<!-- VIDEO_EMBED -->

„Nem szabad összemosni” – a profi és az amatőr futball éles elválasztása

Esterházy Mátyás, a magyar labdarúgás egyik legismertebb elemzője a PontA-nak adott interjújában egyértelművé tette: a régió országaiban az állami támogatás nélkülözhetetlen a sportfejlesztéshez. A piaci bevételek és a szponzorációs kultúra hiánya miatt egyszerűen nem működne a rendszer közpénz nélkül. A szakember azonban élesen elválasztotta egymástól a profi futballt és az amatőr tömegsportot. Szerinte a támogatásokat nem a csúcson, hanem a piramis alján, az amatőr és utánpótlás-nevelés szintjén kellene koncentrálni. „Nagyon fontos elválasztani és világosan értékelni azt, hogy mi az, ami profi futball, és mi az, ami nem” – hangsúlyozta. Hozzátette: nem szabad azt mondani, hogy minden állami támogatás rossz, mert anélkül a társadalmilag is hasznos sportrendszer összeomlana.

A NER öröksége: csúcsra játszva, alapok nélkül

Esterházy véleménye üdítően eltér a NER időszakának gyakorlatától, ahol az állami pénzek döntő része a profi klubokhoz és stadionépítésekhez vándorolt, miközben az amatőr bázis finanszírozása rendre háttérbe szorult. A Fidesz-kormányok alatt a magyar futballt stratégiai szintre emelték és gazdasági-politikai projektté alakították: stadionépítések, mesterséges klubemelkedések, NER-lovag tulajdonosok és állami szponzorálás révén az NB I. a NER játszótere lett. Az állami pénzcsapok és a szürreális bevétel-növekedések (a járvány alatt 21 százalékos emelkedés) a politikai kontroll és a közpénz-visszaélés konkrét eszközei voltak. Esterházy elemzése pontosan erre mutat rá: ahelyett, hogy a piramis alját erősítették volna, a csúcsra koncentráltak, ami hosszú távon fenntarthatatlan.

A Tisza-kormány lehetősége: az alapok megerősítése

Az új kormányzat számára Esterházy gondolatmenete egyértelmű irányt mutat. Ahelyett, hogy a NER által felépített, mesterségesen felfújt profi struktúrát tovább erősítenék, érdemes lenne a forrásokat az amatőr tömegsportba, az utánpótlás-nevelésbe és a helyi közösségi klubokba csatornázni. Ez nemcsak a sport társadalmi hasznosságát növelné, hanem hosszú távon a profi futball minőségét is javítaná. Az elemző szavai szerint „a piramis legaljára, az amatőr tömegsport részébe” kellene invesztálni, ami aztán „a profi futballba felgyűrűzik”. Ez a szemléletváltás lehet a kulcsa annak, hogy a magyar futball végre kilépjen a NER árnyékából, és valóban fenntartható, társadalmilag is hasznos sportággá váljon.

Konkrét lépések: mit tehet az új kormány?

A szakember által felvázolt irány gyakorlati megvalósítása több fronton is elképzelhető. Első lépésként a stadionépítésekre szánt milliárdokat át kellene csoportosítani a helyi sportpályák felújítására, az amatőr klubok infrastrukturális fejlesztésére és az utánpótlás-nevelő programokra. Második lépésként a profi klubok állami támogatását teljesítményalapúvá és átláthatóvá kellene tenni, elkerülve a NER-re jellemző kivételezést. Harmadik lépésként a szponzorációs kultúra erősítése érdekében adókedvezményekkel lehetne ösztönözni a vállalatokat a helyi sport támogatására. Esterházy gondolatai így nemcsak elméleti síkon, hanem gyakorlati szinten is irányt mutatnak a magyar futball megújításához.

Társadalmi hasznosság: a sport, ami összeköt

Esterházy utolsó mondata – „társadalmi szinten is szerintem nagyon hasznos” – rávilágít a sport mélyebb jelentőségére. A labdarúgás nem csupán egy üzleti ágazat, hanem közösségépítő erő, amely hozzájárulhat a társadalmi kohézióhoz, az egészséges életmódhoz és a fiatalok fejlődéséhez. A NER évei alatt ezt a dimenziót szinte teljesen elfelejtették, és a futballt a politikai propaganda eszközévé tették. Az új kormányzatnak lehetősége van arra, hogy visszaadja a sportnak a társadalmi szerepét, és ahelyett, hogy a csúcsra koncentrálna, az alapokat erősítse meg. Esterházy Mátyás elemzése pontosan erre a feladatra hívja fel a figyelmet.