Búcsú a színpadtól
Nagy Ervin (Tisza Párt), a kultúráért felelős új államtitkár a következő évadtól leadja mindkét szerepét a Pintér Béla és Társulatában – jelentette be a társulat közösségi oldalán. A színész-politikus Leventét az Anyám Orrában és Krasznai Pétert az Anyaszemefényében alakította utoljára június 14-én az Átriumban. Az Anyám Orrát ebben az évadban már nem játsszák, így a júniusi előadás az utolsó alkalom, hogy a közönség Nagy Ervint a színpadon láthatja.
Pintér Béla és társulata szívből gratulált a kinevezéshez, hangsúlyozva: „Örömmel tölt el minket, hogy egy olyan ember felel majd a kultúráért – és azon belül a színházért –, aki több évtizedes színészi pályafutása során a legkülönbözőbb színházi struktúrákban és intézményekben szerzett tapasztalatot, így belülről ismeri a szakma működését, kihívásait, nehézségeit és lehetőségeit.”
A gratuláció mögött azonban ott van a veszteség is: egy kiváló színész távozik a színpadról. Pintér Béla darabjai – az Anyám Orra és az Anyaszemefénye – Nagy Ervin karaktereivel együtt váltak ismertté. A társulat bejelentette, hogy a következő évadtól mások veszik át a szerepeket, de azt egyelőre nem közölték, hogy kik.
Etikai döntés, nem kényszer
A döntés nem meglepő. Nagy Ervin még decemberben, a Telexnek adott interjújában világossá tette az álláspontját: „Képviselőként simán lehet játszani. De onnantól kezdve, hogy elosztó rendszerekért felelsz, ha közöd van ahhoz, hogy a pénzt mire költik, egy Pintér Béla, egy Katona József Színház vagy egy producer engem már nem tehet bele a filmjeibe vagy előadásaiba. Nem elegáns, nem jó az optikája. Nem fér bele, hogy ott vagy azon az oldalon is, ahova a pénzt osztod. Addig játszom a szerepeimet, amíg ez nem ütközik egy nagyobb morális dilemmába.”
Ez a mondat pontosan leírja azt a határt, amit a NER-ben senki sem tartott be. A Fidesz-korszakban a politikusok és családtagjaik állami megrendelésekből, közpénzből finanszírozott pozíciókból éltek – a miniszterelnök vejének cégei, a kormányközeli vállalkozók milliárdos állami szerződései mind ezt a logikát követték. Nagy Ervin ezzel szemben önként mond le a párhuzamos jövedelemforrásról, még mielőtt bárki is kérte volna.
Rendszerszintű változás vagy egyedi eset?
A lépés az új kormányzat etikai normáinak első jele lehet. Az viszont kérdés, hogy ez egyedi eset marad-e, vagy az egész kormányzati kultúrában elterjed az ilyen önkorlátozás. A Tisza-kormány eddigi lépései – a közmédia függetlenségének visszaállítása, a Bethlen Alap vizsgálata – ebbe az irányba mutatnak, de a rendszerszintű változáshoz többre van szükség, mint egyetlen ember etikai érzékére.
A PontA korábbi cikkében már elemezte, hogy Nagy Ervin a kultúra szakmai alapú helyreállítását ígérte. Most a szerepek leadásával ezt az ígéretét erősítette meg. A kérdés az, hogy a kormány többi tagja is követi-e ezt a példát – vagy marad a NER-ből örökölt „mindenki csinálja, amit akar” hozzáállás.
Mit ígér az új államtitkár?
Kinevezése után Nagy Ervin arról írt: „a kultúra az, ami egy nemzetet eggyé kovácsol, közös dal a nemzet lelkében, amely nélkül nincs élet. Nem eladó, nem elidegeníthető. A kultúra törékeny érték, amelyre vigyáznunk kell.” Egyben azt ígérte, hogy „szakmai alapon, szabadon, teret adva a tehetségnek és az alkotás szabadságának” fogja végezni a munkáját.
A szavak mögött most a tetteknek kell következniük. A szerepek leadása jó kezdet – de a kultúra helyreállításához ennél többre lesz szükség: a közpénz-felhasználás átláthatóságára, a politikai kinevezések megszüntetésére és a művészeti szféra valódi függetlenségének biztosítására. Nagy Ervinnek, aki belülről ismeri a szakma működését, pontosan tudnia kell, hogy hol kell elkezdeni a munkát.