„A Kamara beteljesítője egy ideológiai missziónak”
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) nyílt levélben fordult az Országgyűlés Agrár- és Élelmiszergazdasági Bizottságához, radikális változásokat követelve a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) működésében és a kötelező tagdíjrendszerben. A Kovács Petra Juditnak (Tisza Párt, a bizottság elnöke) címzett dokumentum szerint a jelenlegi struktúra teljességgel tarthatatlan, és veszélyezteti a gazdák működését, illetve talpon maradását.
A levél felidézi, hogy a NAK 2013-as létrehozása érdemi egyeztetések és az érintettek egyetértése nélkül, felülről vezérelve történt. A törvény erejénél fogva bevezetett kötelező tagság miatt minden agrárgazdasági és ahhoz kapcsolódó tevékenységet folytató szereplő kénytelen a szervezet tagjává válni, függetlenül attól, hogy kívánja-e ezt vagy sem. A MOSZ szerint a Kamara megalakulásától kezdve nyíltan és egyértelműen politikai elköteleződést vállalt, feladva a köztestületektől elvárt függetlenséget.
A NAK politikai beágyazottságát jól mutatja a vezetők névsora. A kamara 2013-as alakulásakor az akkor is aktív fideszes parlamenti képviselő, Győrffy Balázs lett az elnök, aki egészen 2024-ig állt a NAK élén, miközben 2014-ben és 2018-ban is bekerült az országgyűlésbe, majd később az Európai Parlamentbe is a Fidesz politikusaként. Mandátumáról és egyben kamarai elnöki pozíciójáról azután kellett lemondania, hogy 2024-ben nyilvánosságra került: ittasan tettleg bántalmazott egy nőt. Az utódja Papp Zsolt lett, aki az idei választáson szintén fideszes jelöltként indult, ám egyéniben elbukott a hajdúböszörményi körzetben, végül pártlistáról szerzett mandátumot. A helyzet pikantériája, hogy Papp Zsolt jelenleg annak az agrárbizottságnak az alelnöke, amelyhez a nyílt levél szól – két tiszás politikus, Ráki Zsolt és Varga Lőrinc Mihály mellett.
A nyílt levél a fideszes elkötelezettségre példaként hozza, hogy a kamara egykori elnöke a MAGOSZ tisztújító rendezvényén azt mondta: „a Kamara beteljesítője annak a missziónak, amelynek ideológiai és szakmai célrendszerét a MAGOSZ magának folyamatosan megfogalmazta az elmúlt évtizedekben.” A bizottság szerint elfogadhatatlan, hogy bárki – különösképp a szervezet elnöke – egy ideológiai misszió eszközeként tekintsen a kötelező tagság mellett szerveződő köztestületre.
30 milliárd forint – az ágazati profit tizede
A MOSZ három konkrét követelést fogalmazott meg: a kötelező tagság megszüntetését, a tagdíjrendszer felülvizsgálatát, valamint a kamara működésének teljes újragondolását. A levél szerint a tagdíjfizetés heteken belül esedékessé válik, és „a kötelező tagság és a tagdíjfizetési kötelezettség fenntartása morálisan is megviselné az agrártársadalmat”.
A NAK éves költségvetése a tagdíjakkal és állami támogatásokkal együtt meghaladja a 30 milliárd forintot – ez az ágazati profit több mint 10 százaléka. A levél rámutat, hogy a kötelező tagsággal jelentős tagdíjfizetési kötelezettség is jár, ami gyakran „milliós tétel”, és adók módjára behajtandó. Ezt akkor is meg kell fizetni, ha a tag nem veszi igénybe a szervezet szolgáltatásait, ha olyan kamarai intézkedésekkel szembesül, melyek hátrányosan érintik, esetleg, ha felelősségi körén kívül eső okok miatt – jellemzően méretéből adódóan – egyenesen kizárják egyes szolgáltatások igénybe vevői közül.
A gazdák az elmúlt években az energiaválság miatti árrobbanással, piaci összeomlásokkal, járványokkal, aszállyal, súlyos vízhiánnyal és a drasztikusan csökkenő felvásárlási árakkal kellett megküzdeniük, amelyek sokukat a csőd szélére sodorták. A MOSZ szerint a termelők többsége elutasítja a jelenlegi rendszert, és sokan a tagdíjfizetés megtagadását tervezik.
A Tisza-kormány első agrárdöntése
A fenti vádakat már a választási kampányban megfogalmazta Bóna Szabolcs, a Tisza Párt akkori agrárszakértője, aki azóta már az ország agrár- és élelmiszer-minisztere. Bóna a kamara ellen emelt kifogásairól részletesen beszélt a HVG-nek adott interjújában. A nyílt levél most a Tisza-kormány elé helyezi a kérdést: vajon az új hatalom hajlandó-e szembenézni a NER egyik legátláthatatlanabb intézményének örökségével, vagy a reformok elakadnak a politikai érdekek útvesztőjében?
A kérdés nem pusztán szimbolikus. A NAK éves költségvetése meghaladja a 30 milliárd forintot, ami az egész ágazatban keletkező profit több mint 10 százalékát emészti fel. A gazdák az elmúlt években támogatások nélkül gyakorlatilag semmilyen jövedelmet nem tudtak elérni – ehhez képest a NAK évente közel 20 milliárd forint tagdíjat szedett be. A MOSZ szerint a termelők döntő többsége egyértelműen elutasítja a Kamarát, illetve a kötelező tagság intézményét, és – sok esetben – a tagdíjfizetés megtagadását tervezi.
A Tisza-kormány számára ez az első komoly agrárszektor-beli próbatétel. A választási kampányban Bóna Szabolcs élesen bírálta a NAK-ot, és a kötelező tagság megszüntetését ígérte. Most a MOSZ nyílt levele arra kényszeríti a kormányt, hogy állást foglaljon: vajon a reformok valóban elindulnak, vagy a NER öröksége – a politikai érdekek mentén szerveződő, kötelező tagságon alapuló kamarai rendszer – tovább él az új rendszerben is?
A válasz nemcsak a gazdák, hanem a teljes magyar agrárium jövője szempontjából meghatározó lehet. Ha a Tisza-kormány valóban szakítani akar a NER gyakorlatával, akkor a NAK átalakítása az egyik legkézenfekvőbb és legsürgetőbb lépés. Ha azonban a reformok elmaradnak, az azt jelezheti, hogy az új hatalom sem képes – vagy nem akar – szembenézni a mélyen beágyazott politikai-gazdasági érdekekkel.