„Nem volt olyan nap és éjszaka” – a bocsánatkérés szövege
Eszenyi Enikő, a Vígszínház egykori igazgatója szerdán a Facebook-oldalán tette közzé nyílt levelét, amelyben bocsánatot kért a 2020-ban kirobbant botrány miatt. „Az elmúlt években nem volt olyan nap és éjszaka, amikor ne foglalkoztatott volna a Vígszínházban töltött igazgatói időszakom” – kezdte levelét. Eszenyi elismerte, hogy „sokszor nem kellő figyelemmel és empátiával fordultam mások felé”, és vállalta a felelősséget a történtekért.
„Sokáig azt hittem, hogy a próbák során tanúsított szenvedélyes, időnként nem megfelelő megnyilvánulásaimat igazolja az, ami végül a színpadon megszületik” – írta. „Nagyon sajnálom, hogy voltak helyzetek, amikor másokat megbántva végeztem a munkámat, és ezzel lelki fájdalmat okozhattam. Azt gondoltam, hogy a színház fontosabb mindennél. Nem volt igazam.”
A bocsánatkérés közvetlen előzménye, hogy a debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgatója, Vadász Dániel múlt szombaton felfüggesztette Eszenyi Primadonnák című rendezését. Indoklása szerint a tervezett együttműködés több kollégájukban „bizonytalanságot és rossz érzéseket okozhat”. A színház vezetősége elkötelezett a biztonságos, bántalmazástól mentes munkakörnyezet mellett – írta közleményében Vadász.
A SZIDOSZ válasza: „tényszerűen hamis” állítás
A Színházi Dolgozók Szakszervezete (SZIDOSZ) másnap részletes állásfoglalásban reagált. Kifogásolták Eszenyi azon mondatát, hogy „az elmúlt hat évben most először fordult elő, hogy egy alkotói közösség egyes tagjaiban megfogalmazódott: nincs meg felém a közös munkához elengedhetetlen bizalom”. A szakszervezet szerint ez „tényszerűen hamis” – nem az történt, hogy hat év alatt most fordult elő először, hanem hogy most derült ki.
„A látszólagos problémamentesség nem a megváltozott viselkedés bizonyítéka, hanem az elfojtásé és a megfélemlítettségé” – fogalmaztak. A SZIDOSZ hangsúlyozta: elutasítják, hogy olyan személyek kerüljenek hatalmi pozícióba, akik korábban visszaéltek a hatalmukkal, és „akiknek a jelenléte szorongást, félelmet és méltatlan munkakörnyezetet teremthet a színházi dolgozók számára”.
Szerintük az igazi rehabilitáció alapja a valódi felelősségvállalás lenne, ami ebben az ügyben elmaradt. „Nem zajlottak le azok a transzparens, független intézményi vizsgálatok sem, amelyek tisztázták volna a múltbeli eseteket és megnyugtató garanciákat adtak volna a jövőre nézve. Ezek hiányában egy bocsánatkérés – benne egy tényszerűen hamis mondattal – nem törölheti el a strukturális kockázatokat. De kétség kívül nagy és fontos lépés.”
A botrány háttere: eltűnt jegyzőkönyvek és elmaradt felelősségre vonás
A 2020-as botrány kirobbanásakor a Vígszínház több mint hetven tagja számolt be Eszenyi bántalmazó vezetői stílusáról a színház felügyelőbizottsága előtt. A vizsgálat lefolytatására Gy. Németh Erzsébet, a főváros akkori kultúráért felelős főpolgármester-helyettese kérte fel a testületet. A vizsgálat megállapításait azonban nem hozták nyilvánosságra, később pedig – a főváros állítása szerint – megsemmisítették a jegyzőkönyveket.
Lengyel Tamás színész, aki az egyik elsőként szólalt fel Eszenyi ellen, a Bóta Caféban azt mondta: „Vagyis teljesen feleslegesen ment el 70 ember a meghallgatásokra, és vállalta a kockázatot, mert a történteknek végül nem lett következménye.” Hozzátette: „A főváros pontosan úgy viselkedett velünk, mint a NER bárkivel, aki kritikát fogalmazott meg. Az Eszenyi-ügyben a főváros és a Fidesz között nincs különbség.”
Ez a párhuzam különösen éles fényt vet a magyar kulturális élet intézményi működésére. A NER éveiben a hatalomkoncentráció és az elszámoltathatóság hiánya a színházi szférában is éreztette hatását – a Vígszínház ügye azonban azt mutatja, hogy a probléma nem pártpolitikai, hanem strukturális. A fővárosi önkormányzat akkori vezetése, bár formálisan elindította a vizsgálatot, a végén eltüntette a nyomokat.
A debreceni döntés: precedens vagy kivétel?
Vadász Dániel döntése, hogy felfüggeszti Eszenyi rendezését, példaértékű lehet a magyar színházi életben. A Csokonai Nemzeti Színház igazgatója nyíltan vállalta, hogy a társulati tagok biztonsága és jólléte fontosabb, mint egy produkció. „A Csokonai Nemzeti Színház vezetősége elkötelezett a biztonságos, egymás méltóságát maradéktalanul tiszteletben tartó, a bántalmazástól és elfogadhatatlan viselkedéstől mentes, támogató munkakörnyezet biztosítása mellett” – írta.
A SZIDOSZ szerint a megoldás az előzetes, transzparens intézményi tisztázás lenne. „Ha a döntéshozók végre bevezetnék a munkavállalók előzetes, érdemi véleményezési jogát, azzal nemcsak a dolgozókat védenék meg, hanem a szakmát is” – fogalmaztak.
Mi következik? Eszenyi jövője a színpadon
Eszenyi Enikő a következő évadban a József Attila Színházban rendezi a Ghost című musicalt. A szakszervezet szerint a bocsánatkérés fontos lépés, de önmagában nem törölheti el a strukturális kockázatokat. A kérdés továbbra is nyitott: vajon a magyar színházi élet képes-e olyan intézményi mechanizmusokat kialakítani, amelyek megelőzik a hasonló eseteket, és biztosítják a dolgozók biztonságát?
A debreceni döntés és a SZIDOSZ állásfoglalása azt jelzi, hogy a szakma lassan, de változik. Az áldozatok számára azonban a legfontosabb kérdés továbbra is az: ki vonja felelősségre azokat, akik visszaéltek a hatalmukkal? És ki garantálja, hogy ez nem ismétlődik meg?