Eltűnt az impresszumból, aztán hivatalossá vált
A napokban a Kreatív.hu szúrta ki, hogy Élő Gábor neve eltűnt a Hirado.hu impresszumából. Az MTVA a Telex megkeresésére erősítette meg: a főszerkesztő felmondott, utolsó munkanapja május 8-án, pénteken volt. A hivatalos indoklás elmaradt, a sajtóosztály nem válaszolt a részletekre vonatkozó kérdésekre. A csend jellemző: a közmédia évek óta nem szívesen kommunikál a belső változásokról, különösen, ha azok a propagandaapparátus szétesését jelzik.
Kacifántos út a főszerkesztői székig
Élő Gábor 2025 júniusában vette át a Hirado.hu vezetését Szalai Szabolcstól, aki fél év után távozott a kormányzati hírportálról. Élő ezt megelőzően a kormánypárti Mediaworksnél dolgozott, de a közmédiában sem volt ismeretlen: 2011-ben az MTI Hírcentrumának vezetőjeként kirúgták, mert a Híradó egy tudósításából kiretusálták Lomnici Zoltánt, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökét. A bíróság 2013-ban kimondta, hogy a felmondás jogellenes volt, mivel Élőt nem terhelte felelősség a retusálás miatt.
Érdekesség, hogy az ügyben érintett másik vezetőt, Papp Dánielt, aki a bírósági ítélet szerint hírhamisítónak nevezhető, nem rúgták ki – ő 2018 óta az MTVA vezérigazgatója. Ez a kettős mérce jól mutatja a NER alatti közmédia működését: a lojális káder megtarthatta pozícióját, míg a „hibázót” eltávolították. Élő Gábor 2024-ben tért vissza a közmédiához, hogy az MTI napi működését intézze, majd 2025-ben a Hirado.hu főszerkesztője lett.
A közmédia hangvételének változása
Élő Gábor távozása nem elszigetelt eset. Az új kormányzat alatt a közmédia (M1, Kossuth Rádió) és a propagandalapok hangvétele, szerkesztési gyakorlata és hírkiválasztása észrevehetően változik. Ez az átalakulás nem felülről irányított, hanem az intézmények belső logikájából és a társadalmi nyomásból fakad – írja elemzésében a ponta.hu. A Hirado.hu főszerkesztőjének távozása ebbe a folyamatba illeszkedik, bár az utód személye még kérdéses.
A változás jelei már korábban is megfigyelhetők voltak. A Partizán vallomásai szerint a közmédiások maguk is beszámoltak a politikai nyomásgyakorlásról, és arról, hogy a hatalom „beletenyerelt” a szerkesztőségi munkába. Az új kormányzat alatt ez a nyomás csökkenni látszik, de a kérdés az, hogy az intézményi kultúra mélyebb átalakulása megtörténik-e.
A propagandaapparátus szétesése
Élő Gábor távozása a Fidesz-propagandaapparátus szétesésének egy újabb jele. A Szuverenitásvédelmi Hivatal leállása, Lánczi Tamás csendessége, a TV2-nél a Tények stábjának izolálódása és a propagandista vezetők menesztése (Szalai Vivien) mind azt mutatják, hogy az intézményi kohézió felbomlott. A közmédia hangvételének spontán változása ebbe a folyamatba illeszkedik.
A kérdés az, hogy ez az átalakulás mennyire lesz tartós. A közmédia továbbra is 1-1,5 millió nézőt ér el, akiknek a hírfogyasztása nagyrészt erre a forrásra korlátozódik. Az átalakulás sikere vagy kudarca rajtuk is múlik: ha a nézők érzékelik a változást és bizalmat szavaznak az új hangvételnek, a folyamat erősödhet. Ha viszont a régi beidegződések maradnak, a propagandaapparátus újjáéledhet.
Mit hoz a jövő?
Az új főszerkesztő kinevezése kulcskérdés lesz. Ha a Tisza-kormányzat olyan személyt nevez ki, aki a szakmai függetlenséget és a kiegyensúlyozott tájékoztatást képviseli, az erősítheti a közmédia normalizálódását. Ha viszont a régi NER-es logika szerint választanak – lojális kádert, aki a politikai elvárásoknak megfelel –, akkor a változás csak látszólagos marad.
A ponta.hu korábbi cikke a közmédia politikai befolyásolásáról rámutatott: a probléma nem csak a vezetők személyében, hanem az intézményi struktúrában gyökerezik. Amíg a közmédia finanszírozása és irányítása nem válik átláthatóvá és függetlenné, addig a hangvétel változása is csak átmeneti lehet.
Élő Gábor távozása tehát nem a vég, hanem egy újabb lépés a közmédia átalakulásának hosszú folyamatában. A kérdés az, hogy a következő lépés előre vagy hátra visz.