Sofron István: „Miután visszatértem, egy meccs erejéig sem kaptam meg azt a bizalmat” – a magyar hoki légiós-problémája a Fradiban

„Nem ért váratlanul a döntés”

Sofron István (39 éves magyar válogatott jégkorongozó) a napokban kiderült, hogy nem marad a Ferencvárosban. A Nemzeti Sportnak adott interjújában elmondta: a klub döntése volt, hogy nem hosszabbítanak szerződést. „Március közepén beszéltünk erről – idézte fel. – Akkor azt a választ kaptam, hogy mivel az edző marad, és ő nem a legjobb hat csatár között számol velem, nem tudnak szerződést ajánlani.”

A csatár elismerte, hogy a döntés nem érte váratlanul, mert az idény során sok kérdőjel volt benne. Az évad elején még sokat játszott, jól ment a játék neki és a csapatnak is, de egy könyöksérülés után – november végétől négy és fél-öt hetet kihagyott – gyökeresen megváltozott a helyzete.

„A harmadik-negyedik sorba kerültem”

„Miután visszatértem, már egy meccs erejéig sem kaptam meg azt a bizalmat, amit előtte, sem emberelőnyben, sem emberhátrányban” – mondta Sofron. A harmadik-negyedik sorba került, feleannyi játékidővel, mint a légiósok, így nem tudott úgy teljesíteni, ahogy szeretett volna. „Nem értettem a miértjét, bizonyítottam, mégsem kaptam lehetőséget a sérülésem után.”

A csatár szerint az első két sorban csak légiósok játszottak, és az eredmény nem jött: a Ferencváros nem jutott a legjobb tízbe az ICEHL-ben. „Hiába beszéltünk az edzővel, nem történt változás, egy meccs erejéig sem kerültem vissza az első két sorba vagy emberelőnyben a jégre” – tette hozzá.

„A magyar hoki jövőjét az szolgálná, ha a hazai játékosok több lehetőséget kapnának”

Sofron kettős érzésekkel tekint vissza az idényre. Szerinte a keret adva volt, lehetett volna többet kihozni belőle, de a magyarok nem játszottak annyit, mint előtte. „A magyar hoki jövőjét azt szolgálná, ha a hazai játékosok több lehetőséget kapnának” – fogalmazott.

A jövőjéről elmondta: szívesen visszatérne Fehérvárra, ahol a karrierje elkezdődött. „Harminckilenc éves leszek, de ha a sérülések elkerülnek, még érzek magamban két-három évet is akár” – mondta. Hozzátette: a gazdasági helyzet nem túl rózsás, és nem egyszerű a jövőt tervezni, de a többi magyar csapattal is felveszi a kapcsolatot.

A légiós-kérdés a magyar hokiban

Sofron esete nem egyedi. A magyar jégkorongban évek óta vita tárgya, hogy a légiósok túlsúlya mennyire segíti vagy hátráltatja a hazai játékosok fejlődését. A Ferencvárosnál az ICEHL-ben – ahol a csapat a nemzetközi ligában szerepel – a légiósok dominanciája különösen szembetűnő volt az idényben. A csatár szerint a magyar hoki jövőjét az szolgálná, ha a hazai játékosok több lehetőséget kapnának, és ez a véleménye sok szakemberrel és szurkolóval is egybevág.

A Ferencváros vezetősége és a vezetőedző, Timo Saarikoski döntése – miszerint a légiósokra építik a csapatot – rövid távon talán eredményes lehet, de hosszú távon a magyar hoki fejlődését hátráltathatja. Sofron távozása is ezt a problémát világítja meg: egy tapasztalt, bizonyított magyar játékos nem kap lehetőséget, mert a légiósok előnyt élveznek.

Mit hoz a jövő?

Sofron számára a legvonzóbb opció a Fehérvárra való visszatérés lenne, ahol a karrierje elkezdődött. „Fehérvárra nagyon szeretnék visszatérni, jó keretet adna a karrieremnek, ahol elkezdődött, ott fejeződne be” – mondta. A csatár 39 éves, de ha a sérülések elkerülik, még két-három évet is el tud képzelni a jégkorongban. A gazdasági helyzet azonban nem könnyíti meg a döntést: „Most mindenhol kicsit nehezebb a helyzet, mindenki kivár, a gazdasági helyzet nem túl rózsás, nem egyszerű a jövőt tervezni.”

A magyar hoki szempontjából Sofron távozása figyelmeztető jel lehet. A hazai játékosok fejlődéséhez és a válogatott sikerességéhez elengedhetetlen, hogy a klubok – különösen a nemzetközi ligákban szereplők – nagyobb bizalmat szavazzanak a magyar játékosoknak. Sofron esete azt mutatja, hogy a légiósok túlsúlya nemcsak a játékosok karrierjét, hanem a magyar hoki egészének jövőjét is veszélyeztetheti.