A tüntetés, ami másfél éve tart
Szombat este ismét Belgrád utcáira vonultak a szerb kormányellenes tüntetők. A Slavija téren összegyűlt több tízezres tömeg – a rendőrség szerint 34 300-an, más becslések szerint akár százezren is lehettek – előrehozott választásokat és Aleksandar Vučić szerb elnök 14 éve tartó hatalmának végét követelte. A demonstrációt az egyetemisták szervezték, akik a 2024 novemberében történt újvidéki vasútállomás-tragédia óta folyamatosan tiltakoznak a kormány ellen. A balesetben 16 ember vesztette életét, amikor leszakadt az újonnan felújított pályaudvar előtetője. A diákok és a velük szimpatizálók a kormányzati korrupciót és az állami infrastrukturális beruházásokban tapasztalható hanyagságot okolják a tragédiáért.
A tiltakozások másfél éve hullámzó intenzitással, de folyamatosan zajlanak. Az egyetemisták váltak a mozgalom arcává, és sikerült olyan társadalmi tömeget megmozgatniuk, amely túlmutat a hagyományos ellenzéki pártok bázisán. A szombati tüntetésre az ország minden részéből érkeztek résztvevők, annak ellenére is, hogy a szerb állami vasúttársaság szombat reggel bizonytalan időre leállította a személyszállító vonatok közlekedését. A lépést hivatalosan egy bombafenyegetéssel indokolták, de a bírálók szerint ez egy jól bevált taktika a tüntetők mozgásának akadályozására – az utóbbi másfél évben többször is előfordult, hogy a vasutat éppen ellenzéki tiltakozások előtt állították le.
A békés nap és az erőszakos éjszaka
A nagygyűlés békésen zajlott. A felszólalók az oktatás, az egészségügy, a mezőgazdaság és az igazságszolgáltatás reformjáról beszéltek, ismertetve az egyetemisták politikai programjának egyes részeit. „Az előttünk álló választások jelentik az esélyt arra, hogy végre megvalósítsuk ígéretünket: a tisztességes hatalmat, a szabadságot és a méltó életet” – hangzott el az egyik beszédben. A tömegben sokan vörös tenyérlenyomatot ábrázoló jelvényt viseltek „Véres a kezetek” felirattal, valamint „A diákok győznek” transzparenseket emeltek a magasba. Bojana Savovic ügyész a tüntetésen azt mondta: „az az állam, ahol a törvényeket nem alkalmazzák, vagy csak szelektíven alkalmazzák, már nem állam, hanem maffiaszervezet”.
Este nyolc óra körül a demonstráció hivatalosan véget ért. Ekkor azonban egy fiatalokból álló csoport a főváros több pontján blokádokat állított fel, és néhányan áttörték a rendőrség védőkordonjait. Ivica Dacic szerb belügyminiszter szerint a „szélsőséges résztvevők” rátámadtak a rendőrökre. „Mit tett a rendőrség, hogy ágyúlövéseket, fáklyákat, köveket, rudakat, sőt, mint látták, még tengelyeket is használtak ellenük? Ez nem politika, ez szélsőségesség, erőszak és gyűlölet” – fogalmazott a tárcavezető. A rendőrség könnygázt és villanógránátokat vetett be, a tüntetők pedig szeméttel teli kukákat gyújtottak fel. Az összecsapások az államfői hivatal közelében és a parlamenttel szembeni Pionír park mellett is folytatódtak. A hatóságok 23 embert vettek őrizetbe, egy rendőr megsérült. Dacic szerint a rendőrség „a lehető legkevesebb erőszak alkalmazásával” oszlatta fel a zavargókat.
Két verzió, egy ország
A történteknek két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó értelmezése van. A hivatalos verzió szerint a tüntetők egy csoportja szándékosan provokált összecsapást, maszkban, kövekkel és pirotechnikai eszközökkel felszerelkezve. A belügyminiszter szerint a letartóztatottak mind ellenzéki pártokhoz kötődő személyek vagy aktivisták voltak. Aleksandar Vučić, aki éppen Kínába tartott, az Instagramon reagált az eseményekre. „A ma esti, a belgrádi utcákon a blokádot szervezők által elkövetett erőszakos cselekmények után ismét párbeszédre hívom őket, és remélem, megértik, hogy azok is emberek és Szerbia állampolgárai, akik nem úgy gondolkodnak, mint ők” – írta, hozzátéve, hogy a tüntetők „erőszakos természetüket” mutatták meg. Ugyanakkor a szerb elnök a külföldi beavatkozás vádját is elővette, állítása szerint jelentős külföldi forrásokat fordítottak Szerbia meggyengítésére.
Az egyetemisták és a tüntetések szervezői más verziót adtak elő. Szerintük a zavargásokat provokátorok és a rendőrség idézte elő. Azt írták, hogy a rendőrök tiltakozók tucatjait verték meg és tartóztatták le, és „egyesek súlyos sérüléseket szenvedtek el”. Ez a narratíva ismerős lehet a magyarországi 2006-os eseményekből, ahol a hatalom és az ellenzék is egymást vádolta a provokációval. A szerbiai helyzetben azonban a tét nagyobb: a 14 éve hatalmon lévő Vučić rendszere láthatóan meginogni látszik, és a tüntetések másfél éve tartó folyamatossága azt mutatja, hogy a társadalom egy jelentős része már nem elégszik meg a felszínes reformokkal.
A magyar párhuzam és a regionális hatások
A szerbiai események nem függetlenek a magyarországi politikai változásoktól sem. Vučić hosszú ideig Orbán Viktor egyik legfontosabb regionális szövetségese volt, és a két ország közötti kapcsolatok szorosak voltak. A Tisza-kormány hatalomra kerülésével azonban a magyar külpolitika is változóban van. Magyar Péter miniszterelnök korábban élesen kritizálta Vučićot, és bár a szerb elnök meghívta őt Belgrádba, a kapcsolatok újradefiniálása zajlik. A szerbiai tüntetések és a hatalom válsága arra is rávilágít, hogy a régióban a 2010-es évek autoriter modelljei – legyen szó Orbán Viktor magyarországi, Vučić szerbiai vagy éppen Robert Fico szlovákiai rendszeréről – egyre nagyobb nyomás alá kerülnek. A magyarországi rendszerváltás után Szerbiában is hasonló folyamatok indulhatnak be, bár a szerb társadalom megosztottsága és a nemzetközi környezet bonyolultabbá teszi a helyzetet.
A szombati események után a kérdés az: vajon Vučić képes lesz-e a párbeszéd és a reformok útjára lépni, vagy továbbra is a külföldi összeesküvés-elméletekbe és az erőszakos fellépésbe kapaszkodik? A Slavija téri tüntetés és az azt követő éjszaka azt mutatja, hogy a szerb társadalom mélyen megosztott, és a hatalomnak előbb-utóbb választania kell a demokratikus reformok és a további elnyomás között. A tét nem kisebb, mint Szerbia európai jövője.