A beismerés
Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) egykori főigazgatója a Köztér című, zavaros hátterű YouTube-műsorban tett olyan kijelentéseket, amelyek hosszú időre meghatározhatják a közmédiáról szóló diskurzust. A Petőfi Rádió és Tévé műsorait az MTVA-val kötött megállapodás értelmében a Petőfi Kulturális Ügynökséghez tartozó Petőfi Media Group (PMG) gyártotta – ez a cégcsoport kötődött Demeterhez. Az interjúban elmondta: „(…) kaptunk ilyen e-maileket, hogy XY zenekart ne tegyük be, meg nem tudom, azt vegyük ki.”
A műsorvezető felvetette, hogy a Kárpátia zenekar frontembere, Petrás János éppen a Köztérben panaszkodott amiatt, hogy „szinte soha” nem játssza őket a Petőfi Rádió. Majd felhozta, hogy Beton.Hofi, Krúbi és mások „a tűrtből egyenesen a tiltott kategóriába” estek át. Demeter erre csak annyit reagált, hogy emlékei szerint egy „segédszerkesztő hölgy” írta ezeket az e-maileket, akiről azt se tudja, kicsoda. Azt állította, hogy ő azt kérte, neki ne küldözgessenek ilyen e-maileket, mert ő a gyártást végzi, és ha nem tetszik a műsor, akkor az MTVA ne vegye át, de ne szóljon bele a tartalomba.
A Karmelita és a Gecigránight-ügy
Demeter egy egészen szürreális történetet is elmesélt. Elmondása szerint kapott egy telefont, és raportra hívták a Karmelitába. Amikor bement, a fejére olvasták, hogy a Fidesz elnökségi ülésén megfogalmaztak vele kapcsolatban egy vádat: állítólag a Petőfi Rádióban éjszakai műsort akart adni Fluor Tominak, a műsor címe pedig az lett volna, hogy Gecigránight. (Fluor híres Gecigránát dalának címe alapján.) „Ez annyira abszurd volt, hogy ha nem a Karmelitába lett volna, akkor felröhögök” – mondta Demeter, aki szerint a Karmelitában meg is mutatták neki azt az SMS-t, amiben a Fidesz egyik belsős, erős embere megfogalmazta vele szemben ezt a vádat.
Demeter elmagyarázta a Karmelitában, hogy nem is akarta Fluort műsorvezetőnek, amúgy pedig éjszakai műsorok eleve nem voltak a rádióban, nem is tervezett ilyesmit, családapaként pedig eszébe sem jutna Gecigránight címmel engedélyezni egy műsort. Érdekesség, hogy korábban Fluornak volt műsora a Petőfin Grand Tour néven, de később kegyvesztetté vált, és gyakran le-letiltották a dalait, amikor éppen kritikát fogalmazott meg a kormányról.
L. Simon László és a Tisza-éra
Az interjú másik fontos momentuma L. Simon László volt kulturális miniszter jövője. Demeter szerint „Lacival a viszonyom fura”, de hozzátette: „én nem féltem őt, vissza fog jönni, meghatározó kultúrpolitikusa lesz a Tisza-érának is”. Ez a kijelentés komoly kérdéseket vet fel. L. Simon László a Fidesz-kormányok alatt volt kulturális miniszter, és a NER egyik meghatározó alakja volt a kultúrpolitikában. Ha valóban visszatér, az azt jelezheti, hogy a Tisza-kormány nem szakít teljesen a régi rendszer kultúrpolitikai elitjével.
A közmédia jövője
A Tisza-kormány bejelentette, hogy teljes körűen átvilágítja az MTVA gazdálkodását és szerkesztési gyakorlatát. A kérdés az, hogy ez az átvilágítás meddig terjed. Demeter Szilárd esete jól mutatja, hogy a közmédiában a cenzúra nem egyedi esetekből állt, hanem rendszerszintű működés volt. A „segédszerkesztő hölgy” e-mailjei mögött politikai akarat állt – ezt Demeter is elismerte azzal, hogy a Karmelitából kapta a telefonhívást.
A közmédia függetlenségének helyreállítása nem lesz egyszerű feladat. Az intézményi kultúra mélyen gyökerezik, és a NER-es korszakban kialakult gyakorlatok – a tiltólisták, a politikai nyomásgyakorlás – nem tűnnek el egyik napról a másikra. A Tisza-kormánynak világos jogi kereteket kell teremtenie, amelyek garantálják a szerkesztői függetlenséget, és megakadályozzák, hogy a politika bármely oldalról beavatkozzon a tartalomgyártásba.
Konklúzió
Demeter Szilárd beismerése fontos mérföldkő: nyílt titokból nyilvános tény lett, hogy a közmédiában politikai alapon működött a cenzúra. A Tisza-kormány előtt álló feladat világos: meg kell tisztítani a közmédiát a politikai befolyástól, és biztosítani kell, hogy a jövőben ne lehessen hasonló tiltólistákat működtetni. Ugyanakkor L. Simon László lehetséges visszatérése arra figyelmeztet, hogy a változás nem lesz automatikus – a régi rendszer emberei továbbra is jelen lehetnek, ha a politikai akarat nem elég erős.