156 képviselő távozott – Orbán, Kövér és a régi gárda nélkül indul az új parlament

Történelmi fordulat a parlamentben

Szombaton 11 órakor hivatalosan is véget ért a régi Országgyűlés: 156 képviselő mandátuma szűnt meg, és csak 43-an folytathatják a következő ciklusban. A rendszerváltás óta nem volt ekkora átalakulás: a Tisza Párt 141 új képviselője mellett 15 újonc érkezik a Fidesz-KDNP frakciókba is. Először 1990 óta nem tagja a parlamentnek Orbán Viktor, Kövér László és Kósa Lajos.

„Rám most nem a Parlamentben, hanem a nemzeti oldal újjászervezésében lesz szükségünk” – mondta a leköszönő miniszterelnök, aki az utolsó munkanapján Dopeman műsorában búcsúzott. A Fidesz–KDNP 42 befutó listás helyéből 25-en nem vették fel a mandátumot: Rogán Antal, Semjén Zsolt, Kubatov Gábor és Németh Szilárd is lemondott.

A régi gárda távozása

A 98 távozó fideszes képviselő közül 46-an már a Fidesz 2010-es kétharmados győzelme előtt is bent ültek a parlamentben. „Egyetlen porcikám sem kívánja” – mondta az ellenzéki parlamenti munkáról a Telexnek Szatmáry Kristóf, aki húsz év után esik ki az Országgyűlésből. Az ellenzéki oldalról Hiller István, Vadai Ágnes és Varju László hat ciklus után búcsúzik – velük együtt az MSZP, az LMP és a Jobbik is kiszorul a parlamentből.

Az új erők: rutin és újoncok

Az új Országgyűlés tele lesz újoncokkal, de marad néhány rutinos politikus. A legtapasztaltabb képviselő Németh Zsolt (Fidesz) lesz, aki tizedik ciklusát kezdi. „1990 óta mindig az ország és a nemzet egészének érdekeit igyekeztem képviselni. Az elkövetkező ciklusban normális ellenzéki szerepre készülünk” – mondta. A Tisza-frakció tagjai hétfőtől képzésen vesznek részt az Országházban, hogy felkészüljenek a parlamenti munkára.

A demokrácia megújulásának esélye

A generációváltás nemcsak a személyek cseréjét jelenti, hanem a politikai kultúra megújulásának lehetőségét is. A Tisza Párt 141 újonca előtt hatalmas tanulási görbe áll – de a demokratikus intézmények helyreállításának lehetősége is. A kérdés az, hogy a hatalomkoncentráció régi reflexei helyett sikerül-e új, átlátható és szakmai alapokra helyezni a törvényhozás munkáját. Az első jelek biztatóak: a frakció képzése, a bizottsági elnökök szakemberekre bízása és a nyilvános ülések ígérete mind a normalizálódás irányába mutat. Ugyanakkor a NER évei alatt kialakult rossz szokások – a túlzott frakciófegyelem, a törvényhozás kormányzati kiszolgálása – visszatérésének veszélye is fennáll. A következő hónapokban derül ki, hogy a Tisza Párt valóban új fejezetet nyit-e, vagy csak a régi rendszer új köntösben tér vissza.