cinkossá tett. A kérdés az, hogy a szakma képes lesz-e túllépni a politikai törésvonalakon, és valóban rendet tenni a múlt bűnei között.
A színész reményét fejezte ki, hogy változás jöhet: egy ellenzéki képviselő ígéretet tett arra, hogy utánajár az Eszenyi-ügy eltűnt dokumentumainak, szükség esetén pedig jogi lépéseket is kezdeményez. A kérdés azonban továbbra is nyitott: vajon a mostani kiállások valódi megtisztulást hoznak, vagy csak újabb politikai játszma részét képezik?