A probléma mérete: 250 település, 1,4 millió tonna kő
A nyugat-magyarországi azbesztszennyezés a Tisza-kormány egyik legsürgetőbb környezetvédelmi kihívása. Az idén tavasszal kirobbant botrány szerint négy ausztriai bányából – köztük a rechnitzi (rohonci) bányából – 2015 és 2026 között 1,4 millió tonna azbeszttartalmú kőzúzalékot szállítottak legalább 250 magyar településre. A kőzetet utakba, parkolókba, játszóterekbe, sőt magánkertekbe is beépítették. A Greenpeace Magyarország vegyianyag-szakértője, Simon Gergely szerint akár ezernél is több helyszín lehet érintett.
A szennyezés komoly egészségügyi kockázatot hordoz: bár a kő önmagában nem veszélyes, terhelés hatására azbesztszálak szabadulhatnak ki belőle, amelyek belélegezve növelik a rákos megbetegedések kockázatát. Szombathely Oladi plató városrészében a levegőben az egészségügyi határértékek sokszorosát mérték. A G7 csütörtöki cikke szerint Burgenland néhány járásában az ausztriai átlag 2,3-szerese az azbeszt miatti rákos megbetegedések aránya.
Gyors lépések, kaotikus végrehajtás
Az új kormány gyorsan reagált: az élő környezetért felelős miniszter első munkanapjain a helyszínen tájékozódott, tárcaközi munkacsoport és osztrák–magyar közös bizottság alakult. A munkacsoportba 11 minisztériumot vontak be, valamint a Magyar Közutak, a Katasztrófavédelem és a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága is részt vesz. Az osztrák–magyar vegyes bizottság munkáját magyar részről Bögi Viktória, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium (ÉKFM) parlamenti államtitkára vezeti.
A probléma azonban a végrehajtásnál kezdődik. A helyi önkormányzatok kapkodva, központi iránymutatás nélkül kezdenek a mentesítésbe. A protokoll szerint a bejelentések után helyszíni ellenőrzést tartanak, és egy külső akkreditált labor bevonásával vizsgálják a kőzúzalék azbeszttartalmát. Jelenleg azonban nincs akkreditált azbeszttartalom-mérést végző állami laboratórium.
Az azbesztmentesítéssel foglalkozó szakemberek, mint Ágoston Csaba, azt panaszolják, hogy a tárcaközi bizottságba nem vonták be a gyakorlati tapasztalattal rendelkező cégeket. „Már az első perctől több munkacsoportunk foglalkozik a témával. Áprilisban már el is juttattunk egy anyagot a döntéshozókhoz. Egyelőre azt látjuk, hogy a tárcaközi bizottságba még nem nagyon vontak be azbesztmentesítési műszaki tevékenységet végzőket. Lehet, hogy még nem tart itt az ügy, de mi készen állunk, konkrét megoldási javaslataink vannak, ha megkeresne minket az élő környezetért felelős tárca” – mondta Ágoston.
Borsody Gábor, szintén azbesztmentesítési szakember még élesebben fogalmaz: „Ezek a beavatkozások csak a lakosság hangulatának javítását szolgálják, de a sok költség ellenére az azbeszt ott marad a helyszínen, tehát csak ideiglenes megoldások, amiken minél gyorsabban túl kellene lépni. Az azbesztmentesítés lényege, hogy az azbesztet szabályozott körülmények között, szigorú biztonsági előírások szerint, zárt rendszerben összegyűjtik, kiporzásmentesen becsomagolják, majd úgynevezett ADR-fuvarral egy erre engedéllyel rendelkező lerakóban helyezik el, vagyis ártalmatlanítják.”
A költségek és a felelősség kérdése
A mentesítés költségei hatalmasak. A Greenpeace Österreich 1,6 milliárd euróra (568 milliárd forint) becsüli az ausztriai mentesítés költségeit, tonnánként 50 eurós lerakási költséggel számolva. Ez az összeg messze meghaladja az érintett bányatársaságok éves 200 millió eurós bevételét, sőt még Burgenland tartomány 2,8 milliárd eurós éves költségvetésén is túlmutat. A Greenpeace ezért az osztrák szövetségi kormánytól katasztrófa-segélyalapot követel.
Magyarországon a pontos költségeket még senki sem meri megbecsülni. „A konkrét mennyiség és a beépítettség mértéke nem ismert. Csak annyit mernék mondani, hogy sok milliárdról van szó, de azt nem tudnám megmondani, hogy a sok helyére hány jegyű számot kéne írni” – mondta Ágoston Csaba.
A szakemberek szerint a jelenlegi kapkodás csak növeli a költségeket. „A végén ez a mostani káosz nemcsak többe fog kerülni, mint a szabályos azbesztmentesítés, de közben szükségtelen kockázatnak teszi ki a környezetet és a lakosságot” – figyelmeztet egy ismeretlen szakértő.
A lakosság pszichológiája és a szakszerűtlen beavatkozások kockázata
A helyzetet tovább bonyolítja a lakosság pszichológiája. „Gondolnunk kell a helyzet pszichológiájára is. Ha például valakinek azbesztes kővel szórt kocsibeállója van, szeretne tőle megszabadulni, mert tudja, hogy veszélyes az egészségre. Ha sokáig elhúzódik az ügy, elveszítheti a türelmét, és maga fog az eltávolításába, amivel nem biztos, hogy jót tesz a környezetének vagy a saját egészségének. Mindenhol szakszerű eltávolításra lenne szükség” – mondja egy ismeretlen szakértő.
A szakemberek szerint a legfontosabb a szakszerű, hosszú távú megoldás. „Lakókörnyezetben csak a végleges elszállítás az elfogadható megoldás, ami összhangban van a Egészségügyi Világszervezet ajánlásával és a hatályos magyar jogszabályokkal is. Az anyag elhasználódásának mértékén múlik, hogy ezt mikor kell megtenni. Ha kiporzás van, akkor minél hamarabb, mert már most problémát jelentenek, ha aszfalt alatt van az azbeszt, az már inkább távlati dolog” – mondta Ágoston Csaba.
A kormány előtt álló feladat
A Tisza-kormány előtt óriási feladat áll: a szakszerű, hosszú távú kármentesítés megszervezése. A szakemberek szerint a jelenlegi kapkodás csak növeli a költségeket és a kockázatokat. A kérdés az, hogy a kormány képes-e gyorsan és hatékonyan beavatkozni, mielőtt a káosz még nagyobb károkat okoz. Az ügyben a parlament is tárgyalt, és a kormány ígérete szerint szeptemberben közös bizottság ül össze a felelősség és a kártalanítás kérdéséről. Addig is a helyi önkormányzatok és a lakosság a saját eszközeikkel próbálják menteni a helyzetet – gyakran több kárt okozva, mint hasznot.