Rétvári Bence (KDNP frakcióvezető) vasárnapi Facebook-bejegyzésében élesen bírálta a Tisza-kormányt, amiért szerinte nem átlátható az Európai Unióval folytatott tárgyalás az uniós forrásokról. A politikus hiányolta, hogy Magyar Péter (Tisza Párt elnöke, miniszterelnök) Ursula von der Leyennek írt levelének tartalmáról semmit sem lehet tudni. Rétvári szerint a kormány „némi rugalmasságot mutat” bizonyos kérdésekben, de ezek a témakörök titkosak.
A frakcióvezető több kérdést is feltett: miért nem hozzák nyilvánosságra a Bizottság követeléseit, mit tervez feladni a kormány a nemzeti vívmányokból, és miért teljes a hírzárlat a tárgyalásokról. A kritika mögött az áll, hogy a Tisza-kormány eddig is hangsúlyozta az átláthatóságot, ám az EU-val folytatott egyeztetések zárt ajtók mögött zajlanak.
A kérdés most az: vajon a kormány valóban titkolózik, vagy csupán a tárgyalási stratégia része a diszkréció? A Tisza-kormány eddigi kommunikációja szerint a tárgyalások érzékenyek, és a részletek nyilvánosságra hozatala gyengítheti a magyar pozíciót. Ugyanakkor a NER időszakában megszokott átláthatatlanság emléke még élénken él a közvéleményben. Rétvári Bence felvetései pontosan ezt a sebet tapogatják: a Tisza-kormány eddig a nyitottságot hirdette, most viszont a zárt ajtók mögötti egyeztetések miatt támadhatóvá vált.
Az ügy pikantériája, hogy Rétvári Bence a KDNP frakcióvezetőjeként a Fidesz-KDNP szövetség tagja, amely a NER idején maga is számos alkalommal került az átláthatóság hiánya miatt kritika alá. Most azonban a Tisza-kormányt éri hasonló vád – ami azt mutatja, hogy az intézményi kultúra változása lassú, és a közpénz-felhasználás etikai problémái továbbra is napirenden vannak.
A Tisza-kormány számára ez a helyzet kényes: egyrészt bizonyítania kell, hogy nem követi a NER rossz szokásait, másrészt a tárgyalások sikeressége érdekében bizonyos fokú diszkrécióra szükség lehet. A kérdés az, hogy a kormány képes-e megtalálni az egyensúlyt a nyilvánosság és a tárgyalási stratégia között. Ha nem, akkor a NER öröksége – az átláthatatlanság – tovább élhet az új rendszerben is.
Rétvári Bence felvetései mögött persze politikai szándék is áll: a KDNP és a Fidesz számára lehetőség, hogy a Tisza-kormányt saját fegyverével – az átláthatóság követelésével – támadják. Ugyanakkor a kérdés jogos: a magyar közvéleménynek joga van tudni, hogy milyen áron jutnak hozzá az uniós forrásokhoz. A Tisza-kormány eddigi lépései – például a végső tulajdonosok nyilvánosságra hozatala – azt mutatják, hogy a reformpárti irányvonal él, de az EU-tárgyalások titkossága ezt a képet árnyalja.
A következő hetekben kiderül, hogy a kormány képes-e feloldani ezt a feszültséget. Ha a tárgyalások sikeresek, és a források megérkeznek, a titkolózás védhető lesz. Ha viszont a tárgyalások elakadnak, a Tisza-kormány átláthatósági deficitje komoly politikai terhet jelenthet. A NER bukása után a magyar társadalom joggal várja el, hogy az új kormány ne kövesse el ugyanazokat a hibákat – és a titkos levelek éppen ezt a bizalmat rombolhatják.