„Mindenki látja, hogy Oroszország lángol”

Június 18-án, a Ramstein-formátum következő ülésén Ukrajna hivatalosan is előterjeszti kérését: további 20 milliárd dollárt kér a NATO-tagállamoktól, hogy fenntartsa és tovább növelje a nyomást Oroszország ellen. A hírt a Politico hozta le egy névtelen ukrán védelmi minisztériumi tisztviselőre hivatkozva, aki nem finomkodott a célok ismertetésekor.

„Mindenki látja, hogy Oroszország lángol, és mi azt akarjuk, hogy még ennél is jobban égjen, de ehhez pénzre van szükségünk” – fogalmazott a forrás.

A tervek szerint az egyes szövetséges országoktól 2 és 6 milliárd dollár közötti összegeket kérnének, így jönne össze a 20 milliárdos cél. A pénz támogatásként vagy hitel formájában is érkezhet. Mihajlo Fedorov ukrán védelmi miniszter informális csatornákon már korábban felvetette a lehetőséget a norvég, a svéd, a német és a kanadai kormány képviselőinek.

Mire menne a pénz?

A pluszforrásokat Kijev a légvédelme megerősítésére, további drónok, lőszerek, elektronikus hadviselési felszerelések és nagy hatótávolságú fegyverek beszerzésére, valamint ukrán védelmi vállalatok termékeinek vásárlására fordítaná. Az ukrán erők az elmúlt hónapokban jelentősen fejlesztették drón- és rakétatechnológiájukat, és többrétegű hadjáratot indítottak az oroszok ellen.

A rövid hatótávolságú drónok megbénították az orosz csapatok mozgását a fronton, a közepes hatótávolságúakkal az orosz logisztikai infrastruktúrát verik szét – ennek hatására egyre gyakoribb az üzemanyaghiány az ország egyes részein. A nagy hatótávolsággal bíró drónok és rakéták pedig mélyen az orosz hátországban támadnak gyárakat, olajfinomítókat, kikötőket és más stratégiai célpontokat.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a közösségi médiában így összegezte a helyzetet: „Az ukrán pilóta nélküli rendszerek sikeresen működnek különböző szinteken: a frontvonalon végrehajtott küldetésektől kezdve az ellenség kulcsfontosságú célpontjainak megtámadásáig, több száz kilométer mélyen az ellenséges területen.”

„A lehetőségek ablaka bezárulhat”

Az ukrán tisztviselő szerint azonban az idő nem nekik dolgozik. A most megszerzett előny nem tartható fenn a végtelenségig.

„Az oroszok gyorsak, innovatívak, és ha elég időt adunk nekik az alkalmazkodásra, elveszíthetjük az egyetlen igazi esélyünket arra, hogy valódi tárgyalásokkal vessünk véget a háborúnak. Ha pedig az oroszok kifejlesztik a maguk közepes hatótávú drónjait, az katasztrófát jelent a számunkra” – magyarázta a tisztviselő.

Ez a félelem adja a kérés sürgősségét. Ukrajna a GDP-je nagyjából 40 százalékát fordítja katonai kiadásokra – ez a világon a legmagasabb arány. Idei védelmi költségvetése 4,4 billió hrivnya (85 milliárd euró), a 20 milliárd dollár ehhez jönne még hozzá. Az ukrán védelmi minisztérium szerint a partnerországok már 38 milliárd dollárnyi katonai segítségnyújtásra kötelezték el magukat erre az évre. A további 20 milliárd dollárral kis híján elérnék azt a 60 milliárdos célkitűzést, amelyet Mark Rutte NATO-főtitkár határozott meg áprilisban az év folyamán Ukrajnának szánt NATO-támogatás összegeként.

Magyar szempontból

A kérés az idei, ankarai NATO-csúcs egyik legfontosabb kérdése lesz. Az új magyar kormányzat, amely az Orbán-rendszer Ukrajna-ellenes blokádpolitikájának felszámolását tűzte ki célul, várhatóan támogatóan áll a kéréshez. Magyar Péter (Tisza Párt elnöke, miniszterelnök) korábban többször is kiállt Ukrajna támogatása mellett, és a magyar-ukrán kapcsolatok normalizálását ígérte.

A kérdés az, hogy a többi tagállam – különösen a nagyobb gazdaságok, mint Németország vagy az Egyesült Államok – hajlandó-e előteremteni a szükséges forrásokat, különösen úgy, hogy a háború elhúzódása egyre nagyobb terhet ró a nyugati országok költségvetésére is.

Mit hoz a jövő?

Az ukrán tisztviselő szavai világosak: a mostani pillanat lehet az utolsó esély arra, hogy Ukrajna olyan pozícióba kerüljön, ahonnan valódi tárgyalásokat kezdeményezhet. Ha az oroszoknak sikerül alkalmazkodniuk az ukrán drónstratégiához, a háború újabb, akár évekig elhúzódó szakasza következhet.

A 20 milliárd dolláros kérés tehát nem csupán egy újabb támogatási csomag – hanem egy stratégiai fogadás arra, hogy a mostani előnyt tőkére lehet váltani. Hogy a NATO-tagállamok hajlandók-e ezt a fogadást megtenni, az a következő hetekben dől el.