Krasztev: Nem lesz új Orbán — már Orbán sem Orbán. A magyar rendszerváltás és Európa túlértékelése

<!-- VIDEO_EMBED -->

Orbán: a globalizmus ellensége, aki globalistának veszített

A Partizán interjújában a nemzetközileg elismert politikatudós, Ivan Krasztev azt mondja: Orbán 16 év alatt a saját sikerének áldozata lett. A miniszterelnök végül úgy veszített, mint egy klasszikus globalista — az egész kampánya külföldi politikáról szólt, miközben az emberek a munkahelyükre és az egészségügyre voltak kíváncsiak.

Krasztev szerint az ironia abban rejlik, hogy Orbán 16 évig a globalizmus ellen harcolt, szuverenitásról beszélt, és azt állította, hogy nem érdeklik az nemzetközi elit-agenták. Mégis, a kampányában Marco Rubio, Trump és európai szélsőjobboldali vezetők támogatása jelent meg — semmi sem globalistább ennél. Ezzel szemben Magyar Péter alig adott interjút a nemzetközi médiának, azt mondva: itt vagyok a Magyarok miatt, nem várok külföldi támogatást.

A politikus szerint Orbán 16 év után túl kicsinek találta Magyarországot. Szeretett volna nagyobb játékban részt venni — beszélt az oroszokkal, a kínaiakkal, az amerikaiakkal, arról fantáziált, hogy újraépíti Európát. De a politika lokális. Az emberek a saját életükre voltak kíváncsiak, nem a miniszterelnök geopolitikai ambícióira.

Az Orbán-rendszer gazdasági modelljének kudarca

Krasztev szerint Orbán gazdaságpolitikájában egy alapvető ellentmondás rejlett: politikai kontroll alatt tartotta a gazdaságot, de az emberek szintje nem javult. A külföldi befektetők olcsó munkaerőért jöttek Magyarországra, nem pedig hosszú távú fejlesztésért. Ez nem segített a szintén javításában.

A politikatudós összehasonlítja Magyarországot Lengyelországgal. Lengyelország gazdaságilag erősebb volt az Orbán-korszak alatt, mint Magyarország. Lengyelország azonban más úton ment: a Morawiecki-kormányzat kulturális kérdésekre fókuszált, és ezért veszített — de a gazdaság erős maradt. Magyarország gazdaságilag is, politikailag is veszített.

Orbán soha nem tett meg semmit a gazdaságban, kivéve egy alkalommal: amikor a magyar középosztály svájci frankban felvett jelzáloghiteleit mentette meg. Krasztev szerint ebben Orbán igaza volt — ha nem tesz valamit, az 1998-as orosz válság hatása érte volna el Magyarországot. De ezután minden, amit Orbán csinált, mainstream gazdaságpolitika volt. A közszolgáltatások alulfinanszírozottak maradtak.

Magyar Péter: aki nem játszotta Orbán játékát

Magyar Péter négy dologban különbözik Orbán korábbi ellenfeleitől. Először is, nem játszotta az Orbán által kívánt játékot — a miniszterelnök nagy technológiája volt az európai liberális jelölteket legyőzni, de Magyar Péter a saját játékát játszotta: szuverenista, korrupció-ellenes, magyar-központú üzenettel.

Másodszor, fizikai bátorságot mutatott. Egy ilyen rendszerbe belépni magas ár — reputációs sérülés, személyes veszély. Magyar Péter belülről lépett be, mint valaki, aki ismeri az igazságot és kész azt kimondani. Ezzel az összes korábbi választást érdektelenné tette — nehéz megmagyarázni az embereknek, hogy miért tévedtek korábban.

Harmadszor, nem az Orbán által preferált témákra fókuszált. Míg Orbán a külpolitikára és az EU-ellenes narratívára épített, Magyar Péter az egészségügyre, a munkahelyekre és a korrupcióra. A Krasztev által idézett beszélgetések azt mutatják, hogy az embereket az egészségügyi ellátás állapota és a kórházak helyzete aggasztotta.

Negyedszer, Magyar Péter nem az Orbán által preferált nemzetközi játékba lépett be. Nem keresett támogatást külföldről, nem beszélt az amerikaiakkal vagy az oroszokkal. Azt mondta: itt vagyok a Magyarok miatt.

Miért pont most lett elegünk Orbánból?

Krasztev szerint az Orbán-fáradtság több tényezőből fakadt. Egy egész generáció nem ismert más miniszterelnököt — a demokrácia alapja az, hogy az emberek változtatni tudnak. 16 év hosszú idő, függetlenül a kormányzat típusától. Az emberek kimerültek.

De volt egy másik tényező is: az alternatíva megjelenése. Az emberek nem csak azt akarták, hogy Orbán menjen — kellett egy valaki, aki helyette jöhetett. Magyar Péter ezt az alternatívát jelentette.

Krasztev szerint az is fontos, hogy az Orbán-rendszer nem volt klasszikus autokrácia. Nem börtönzött politikusokat, nem szorította ki az ellenzéket az intézményekből. Az Orbán-rendszer egy "illiberális vezérdemokrácia" volt — demokratikus legitimitást (választások) és autokratikus hatalom-gyakorlást egyesített. Ez lehetővé tette, hogy az ellenzék még mindig versenyezzen, és végül nyerjen.

Nem lesz új Orbán — már Orbán sem Orbán

Krasztev szerint Orbán vereségét nem szabad a populizmus végének tekinteni. A szélsőjobboldali pártok Európában továbbra is erősek lehetnek — Le Pen Franciaországban nyerhet, az AfD támogatottsága nőhet. Az, hogy Orbán veszített, nem jelenti, hogy mások nem nyerhetnek.

De van egy fontos különbség: a szélsőjobboldali pártok Európában még mindig hisznek a választásokban. Nem vitatják meg az eredményeket, nem vonják vissza a demokratikus legitimitást. Ez megkülönbözteti őket az igazi autokratáktól, mint Putin, aki nem fogadja el a választási vereséget.

Krasztev szerint az igazi kérdés: Orbán visszatérhet-e? Nem a túlélésről van szó, hanem a feltámadásról. Orbánnak három évig kell megmaradnia a Fidesz élén anélkül, hogy megmutathassa, hogy még mindig versenyképes — a következő nemzeti választás 2029-ben lesz az EU-választás. Ez más, mint 2006, amikor öt hónappal később voltak önkormányzati választások.

Európa túlértékeli a magyar rendszerváltást

Krasztev szerint Európa túlértékeli a magyar választások jelentőségét. A magyar választások olyan borítást kaptak, mint egy forradalom — de ez nem jelenti, hogy Európa egy nagy Magyarország. A szimbolikus és pszichológiai hatás nagy, de a gyakorlati következmények korlátottak.

A politikatudós szerint az igazi tanulság az, hogy amikor az emberek boldogtalanok a kormányzattal, felkelnek. Ez történt Magyarországon az Orbán-rendszerrel szemben. De ez történhet mainstream kormányzatokkal szemben is. Az anti-establishment harag erős — de nem jelenti, hogy a szélsőjobboldal fog nyerni.

Krasztev szerint az is érdekes, hogy a szélsőjobboldali pártok Európában kevésbé EU-ellenes, mint korábban voltak. Felismerték, hogy a valódi fenyegetés nem Brüsszelből jön, hanem Moszkvából, Washingtonból és Pekingből. Az EU már nem garantált — most fenyegetésnek érzi magát. Az emberek egységet akarnak, nem lázadást.

A végső tanulság: már Orbán sem Orbán

Krasztev szerint a végső tanulság az: "Nem lesz új Orbán Európában. Már Orbán sem Orbán." A világgeopolitikai helyzet megváltozott. Az EU már nem garantált — most fenyegetésnek érzi magát Oroszország, az USA és Kína miatt. Az emberek egységet akarnak, nem lázadást.

A politikatudós szerint az is érdekes, hogy Bulgáriában Radev nyert, és sokan azt gondolták, hogy ő lesz az új Orbán. De Krasztev szerint nem lesz. Radev nem fogja használni a vétót az Orbán által alkalmazott módon. Az Orbán-modell nem másolható — túl sok konkrét körülményre épül, túl sok személyes tehetségre.

A magyar rendszerváltás tehát nem a populizmus végét jelenti, de azt jelzi, hogy az emberek változást akarnak. Az Orbán-modell vége, de a szélsőjobboldal továbbra is erős marad Európában. A kérdés az, hogy az új magyar kormányzat képes lesz-e megoldani azokat a problémákat, amelyek az Orbán-rendszert legyőzték: a gazdasági stagnálást, a közszolgáltatások romlását, a korrupciót.