A Moszkva tér, ami a nyelvünkön maradt

15 éve nincs már Moszkva tér, legfeljebb a fejekben és az óra alatti randik emlékében. A 2011-es, eleddig utolsó nagy átnevezési mániában Széll Kálmánra visszakeresztelt tér korábbi neve mégis ott van a nyelvünkön. Különös törvényszerűségek irányítják, melyik köztér-átnevezés megy át, és mi az, aminél a népnyelv ragaszkodik ahhoz, ami hivatalosan már rég nem létezik.

Az ugyanekkor Széchenyire átnevezett egykori Roosevelt tér talán jobban szervesült, a Köztársaság-mentesített II. János Pál pápa tér viszont még mindig nem jön természetesen – hosszú is, sorszámmal is kezdődik, csupa olyan kellemetlenség, amit nem szoktak ajánlani az illetékes bizottságok. A józsefvárosiak sokan inkább Belmondónak (Jean-Paul, ugye, JP) hívják ma is a pápa teret.

Utcaátnevezésben világhatalom vagyunk

Magyarországon az utcaátnevezés valóságos nemzeti sport: Budapest közel kilencezer közterületének mintegy harmada cserélt már nevet a történelem során. Ráday Mihály Budapest teljes utcanévlexikonában így fogalmazott: „Magyarországon nincs hagyománya annak, hogy évszázadokig fennmaradjanak az utcanevek, az átnevezések követnek minden politikai változást.”

A Lánchíd pesti hídfőjénél lévő tér például a 19. század eleje óta viselte már a Saltz, Lánchíd tér, Ferenc József tér, Október tér és Roosevelt neveket is. 1946-ban, amikor a második világháborús szövetségesek urainak nevét kellett Budapest térképére tenni, Roosevelt lett belőle. Ugyanekkor lett pár évre a mai Andrássyból Sztálin út, a Várkert előtti rakpart pedig néhány évig a brit Montgomery tábornagy nevét viselte – de csak addig, amíg a névadót ki nem nevezték a NATO egyik első parancsnokává, úgy már nem kellett, Beloiannisz rakpart lett hát a görög kommunistáról elnevezve.

A legolcsóbb szimbolikus eszköz

Az utcaátnevezés a legolcsóbb megoldás, ha a saját ideológiáját a város szövetében megjeleníteni akaró politikus kerül hatalomra: a szobornak már az anyagköltsége is nagyobb, az utcanévtáblákkal pedig idővel természetessé lehet tenni a városlakók szemében a szimbolikus politika lépten-nyomon visszaköszönő jeleit. A Tisza-kormány alatt eddig nem indult újabb átnevezési hullám, de a múlt tapasztalatai alapján a kérdés csak idő kérdése – a demokratikus megújulás jegyében vajon mely nevek kerülnek le a táblákról, és melyek kerülnek fel helyettük?

Történelmi párhuzamok

A 19. század elején, a nagyrészt német nyelvű Pest idejében Saltz, esetleg Saltzamts Platz volt az itt székelő Királyi Sóhivatal miatt, később Zimmerer Platz (Ács tér) és Auslace Platz (Kirakodó tér), nyilván a hajókra utalva. Miután megépült a híd, logikusan Lánchíd tér lett belőle, de ez az elnevezés is csak egy évtizedig húzta, 1858-ban ugyanis az uralkodó látogatásának emlékére Ferenc József tér lett. A Monarchia végével aztán megint cserélni kellett a táblákat. Kétszer is, az őszirózsás forradalom tiszteletére ugyanis egy rövid időre Október térre nevezték át.

A szakértők szerint az utcaátnevezés a legolcsóbb eszköz a hatalom szimbolikus megjelenítésére. A Tisza-kormány alatt eddig nem indult újabb átnevezési hullám, de a múlt tapasztalatai alapján a kérdés csak idő kérdése – a demokratikus megújulás jegyében vajon mely nevek kerülnek le a táblákról, és melyek kerülnek fel helyettük?