A botrányok hosszú sora

A Budapesti Operettszínház dolgozói a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumhoz, azon belül Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkárhoz (Tisza Párt) fordultak – tudta meg a Blikk. A lap szerint a céljuk az, hogy az elmúlt évek ügyeinek felülvizsgálatával újra a szakmai munkáé lehessen a főszerep a teátrumban.

A cikk felidézi, hogy alig két hónapja Mészáros Árpád Zsolt, a színháznál 23 évet eltöltött egykori vezető színész azt állította: Kiss-B. Attila igazgatóvá választása után a szerepek kiosztásában nagy szerepe volt annak, hogy ki melyik politikai oldallal szimpatizált. Fenyegetőzésekről, ellehetetlenítésről, sőt, lehallgatásról is beszélt.

Kiss-B. Attila, akinek a pályázatát a társulat korábban elutasította, 2019-ben érkezett a színházhoz, nem sokkal azután, hogy Kerényi Miklós Gábor 2017 őszén viharos körülmények között távozott. Már egy évvel később botrányba keveredett a vezetés: az Indexnek több forrás is panaszkodott a főigazgató és az ügyvezető igazgató, Kriza Zsigmond szakmai munkájára, megalázó kommunikációjára és a munkakörnyezetre. Bár az akkori fenntartó, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) vizsgálatot indított, a munkatársakat nem hallgatták meg.

A problémák listája azonban nem ért véget. A színházban több sérüléssel járó baleset történt, amelyeket a vezetés a dolgozók szerint nem kezelt megfelelően. Tavaly nyáron a hivatalos oldalon található közérdekű adatok – költségtáblázatok – módosítása miatt kellett magyarázkodniuk. Mindeközben a nézőszám folyamatosan csökken, miközben a támogatás jelentősen nőtt.

A színház vezetésének reakciója

A Budapesti Operettszínház sajtóosztályának tájékoztatása szerint ők állnak egy esetleges eljárás elé. „A felülvizsgálatról szóló hivatalos tájékoztatás egyelőre nem érkezett meg a Budapesti Operettszínházhoz. A Budapesti Operettszínház vezetése, ahogyan eddig is, a jövőben is minden felülvizsgálat során teljeskörűen együttműködik a fenntartóval” – állt a válaszban.

Ez a nyilatkozat óvatos, de együttműködő hangnemet üt meg. A kérdés az, hogy a tényleges vizsgálat során a vezetés mennyire lesz nyitott a kritikára és a változásokra.

A NER öröksége és a kulturális helyreállítás kihívásai

Az Operettszínház ügye nem elszigetelt jelenség. A Fidesz-rendszer 16 éve alatt számos kulturális intézményben alakult ki olyan vezetési kultúra, ahol a politikai lojalitás fontosabb volt a szakmai teljesítménynél. A Tisza-kormány előtt álló feladat nem csupán az egyes botrányok kivizsgálása, hanem egy olyan rendszer kiépítése, amelyben a szakmai szempontok és az átláthatóság kapnak prioritást.

Nagy Ervin korábban azt ígérte, hogy a kultúra nem eladó, és a szakmai szabadságot helyezi előtérbe. A mostani felülvizsgálati kérés ennek a gyakorlati tesztje lehet. Az államtitkárnak nem csak a konkrét ügyeket kell rendeznie, hanem jeleznie kell, hogy az új kormányzat más mércét alkalmaz, mint a NER.

A társadalmi párhuzamok

Az Operettszínház helyzete erős párhuzamot mutat más intézményekben zajló folyamatokkal. A Magyar Állami Operaházban Ókovács Szilveszter felfüggesztését kérte a szakszervezet, a Vígszínházban Eszenyi Enikő bocsánatkérése után a szakszervezet szerint a felelősségvállalás elmaradt. Ezek az ügyek együttesen azt mutatják, hogy a magyar kulturális szféra mély strukturális problémákkal küzd, amelyeket nem lehet egyik napról a másikra megoldani.

A közös pont az, hogy a dolgozók – színészek, műszakiak, adminisztratív munkatársak – hosszú évekig nem mertek vagy nem tudtak hangot adni a problémáknak. A NER alatt a kritika megtorlást vonhatott maga után. Az új kormányzat alatt viszont egyre több helyről hallani, hogy a társulatok tagjai nyíltan ki merik mondani a véleményüket.

A felülvizsgálat tétje

A felülvizsgálat sikere nem csak az Operettszínház jövője szempontjából fontos. Ha Nagy Ervin és a minisztérium képes lesz szakmai alapon, átláthatóan rendezni az ügyet, az erősítheti a bizalmat az új kormányzat kulturális politikája iránt. Ha viszont a vizsgálat formális marad, vagy a vezetés továbbra is ellenáll, az alááshatja a reformok hitelességét.

A nézőszám csökkenése is sürgetővé teszi a változást. Egy olyan intézmény, amelyet folyamatos botrányok öveznek, nem tudja hosszú távon megtartani a közönségét. A színházaknak nem csak a művészi teljesítményre, hanem a bizalomra is építeniük kell.

Következtetés

Az Operettszínház dolgozóinak kezdeményezése egy új korszak kezdetét jelezheti a magyar kulturális életben. A kérdés az, hogy az új kormányzat képes-e olyan intézményi kereteket teremteni, amelyekben a szakmai munka és az átláthatóság kap prioritást. A következő hetekben kiderül, hogy Nagy Ervin és a minisztérium hogyan reagál a kérésre, és hogy a felülvizsgálat valódi változásokat hoz-e.