„Nem akarok nehezék lenni”
Kálomista Gábor, a Thália Színház igazgatója és a Megafilm alapítója a Mandinernek adott interjúban jelentette be, hogy felhagy a filmproduceri tevékenységgel. A döntés hátterében a kormányváltás utáni politikai légkör áll. „Hiszen rólam mindenki tudja, hogy jobboldali, konzervatív világnézetű ember vagyok, és nem azt a pártot támogatom, amelyik most hatalomra került” – mondta. Hozzátette: a gyakorlatban már több mint tíz éve a felesége, Helmeczy Dorottya vezeti a Megafilmet, így a cég életében nagy változás nem lesz. „Én csak annyira vettem részt a folyamatokban, amennyire muszáj volt, inkább meghúzódtam a háttérben” – tette hozzá.
„Eszement gyűlölet” a szakmában
Kálomista szerint a választások óta több alkotótársa is otthagyta. „Eszement gyűlölet terjedt el az országban az utóbbi hónapokban, ami a filmszakmába is beivódott, és tizenöt-húsz éves ismeretségeket, barátságokat tesz tönkre” – fogalmazott. Az idei cannes-i filmfesztiválon is azt tapasztalta, hogy régi kollégák messze elkerülték. „Ez az alapvető élményem az elmúlt időszakban, úgyhogy nem bántam meg a döntésem” – mondta.
A producer ugyanakkor hangsúlyozta: „nem mostanság kezdtem a szakmát, nem a NER-ben lett belőlem producer, és nem a Fidesz talált ki. Az első húsz évemben már megcsináltam mindent, amit akartam a filmszakmában.” Ezzel arra utalt, hogy a NER előtt is sikeres volt, és a kormányváltás utáni kirekesztés nem törli el az életművét.
Színházi visszaélések: „pótolni kell a kivizsgálást”
Kálomista az Eszenyi Enikő-ügy kapcsán is megszólalt. Szerinte a kormányváltás óta Eszenyi „végre hazatalált, bocsánatot kért”. Úgy véli, a balliberális művészvilágban azért tartották árulónak, mert nem ment el egy ellenzéki tüntetésre. „Pedig Eszenyi Enikő sosem állt át, részemről nem is volt erre igény, és úgy vélem, jó ízlésű jobboldali ember nem is gondolhatja, hogy valakit meg kellene jutalmazni azért, mert nem megy el a sajátjai tüntetésére” – mondta. Hozzátette: „Bár a politikában ellentétes oldalon állunk Lengyel Tamással, abban teljesen egyetértek vele, hogy Eszenyi ügye nem lett rendesen kivizsgálva. Ezt pótolni kell! Ahogy Schilling Árpáddal is egyetértek – pedig vele aztán végképp semmiről nem tudnánk megegyezni ezen kívül –, aki szerint tele van hasonló visszaélési és zaklatási ügyekkel a színházi világ, és rendet kellene végre tenni.”
A producer szerint az a morál, ami a színházi világban évtizedek óta uralkodik, „valami egészen bestiális”. Személyes tapasztalatként említett egy esetet, amikor egy színésznőt olyan súlyosan bántalmazott egy híres rendező, hogy csupa kék és lila folt volt, és nem tudtak vele forgatni. „Volt, hogy nem tudtunk egy színésznővel forgatni, mert előtte úgy megverte egy híres rendező, hogy csupa kék és lila folt volt” – idézte fel a 24.hu-nak adott interjúban.
„Talán most végre kiderül minden aljasság”
Kálomista szerint a kormányváltás lehetőséget teremt a színházi visszaélések feltárására. „Talán most végre kiderül minden aljasság” – mondta, utalva arra, hogy a NER alatt elhallgatott ügyek napvilágra kerülhetnek. Ugyanakkor a producer a kirekesztés ellen is szót emelt: szerinte a művészeti szférában a pluralizmust és az inkluzivitást meg kell őrizni, hogy ne ismétlődjön meg az előző rendszer kizáró gyakorlata.
A Hangunk szerint Kálomista Gábor esete jól mutatja, hogy a kormányváltás utáni kulturális átalakulás nem megy súrlódások nélkül. Miközben a színházi visszaélések kivizsgálása üdvözlendő, a politikai alapú kirekesztés a művészeti szférában aggasztó jele annak, hogy a NER rossz szokásai – ha más irányból is –, de újra megjelenhetnek. A kérdés az: vajon a Tisza-kormány képes lesz-e olyan kulturális politikát kialakítani, amely egyszerre szakít a múlt elhallgatásaival és nem teremt újabb kirekesztő mechanizmusokat?