Egy szombati bejelentés, ami sokkolta a színházi világot
Május 23-án, szombaton Vadász Dániel, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgatója váratlan bejelentést tett a színház honlapján: felfüggesztette Eszenyi Enikő Primadonnák című rendezését a 2026/27-es évadból. Az indoklás rövid, de súlyos volt: a tervezett együttműködés „bizonytalanságot és rossz érzéseket okozhat” a társulat tagjaiban.
A döntés nem légüres térben született. Az elmúlt napokban a színházi szakma képviselői a közösségi médiában ismét felemelték a szavukat Eszenyi Enikő ellen, aki 2020-ban a magyar MeToo-mozgalom egyik központi alakja lett. Akkor mintegy félszáz kollégája vádolta meg a Vígszínház akkori igazgatóját verbális abúzussal és elfogadhatatlan vezetői stílussal. Eszenyi végül visszavonta igazgatói pályázatát, és évekre eltűnt a fővárosi színpadokról, vidéken és külföldön rendezett tovább.
„A feltételezésem hibás volt” – az igazgató önkritikája
Vadász Dániel közleményében nyíltan beszélt a dilemmájáról. Elismerte, hogy Eszenyi Enikő „nyilvánvaló kiváló szakmai érdemei” mellett azért kérte fel rendezőnek, mert a szakmában az a gyakorlat alakult ki, hogy a rendező játszhat és rendezhet – az utóbbi években Szolnokon, Kecskeméten, Kolozsváron, a Prágai Nemzeti Színházban és a Szlovák Nemzeti Színházban is dolgozott. „A helyzetet úgy értelmeztem, hogy a szakmai közösség, valamint a szélesebb közvélemény elfogadta a rendező művészi közreműködéseit. Ez a feltételezésem hibás volt” – írta.
Az igazgató ugyanakkor egyértelművé tette, hogy a színház számára a biztonságos munkakörnyezet az első. „A Csokonai Nemzeti Színház vezetősége elkötelezett a biztonságos, egymás méltóságát maradéktalanul tiszteletben tartó, a bántalmazástól, elfogadhatatlan viselkedéstől mentes, támogató munkakörnyezet biztosítása mellett” – fogalmazott.
A múlt árnyai: a Vígszínház-botrány és a felelősség kérdése
Eszenyi Enikő esete nem elszigetelt. A magyar színházi világban a NER évei alatt a hatalmi struktúrák gyakran ellehetetlenítették a hasonló etikai kérdések nyílt felvetését. A 2020-as botrány után sokan úgy érezték, hogy a felelősségre vonás elmaradt, és a rendező „visszacsúszott” a szakmába anélkül, hogy valódi szembenézés történt volna. Vadász Dániel most ezt a hallgatólagos konszenzust törte meg.
Az igazgató a közleményében kitért arra is, hogy „a teljes nyugalmat csak a tiszta, őszinte kommunikáció, a szembenézés, a bántalmazó viselkedéstől történő teljes elhatárolódás és a bocsánatkérés hozhatja meg”. Ez a mondat egyértelmű üzenet volt Eszenyi Enikő felé: a színház nem elégszik meg a csendes hallgatással.
A következő lépések: szakmai szervezetek és a június 30-i határidő
Vadász Dániel nem akart egyedül dönteni. A végső döntés előtt szakember bevonásával kikéri a társulat véleményét, és azonnal szakmai és etikai állásfoglalást kér több meghatározó szervezettől: a Magyar Színházi Társaságtól, a Magyar Teátrumi Társaságtól és a Biztonságos Terek Alapítványtól. „Amennyiben a kérdésben június 30-ig nem születik megnyugtató megoldás, a Primadonnák című produkciót kiveszem a 2026/27-es évad műsortervéből” – közölte az igazgató.
A döntés precedensértékű lehet. A magyar színházi életben a NER bukása után újra kell értelmezni a felelősség, a megbocsátás és a biztonságos munkakörnyezet fogalmát. A debreceni döntés azt mutatja, hogy a társulatok tagjainak érzései és biztonsága immár nem másodlagos szempont – és hogy a múltbeli bántalmazások nem tűnnek el automatikusan a szakmai érdemek mögött.
Következmények és tanulságok
A döntés természetesen megosztja a szakmát. Vannak, akik szerint Eszenyi Enikőnek joga van a megbocsátáshoz és a visszatéréshez, mások szerint a felelősségre vonás elmaradt, és a rendező soha nem nézett szembe a tetteivel. A debreceni színház most egy olyan utat választott, amely a társulat tagjainak biztonságát helyezi előtérbe – és ezzel új mércét állít a magyar színházi etikában.
A kérdés az, hogy ez a mérce országosan is érvényesül-e, vagy csak egyedi eset marad. A NER bukása után a magyar kulturális életben megnyílt a tér a valódi szembenézésre – a debreceni döntés azt mutatja, hogy ez a folyamat elkezdődött. A június 30-i határidőig azonban még sok minden történhet.