Holló Gábor és a Hírkereső-botrány: amikor a „jó cél” sem menti a manipulációt

„Vegasban ültem otthon szomorúan” – a döntés pillanata

2022 áprilisa van. Holló Gábor, a Hírkereső.hu-t működtető Híreső.hu Kft. milliárdos tulajdonosa Las Vegasban tartózkodik, amikor a választási eredményeket látva ráébred: a Fidesz ismét győzött, Márki-Zay Péter – akit ő maga is támogatott – vereséget szenvedett. „Akkor, 2022-ben nagyon berágtam azon, ahogy az akkori ellenzék aknamunkája mellett a propagandamédia teljesen tönkre tudott tenni valakit, és ezen elment egy választás” – idézte fel a HVG-nek adott interjúban.

Ebben a pillanatban született meg a döntés, amely mostanra az egyik legnagyobb magyar médiabotránnyá nőtte ki magát. Holló úgy érezte, nem nézheti tétlenül a „propaganda” térnyerését. „És akkor rájöttem, hogy én azért mégiscsak tehetek ez ellen, hiszen valamennyire én irányítom a hírpiacot” – fogalmazott.

A manipuláció mechanizmusa: algoritmusok és súlyozás

Holló Gábor elmondása szerint a beavatkozás nem volt drasztikus, de annál hatékonyabb. A Hírkereső algoritmusát úgy állította át, hogy a jobboldali portálok hírei – amelyeket ő „propagandahíreknek” nevezett – hátrébb kerüljenek a rangsorban. Ugyanakkor nem elég a negatív súlyozás: az algoritmusok az oldalak kedveltsége alapján is kiemelnek cikkeket. Ezért Holló más, semlegesebb témájú cikkeket – sportot, tudományt, celebhíreket – emelt előrébb ugyanezekről a portálokról.

„Mondjuk egy ott megjelent sportcikket, egy tudományos vagy celebhírt. Akkor a Fiktív szerkesztője azt látja, hogy jön a forgalom, a Facebookon is hasítani fog, csak épp nem az a cikk, hogy mondjuk „Márki-Zay egy emberevő” – magyarázta Holló. Később az algoritmust is átírta ennek megfelelően.

A tulajdonos szerint a Hírkeresővel szerződött tartalomgyártók nem élhettek jogorvoslattal, mert a szerződések nem tartalmaztak egyenlő bánásmódra vonatkozó kikötést. „Csak és kizárólag olyan eszközzel éltünk, amelyeket az ügyfeleinkkel kötött szerződések kifejezetten megengedtek” – írta későbbi közleményében.

Pénzügyi támogatás és a Tisza Párt

A hírek manipulálása mellett Holló Gábor anyagilag is támogatta a Tisza Pártot. Az interjúban elárulta: összesen valamivel több mint 50 millió forintot adott a pártnak, de „elsősorban nem is pénzt adtam, hanem kifizettem például közvélemény-kutatásokat”. Emellett egy több száz millió forintos hitelkeretet is felajánlott a Tiszának azzal, hogy „ha kell, nagyon sok pénzt tudok nekik adni, csak legyen változás”. A párt végül nem vette igénybe ezt a keretet.

A Kontrollnak – a Magyar Péter testvéréhez köthető portálnak – ingyen biztosított hírolvasási forgalmat a lapjain keresztül. Ez a lépés különösen érdekes, mivel a Kontroll a kampányban aktívan támogatta a Tisza Pártot.

Politikai reakciók: „választási manipuláció” és „disznóság”

A botrány kirobbanása után a politikai reakciók nem váratak magukra. Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője videóüzenetben reagált. „Független objektív sajtó. Hányszor hallottuk ezt. Aztán most az egyik tiszás milliárdos maga mondta el, hogy a tulajdonában álló hírgyűjtő oldal, amelyik az egyik legnagyobb, direkt manipulálta éveken keresztül a híreket” – mondta. Majd leszögezte: „Itt választási manipuláció történt, az emberek azt hitték, hogy a reális képet kapják, de manipulált képet kaptak.”

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a Facebook-oldalán röviden reagált: „Micsoda disznóság!” – írta.

A Media1 portál tulajdonos-főszerkesztője, Szalay Dániel még tovább ment. Szerinte a Hírkereső most azokat a cikkeket ássa el, amelyek a működését kritizálják. „Újabb magyar abszurd: több mint 24 órája írtam egy cikket a Hírkeresőről és annak tulajdonosáról. De még késleltetéssel, 24 óra alatt sem tudott bekerülni a rendszer archívumába” – írta közösségi oldalán. Szalay a Gazdasági Versenyhivatalhoz és az Európai Bizottsághoz fordulást fontolgatja.

Holló Gábor védekezése: „csak a dezinformációt lassítottuk”

A támadásokra reagálva Holló Gábor közleményt adott ki, amelyben igyekezett tisztázni a helyzetet. Szerinte nem a jobboldali médiára, hanem kizárólag a dezinformációra – az általa „propagandahíreknek” nevezett tartalmakra – gyakoroltak hatást. „Azt próbáltuk elérni, hogy a propaganda álhírei és azok esetleges cáfolatai nagyjából egy időben és egyforma súllyal jelenjenek meg a Hírkeresőn. Célunk tehát nem valamelyik politikai oldal vagy párt híreinek elnyomása volt, hanem az igazságosság, az egyenlő feltételek biztosítása és a „hallgattassék meg a másik fél is” elv érvényesítése volt” – írta.

Holló hangsúlyozta, hogy a bírósági ítélettel megállapított valótlanságokat – mint a „Tisza-adós” álhír – kezelték így, és hogy 2025 végére szinte teljesen eltűntek az egyértelműen propagandahírek a Hírkeresőről.

A demokratikus átmenet árnyoldala

A Hírkereső-botrány több szempontból is tanulságos. Egyrészt rávilágít arra, hogy a Fidesz-propagandaapparátus szétesése után sem alakult ki automatikusan egy átlátható, etikus médiapiac. A NER médiabirodalmának leépülése – amiről a PontA több cikkben is beszámolt, például a győri propagandagép megszűnéséről vagy a Ripostos vallomásokról – nem jelenti azt, hogy a magyar médiapiac hirtelen megtisztult volna.

Ahogy a Mandiner egyik elemzője fogalmazott: „Holló átverte a fogyasztókat, átverte a médiumokat, és közben saját magát is átverte, amikor a saját politikai preferenciái alapján eldöntötte, hogy melyik újság propaganda, és melyik nem – ezzel pedig önmaga is propagandista lett.”

A botrány azt is megmutatja, hogy a „jó cél” – jelen esetben a Fidesz leváltása – nem menti a manipulációt. Holló Gábor esete pontosan azt a fajta beavatkozást példázza, amit a Fidesz-közeli média évekig gyakorolt: a hírek rangsorolásának és láthatóságának politikai célú befolyásolását.

Következmények és kérdések

A botrány nyomán több kérdés is megválaszolásra vár. Vajon a Tisza-kormány – amelynek győzelméhez Holló is hozzájárult – képes lesz-e olyan médiaszabályozást bevezetni, amely megakadályozza az ilyen jellegű beavatkozásokat? Vagy a hatalom közelében lévő milliárdosok továbbra is befolyásolhatják a hírpiacot?

A Gazdasági Versenyhivatal és az Európai Bizottság bevonása jelezheti, hogy a probléma túlmutat a magyar határokon. Az algoritmikus hírelosztás átláthatatlansága ugyanis nem csak Magyarországon, hanem világszerte kihívást jelent a demokratikus nyilvánosság számára.

Ahogy az egyik idézetben elhangzott: „Most már egyre több helyen láthatjuk, hogy a nagy cégek hogyan nyúltak bele a választási kampányba.” A kérdés az, hogy ezt a felismerést követi-e majd érdemi szabályozás.