A postás hozta a felmondást
A német politikai életben ritkán látott akcióval rukkolt elő a Kereszténydemokrata Unió (CDU). A Die Welt beszámolója szerint a párt minden, az Alternatíva Németországért (AfD) párthoz tartozó Bundestag-képviselőnek elküldte a „Lejtmenet Németország számára. Nincs alternatíva” című 34 oldalas kiadványát, valamint egy előre megírt kilépési nyilatkozatot. A levél tárgya egyszerűen így szólt: „Kilépek az Alternatíva Németországból pártból”.
Az előre megfogalmazott szöveg szerint az aláíró a CDU brosúrájának elolvasása után arra jutott, hogy „politikailag és személyesen sem kíván tovább az AfD tagja maradni”. A dokumentum emellett a tagsági díj beszedésére adott meghatalmazás visszavonását és a személyes adatok törlését is tartalmazta.
A CDU az akciót néhány nappal korábban Instagram-videóban jelentette be. A párt szóvivője úgy fogalmazott: „Miután elolvasták a kiadványunkat, most már tényleg senki sem állíthatja, hogy nem tudja, mi zajlik az AfD-ben.” A kereszténydemokraták által terjesztett füzet azzal vádolja a legnépszerűbb pártot, hogy „veszélyt jelent a német demokráciára”. A CDU többek között az AfD politikusainak kijelentéseire és egyes tartományi szervezetek alkotmányvédelmi megfigyelésére hivatkozik.
Burkhard Dregger, a CDU berlini frakciójának belpolitikai szóvivője a Welt TV-nek azt mondta: „Nagyszerűnek tartom ezt az akciót”, hozzátéve, hogy „kiválóan szórakozott” rajta. Szerinte fontos, hogy a választók megismerjék „a vezető AfD-politikusok súlyos kijelentéseit”.
Az AfD visszavág – „Pinokkió-Merz”
Az AfD élesen visszautasította a vádakat. Bernd Baumann, a párt szövetségi parlamenti frakciójának ügyvezetője korábban videót tett közzé arról, ahogy a CDU berlini székházából magával viszi a brosúrát, majd kijelenti: „Ez a pamflet tele van hazugságokkal és álhírekkel.”
Enrico Komning, az AfD Bundestag-frakciójának parlamenti ügyvezetője még keményebben fogalmazott: „Tulajdonképpen nevetni kellene ezen a színjátékon, ha nem lenne ennyire szomorú. Azt majd meg kell vizsgálni, követtek-e el bűncselekményt az AfD ellen. A magam részéről örömmel maradok AfD-tag, mert a szabadságért, a széles körű jólétért és egy liberális, hazafias társadalomért harcolok.”
Leif-Erik Holm, az AfD egyik vezető politikusa és Manuela Schwesig szociáldemokrata tartományi miniszterelnök kihívója Mecklenburg–Elő-Pomerániában a Correctiv oknyomozó szervezet által terjesztett, valótlan állításokra is utalva úgy fogalmazott: „Ez az ostobaság önmagáért beszél. Nyilvánvalóan a kétségbeesés jele. A CDU ezzel saját magát teszi nevetségessé. És pontosan így kommentálják ezt az interneten is. A gyűlöletkeltő brosúrájukban nulla érv található, csak felmelegített Correctiv-hazugságok, amelyeket már jogilag is megcáfoltak. De ez illik Pinokkió-Merzhez. Egyre hosszabb az orra.”
Von Storch, az AfD politikusa szerint a levél „fontos kordokumentum”, amely „a CDU kétségbeesését mutatja saját maga okozta hanyatlása és az AfD feltartóztathatatlan felemelkedése miatt”.
A tűzfalvita háttere – Merz kancellár bukdácsolása
A konfliktus hátterében az áll, hogy Friedrich Merz (CDU) kancellár népszerűsége zuhan, miközben az AfD a legutóbbi felmérések szerint 27-29 százalékon áll, jelentősen megelőzve a 22 százalékos CDU–CSU-t. A Nordkurier szerint a két párt között eddig burkoltabban zajló, az AfD politikai elszigetelése körül folyó „tűzfalvita” immár nyílt politikai háborúvá vált, amelyben mindkét oldal egyre keményebb eszközöket vet be.
Friedrich Merz – akit még az ezredforduló éveiben állított félre a hatalomra törő Angela Merkel – a régimódibb kereszténydemokraták és a jobbfelé hajló, kapitalista üzleti élet titkos favoritja volt. Sokan határozottabb és konzervatívabb vezetésre számítottak tőle, ehelyett folytatódott a politikai, gazdasági és bizalmi válság Németországban. A tavaly februárban tartott előre hozott szövetségi választást nem túl acélos eredménnyel, 28 százalékkal nyerte meg a Merz vezette CDU–CSU, majd kénytelen volt nagykoalícióra lépni az SPD-vel – azokkal a szociáldemokratákkal, akik Olaf Scholz vezetésével kormánypártként politikai, gazdasági és társadalmi válságba sodorták Németországot.
A CDU részéről Daniel Peters, a párt tartományi listavezetője védelmébe vette az akciót. Peters hangsúlyozta: „A mecklenburg–elő-pomerániai CDU-frakció korábban már befogadott volt AfD-tagokat, ezért a CDU/CSU Bundestag-frakciójának kezdeményezése egyszerre érthető és tiszteletreméltó. Minden AfD-tagot szívesen lát a demokratikus centrum, aki nem akar részt venni az AfD radikalizálódási folyamatában, ez ugyanúgy igaz a parlamenti képviselőkre is.” Ugyanakkor hozzátette, hogy szerinte jobb lenne tartalmi vitát folytatni az AfD-vel, és jó kormányzással meggyőzni a választókat.
Vita az SPD-n belül – áttörhető-e a tűzfal?
A német politikai válságot tovább mélyíti, hogy az SPD-n belül is vita bontakozott ki az AfD-szavazók megszólításáról. Torsten Albig volt schleswig-holsteini miniszterelnök a Neue Osnabrücker Zeitungnak adott interjújában kifejtette: a pártnak újra meg kellene szólítania azokat a választókat, akik az elmúlt években az AfD-hez pártoltak. Albig egyenesen arról beszélt, hogy bizonyos helyzetekben a kisebbségi kormányzás is elképzelhető lenne az AfD külső támogatásával.
„A tűzfalvitában jellemzően nem vesszük észre, hogy a fal mögött a mi korábbi választóink is ott vannak. Őket pedig nem szabad elszigetelnünk. Vissza kell építenünk számukra az utat a falon keresztül” – fogalmazott a volt miniszterelnök. Albig szerint a legfontosabb kérdés, amire a mainstream pártoknak meg kell találniuk a választ: „Úgy teszünk, mintha az AfD minden szavazója a pokol szülötte lenne, valami gonosz ember, és közben elfelejtjük, hogy korábban minket választottak.”
A politikus arra is utalt, hogy Dániában a szociáldemokraták bizonyos kérdésekben képesek voltak visszahódítani a radikális jobboldalhoz átpártolt választókat. Szerinte Németországban sem szabadna eleve kizárni a kisebbségi kormányzás lehetőségét pusztán azért, mert egy-egy ügyben az AfD is támogatna egy adott javaslatot. Ugyanakkor hangsúlyozta: „Nem akarok koalíciót a radikálisokkal.”
A kijelentés komoly felháborodást váltott ki az SPD-n belül. Ulf Kämpfer, a schleswig-holsteini SPD elnöke szerint a volt miniszterelnök „teljes tévútra jutott”. Steffen Krach, a berlini SPD vezetője még egyértelműbben fogalmazott: „Az SPD és az AfD között nincs közös nevező.” Jochen Ott, az észak-rajna-vesztfáliai SPD frakcióvezetője pedig úgy értékelte Albig meglátásait: „Minden részében hibás és végzetes.”
Merre tovább, Németország?
A német politikai válság mélyülését jelzi, hogy a hagyományos pártok egyelőre nem találják a választ az AfD növekvő támogatottságára. A CDU kommunikációs hadjárata – amely a párt saját értelmezése szerint a demokratikus centrum védelmét szolgálja – könnyen visszafelé sülhet el. Ahogy arra a Mandiner korábbi cikke is rámutatott, a CDU-n belül is egyre több elégedetlen hangot hallani, különösen az AfD kontraproduktív politikai elszigetelése miatt, ami legjobban épp a kormányzó politikai erőkre üt vissza.
Az SPD-n belüli vita pedig azt mutatja, hogy a szociáldemokraták is keresik a helyüket az új politikai helyzetben. A kérdés továbbra is nyitott: vajon a hagyományos pártok képesek-e újra megszólítani azokat a választókat, akik az AfD-hez pártoltak, vagy a német politikai válság tovább mélyül? A következő hónapok sorsdöntőek lehetnek a német demokrácia szempontjából.