„Nem vagyok magyar író” – David Szalay megnyitóbeszéde
Csütörtök délután a budapesti Vörösmarty téren gyülekező közönség előtt a magyar származású, brit-kanadai író, David Szalay (Booker-díjas szerző) állt a mikrofon elé, hogy megnyissa a 97. Ünnepi Könyvhetet. Az első mondata egyértelmű és provokatív volt: „A szó bármiféle leegyszerűsített értelmében véve én nem vagyok magyar író.” Majd hozzátette: „Magyar írók magyarul írnak, én pedig nem – sőt bármilyen sajnálatos, nem is lennék rá képes.”
Szalay ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Magyarország „rendkívül fontos szerepet játszott” az életében. Felidézte, hogy 1992-ben a Magyar Rádiónál dolgozott az angol szekciónál, ahol egy „kedélyesen atyáskodó skót kommunista” főnöke – aki „ifjonti idealizmusa” miatt 1956-ban jött Magyarországra – jósolta meg, hogy könyveket fog írni. „Az efféle megjegyzések bevésődnek egy fiatalember elméjébe, és egyfajta igazságként őrződnek meg” – mondta Szalay. 2006-ban egy lepukkant pécsi internetkávézóban kapta a hírt, hogy első regényét elfogadta egy kiadó. „Életemben először itt, Magyarországon kaptam honoráriumot azért, hogy írtam valamit” – tette hozzá.
Szalay magát „örökös kívülállónak” nevezte: „Nem csak az egyik szülőm magyar – nekem a gyerekeim is magyarok. Itt születtek, itt nőnek fel, hamisítatlan helybeliek, anyanyelvi beszélők, amilyen én már sohasem leszek. Emiatt aztán egyre inkább úgy érzem, afféle egygenerációs rendellenesség vagyok, az elődeim és az utódaim is magyarok, csak én magam nem vagyok rendes magyar. Csupán egy vargabetű. Holtág. Bennfentes kívülálló, aki ide is tartozik, meg nem is, aki sehol sincs igazán otthon. Ami, azt hiszem, a művész örök érvényű pozíciója.”
Tarr Zoltán váratlan megjelenése és a reformbejelentés
A megnyitón váratlanul megjelent Tarr Zoltán, a társadalmi ügyekért és kultúráért felelős miniszter is. Beszédében bocsánatot kért a NER-korszak kulturális elhanyagolásáért: „Bocsánatot szeretnék kérni az előző miniszter és az előző kormányok helyett ennek a területnek az elhanyagoltsága miatt. De jöttem azzal a reménységgel is, hogy közösen, a jövőre előretekintve ki tudjuk javítani, helyre tudjuk hozni mindezt a pusztítást és szabadságmegvonást.”
Tarr Zoltán bejelentette: azonnal felfüggesztik a 2024-ben bevezetett árkötöttségi törvényt, amely az új könyvek árusítását korlátozta (maximum 10 százalékos kedvezményt engedélyezett a megjelenést követő 365 napban). Emellett széles körű egyeztetést ígért a könyvpiac szabályozásáról, az e-könyvek és hangoskönyvek áfájának felülvizsgálatát, valamint állami könyvvásárlási programot indítanak pedagógusoknak, könyvtárosoknak és közművelődési dolgozóknak. „Nagy bűne a leköszönt kormánynak, hogy politikai alapon különböztettek meg szerzőket, lojális kiszolgálóik kapták a támogatásokat, a független folyóiratok a megszűnés szélére kerültek” – mondta a miniszter.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A bejelentések üdvözlendőek, de a részletek kidolgozása még hátravan. A független kiadók és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) elnöke, Gál Katalin a megnyitón hosszasan sorolta a szektor problémáit: infláció, energiaárak növekedése, papírhiány, logisztikai költségek emelkedése, szakemberhiány, irreális adóterhek, csökkenő vásárlóerő. A kérdés az, hogy az árkötöttségi törvény felfüggesztése önmagában elegendő-e, vagy csak egy első lépés.
A Tisza-kormány kulturális politikája eddig vegyes fogadtatásban részesült. Egyrészt üdvözlik a NER-korszak politikai alapú támogatási rendszerének felszámolását, másrészt a szakma óvatos: a NER rossz szokásai – a hatalomkoncentráció, a személyes lojalitás alapú döntések – visszatérhetnek az új rendszerben is. Tarr Zoltán ígérete, hogy „felülvizsgálják azokat a törvényeket, amelyeket a Fidesz–KDNP öncélúan, a gyermekvédelemmel hazug módon takarózva hozott”, biztató, de a konkrétumok hiányoznak.
A művész örök kívülállója
David Szalay beszéde nemcsak a magyar irodalom helyzetéről szólt, hanem a művész identitásának örök kérdéséről is. A „bennfentes kívülálló” pozíciója – aki ide is tartozik, meg nem is – talán pontosan tükrözi a magyar kulturális élet jelenlegi állapotát. A NER bukása után a magyar irodalom új korszak előtt áll, de a kérdés: vajon a reform valóban új szabadságot hoz, vagy csak a régi rendszer újracsomagolása?
A 97. Ünnepi Könyvhét további programjai között szerepelnek dedikálások, beszélgetések és könyvbemutatók. A szakma és az olvasók figyelme most a kormány ígéreteinek betartására irányul. Ahogy Szalay mondta: „Az efféle megjegyzések bevésődnek egy fiatalember elméjébe” – a kérdés, hogy a mostani ígéretek is bevésődnek-e, vagy csak a szél fújja el őket.